Hagyományt teremthetnék abból, hogy úgy kezdem a blogbejegyzéseimet, hogy húúúú de régen írtam.
De mivel már megszoktam, hogy nem igen érdekel senkit, mi van velem, nem is vittem túlzásba az irogatást.
Visszamenőleg nem is írom le a történteket. Szép volt, jó volt, de vége. Csak a Hancsimancsi hiányzik, de nagyoooooon! Hamarosan azonban újra találkozunk. :)
Annyit azért elmondok, hogy életem talán legnehezebb időszakán vagyok túl. Ennek ellenére hálás vagyok a sorsnak, mert ezek után bátran ki merem mondani, hogy ERŐS vagyok! Szeretném is megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak, akik belém rúgtak, hülyének néztek, vagy csak egyszerűen arra nem méltattak, hogy megkérdezzék, jól vagyok-e. És természetesen azoknak is, akik mellettem álltak.
Annyit azért elmondok, hogy életem talán legnehezebb időszakán vagyok túl. Ennek ellenére hálás vagyok a sorsnak, mert ezek után bátran ki merem mondani, hogy ERŐS vagyok! Szeretném is megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak, akik belém rúgtak, hülyének néztek, vagy csak egyszerűen arra nem méltattak, hogy megkérdezzék, jól vagyok-e. És természetesen azoknak is, akik mellettem álltak.
Most viszont a jelennek és a közeljövőnek élek. Nagyon izgalmas dolgok elé nézek ugyanis.
Ezekről majd nemsokára értesülni is fogtok.
Addig is, csőőőő!
Új himnusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése