Művészélet

Tudom, hogy már megint hanyag voltam, de úgy felgyorsultak az események körülöttem, hogy csuda! Néhány mondatban összefoglalom az elmúlt 2 hónapot, aztán rátérek arra, mit is rejt a cím....
Az otthon töltött két hét nagyon nagyon jó volt! Alig volt szabad percem, az egész famíliát végiglátogattam, barátokkal találkoztam. Nagyon jó érzés volt, hogy mindenki milyen szeretettel fogadott. :)
Voltam Pécsen is, az egyetemen. Olyan klassz volt újra ott lenni! Beszélgetni a tanáraimmal, na és persze szakdolgozati konzultálni... Még mindig nem szeretem a gyűjtőszámneveket... :S
Meglátogattam az unokatesóimat és az ő cuki babáikat, voltam a Marika nénivel vacsizni (közben dumcsiztunk egy igen jót), és természetesen a Keresztanyuék sem maradhattak ki, akik megint szétkényeztettek. Niki ugyanis sütött nekem egy rózsaszín Hello Kitty tortát, Keresztanyu istenit főzött, Keresztapu pedig elvitt a terepjárójával be az erdőbe szarvaslesre! Mindezek mellett pedig szokásos röhögések sem maradhattak el! :D A legeslegjobban annak örültem, hogy végre láthattam az én Dédikémet! Aki hozta a formáját és nem szűkölködött a súlyomra utaló megjegyzésekben, rögtön azzal fogadott, hogy "Te, mekkora segged van neked!" Vagy mikor leszakította a függönyt: "Szólj a húgodnak jöjjön le, tegye vissza. Neked nem mondom, mert féltem a hokedlit." xD Aztán el telt a két hét és ismét repülőre pattantam.
Este érkeztem Frankfurtba, ahol a HBF-en már várt rám az én kis Hanni babám!!! :) Hazafelé a kocsiban végig puszilgatta a kezem. :) Ma már nagyon nagyon sokat beszél németül is és magyarul is. Szinte egész nap beszél. Olyan dumája van, annyit szoktam röhögni! :D
Következő hazalátogatásom időpontja 2012.12.20 - 2012.12.29. Eredetileg január 8-ra foglaltam a repülőjegyet, de az irántam tanúsított hatalmas érdeklődésre való tekintettel megváltoztattam. Igazából teljesen mindegy, hogy otthon vagy itt ülök egyedül szilveszterkor, de akkor inkább már itt üljek....
Na ennyit bevezetőül. Most rátérnék a bejegyzés valódi témájára, ami igencsak bővelkedik váratlan fordulatokban... Enjoy! Ja, igen, ha valakinek nem esett volna le, a hastáncról fog szólni.
Mielőtt azonban részletekbe bocsátkoznék, engedjétek meg, hogy bemutassam, hogyan is készülök egy fellépésre. Ez ugyanis egy egész napos procedúra... A reggelek-délelőttök még gyakorlással telnek (vagy a Hannival játszok :). Ebéd után aztán nincs megállás, innentől kb 3-4 óra a készülődés jegyében telik, aminek eredménye nemcsak rajtam, hanem a szobámon is látszódik... Mint a csatatér! Nem gáz, én zseni vagyok és átlátom a káoszt. Szóval, előveszem a kis bőröndömet (igen, jól látjátok) és elkezdek belepakolni. Legeslegfontosabb a fellépőruha/ruhák, sminkek, zene, vagy 65 neszesszer, mind különböző tartalommal (aminek felét fogalmam sincs, minek viszem). Ja és persze a Saidi botom. Elmaradhatatlan kellék! Tehát, miután úgy nagyjából összepakoltam, elmegyek lezuhanyozni, hajat mosni. Gondolom már rájöttetek, hogy a 4 órából 2 és fél már eltelt... :) Gyors hajszárítás után hajcsavarás. Ez szó szerint egy órát vesz igénybe, még így is, hogy rövid a hajam. Miután belőttem a sérót, felöltözök (a biztonság kedvéért már előző nap kiteszem a ruhám...) és elkészítem a sminket. Ez is egy jó félóra. Mivel ugye nem egy szolid nappali sminket készítek. Gyorsan gyorsan bedobálom a maradék cuccot a táskámba és rohanok is a buszra/vonatra. Ez az én kis rituálém, amit minden egyes előadás előtt végig csinálok. A fellépés helyszínén igazából minden kezdődik előröl, hisz a sminket és hajat van amikor újra kell csinálnom.. :S De megéri, mert a buli csak most következik!!! Most pedig lássuk, mi is zajlik a kulisszák mögött és a színpadon.

Minden november 3-4-én kezdődött. Akkor rendezték Hofheimben a 18. ORIENTA MESSE-t, amely egy hatalmas 2 napos fesztivál. Nyílt színpad, gálaest, 2 emeletnyi bazár, Workshopok. Szombati nap mi is felléptünk, egy dobszóló koreóval készültünk, immár az új ruhánkban. Kettőre beszéltünk meg találkozót, mert úgy tudtuk, négykor kerülünk sorra. Nashyra protekciós ezen a fesztiválon, úgyhogy mi kaptunk egy szép nagy termet a felkészülésre. Amit nem épp egyedül birtokoltunk, mert egy másik csoport, Bondok és csapata négy hölggyel kiegészülve, már javában próbált ott. Ők előttünk léptek fel. Saidit táncoltak. Ettől függetlenül nem zavartattuk magunkat a lányokkal, leültünk sminkelni és meglestük a próbát. Mikor befejezték, mi folytattuk. Ők is megnézték a miénket. Közben kiderült, hogy mi 5kor táncolunk, utolsóként! Hát majdnem befontam a hajam! Már szétizgultam az agyam. Na mindegy, átmentünk a színpad mögötti öltözőbe és megnéztük mi folyik a színpadon. Pont elcsíptük a fiúkat. Öcsém! Fantasztikusak voltak! Én imádom a Saidit, úgyhogy végig járt a lában meg végig tapsoltam! Alig bírtam megállni, hogy ne pattanjak fel közéjük! A lányok is nagyon ügyesek voltak. A közönség is ujjongott. Láttunk még 2 vagy 3 produkciót, de hát mit ne mondjak, ölég gagyik voltak... Az idő sürgetett, kellett mennünk öltözni. Az öltöző szép tágas volt, jó sok tükörrel, bekészített gyümölcstálakkal és ásványvízzel. Átöltöztünk, bemelegítettünk, majd fotózkodtunk és mentünk is a színpad mögé, várni a sorunkra. Na én akkor már halál ideg voltam. Viszont jól elütöttük az időt, táncikáltunk a függöny mögött, hülyéskedtünk, röhögcséltünk. Annyira jó volt! Ezt látva odajött hozzánk egy hölgy és valamit beszélt Nashyrával. Mint kiderült, ő egy rendezvényszervező és nagyon bejött neki amit ott műveltünk, olyannyira, hogy meghívott minket egy nagyszabású show-ra, amit márciusban szervez! Én végig azt hittem rá, hogy egy takarítónéni :D Végre mi következtünk! Gyorsan eltelt az a 3 perc és hatalmas élmény volt ott táncolni! Nagyon nagy tapsot kaptunk, tényleg jól sikerült! Aztán fotósok hada lepett el minket, vagy még 10 percig pózoltunk a színpadon. A műsorvezető André Elbing fotóművész volt, aki méltán érdemli ki a "hastáncosok fotósa" nevet, hisz szinte minden orientális tánccal kapcsolatos eseménynek ő a hivatalos fotósa világszerte. Végül pedig ettünk egy isteni finom nemistudommit, valami indiai bundázott zöldségeket. A vacsora ajándék volt a szervezőtől.

Másnap én elmentem egy dobszóló WS-ra, melyet egy orosz táncosnő, Aida Bogomolova tartott. A csaj vérprofi! Hatalmas élmény volt látni őt táncolni és tanulni tőle! Különösen a technikát. A koreográfia már nem okozott akkora örömöt, mert egyszerűen követhetetlen volt, ahogy tanított. Ilyen órán még nem is voltam, ahol SENKI nem volt képes megtanulni a táncot! Mintha nem lett volna türelme hozzánk, vagy nem is tudom. Néha még gúnyosan el is nevette magát, mikor nem tudtuk követni. Összességében azért kedves volt, plusz pont neki amiért oroszul tartotta a WS-t. :) A végén eltáncolta az egész koreót és csinálhattunk róla felvételt. Én voltam akkora gyökér, hogy a tánc közepén vettem észre, hogy nem indítottam el a kamerát... Gyorsan korrigáltam, úgyhogy a második rész meglett :D Azóta teljesen új értelmet nyertek nálam a dobszólók. Nagyon szeretnék még tőle tanulni, de inkább technikát.

A következő megmérettetés nem váratott sokat magára, november 24-én újabb fellépés várt rám. Nashyra nem tudta elvállalni, ezért átpasszolta Manuelának és nekem. Egy török étteremben, a Caesar's Restaurantban volt Oriental Night. Nem messze van Hanau-tól, autóval olyan jó félóra, 3/4 óra Frankfurttól. Előző este tartottunk egy főpróbát Manu lakásán.

A készülődésre természetesen megint ráment az egész szombatom. Este fél9re kellett odaérjünk. Bár a fantasztikus GPS kicsit elkalauzolt minket tök más irányba, azért sikerült időben megérkeznünk. Caesar, a tulajdonos fogadott minket, nagyon kedves volt. Mondta, hogy még vagy egy óra múlva kell csak táncoljunk, mert még tart a vacsora. Az étterem nem olyan nagy, 2 teremből áll, de nagyon szép! Megmutatta az öltözőt. Hát éltem én már érdekes öltözőket, de ez azért durvi volt. Egy pár négyzetméteres mosókonyhaféle benne egy mosógéppel és egy WC-vel... Na mindegy is, átöltözni megteszi. Várakozni az étteremben, a számunkra lefoglalt asztalnál várakoztunk. Nemsokára kaptuk a jelet, hogy kezdhetünk. Manu táncolt először egy fátyoltáncot, egy raks sharkit és egy dobszólót. Ezen az estén ő képviselte a klasszikus, én pedig a folklór vonalat, hisz én két baladit és egy saiidit táncoltam. A végén még előadtuk a csoportos dobszólót, majd következett az animáció. Hihetetlen jó közönségünk volt, mindenre vevők voltak. Baromi jó érzés volt, mikor az animáció alatt megtelt a tánctér és sok hölgyvendég ropta velünk együtt! :) Aztán gyors ruhacsere és irány vacsizni! Isteni finom török ételek közül válogathattunk a svédasztalról! Én bárányt ettem párolt zöldségekkel, valami fasírtfélét meg piláfot (rizses hús). Desszertnek pedig baklavát. AAaaaanyira finom volt!!!!! :P Végül megkaptuk a lóvét és már léptünk is, hisz hosszú út állt még előttünk.

Csütörtökön az órán Nashyra odajött hozzám és nagyon megdicsért! Csak pozitív visszajelzés érkezett rám, a főnök nagyon meg volt elégedve, nagyon tetszett neki különösen a botos táncom és azt mondta, mindenképp szeretne még velem dolgozni! Pedig szőke táncosokat sosem hív, mert szerinte nincs bennük szenvedély. Ezért Nashy nem mondta el neki, hogy szőke vagyok... :D

Múlt hétvégén a kedves Bondok rendesen beledobott a mélyvízbe... Kedden összefutottunk egy teára, beültünk egy Shisha bárba. Ennek a tulajdonosa is török. Nem csak egy egyszerű bárról van szó, hanem egész komplexumról, benne egy elsőosztályú török étteremmel, Shisha bárral, lent pedig koktélbár és keleti diszkó található. Miközben beszélgettünk szépen sorban megismertem az egész vezetőséget, munkatársakat... Az egyik főnök odalépett hozzánk és megbeszélte Bondokkal, hogy pénteken és szombaton menjen fellépni. De hogy kéne mellé egy hastáncosnő is.... Hussi (Bondok igazi neve Hussein) nem is teketóriázott sokat, gyorsan "letesztelt" egy kis vezetett improvizációval és már be is ajánlott a hétvégére.... Persze rögtön igent mondtam, mert tudtam, hogy ez hatalmas megtiszteltetés! Meg azt is, hogy bármikor talál 20 másik lányt a helyemre... De ő engem akart maga mellé. Na, innentől kezdve gyomorgörccsel éltem a mindennapjaimat... Hogy miért? Az az igazság, hogy Bondok baromi jófej, csomót szoktunk dumálni, hülyéskedni, viszont mikor a táncra és az ő elvárásaira terelődik a szó, elkomolyodik és mint egy szigorú főnök adja az utasításokat és nem rest megmondani a frankót.

Szóval, nem is haboztunk sokáig, rögtön elemzés alá vettük a telefonomon lévő zenéket és elkezdtük összeállítani a műsort. Volt kb 2 napom a gyakorlásra. Az a két nap úgy telt, hogy reggeltől délutánig a Hannival voltam, szerda este elmentem nyelvsuliba, csütörtök este táncra. Maradtak az éjszakák gyakorolni... Abban a pár napban nem aludtam többet, mint 3-4 óra. Reggelente pedig gombóccal a gyomromban ébredtem. Komolyan mondom, rosszabb volt, mint mikor vizsgákra szoktam készülni.

Elérkezett a péntek. A halálomon voltam. Este fél8ra beszéltük meg a találkozót a HBF-en, onnan mentünk együtt az étterembe. Én előtte még elugrottam Baladi kosztümöt venni... Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, az autóban vérezni kezdett az orrom! Elég komolyan. -.-

Odaértünk, elfoglaltuk az "öltözőt", ami ezúttal a raktár volt. De hát ezt már megszoktam. :)

Elkezdtünk bemelegíteni, átöltözni, kaptunk finom ananászos koktélt, megdumáltuk a részleteket, majd elmentünk kipróbálni a CD-ket. A műsor: 1. rész: Kitti - Raks sharki, dobszóló, arab dal. Futás átöltözni, jön a folklór rész: Kitti - 2 Baladi dal, Saiidi, Bondok Saiidi, animáció. Majdnem szívrohamot kaptam, mikor kiderült, hogy a Saiidi zeném sem CDről, sem USB-ről nem indul! No para,a kedves táncpartnerem gyorsan megoldotta az ügyet, villámgyorsan kitalált egy saidi koreót, amit én kb 5 perc alatt betanultam az öltözőben... A terv az volt, hogy miután én letáncolom a második részt, ő táncol saidit, majd behív engem és előadjuk a közös botos koreót. Mit ne mondjak, a gyomrom már kb a torkomban volt, annyira izgultam! Már a saját 5 koreográfiámra sem emlékeztem (főleg, hogy 5ből 3 improvizáció volt), nemhogy az 5 perc alatt betanultra. De hát a főnökkel nincs ellenkezés. Mivel USB-ről ment a zene, gyorsan összeírtuk a sorrendet. Ezután DJ Bondok kezelte a zenét. Majdnem el is találta a sorrendet, amit közvetlen a kezdés előtt írtunk le... -.- :) Egy céges buli résztvevői voltak a nézőközönség. Nem sok, kb 20-30 ember. Németek. Aranyosak voltak, mert végig mosolyogtak, de kezdetben nem igen fogták az adást, mikor jött a tetőpont. Az első részben egyáltalán nem voltam megelégedve magammal. A raks sharki második felét totál elfelejtettem, úgyhogy az is impró lett. A dobszóló és az arab dal viszont már jól sikerültek. A másik rész azonban csúcs volt! 2 baladit táncoltam, először az új baladi ruhámban. Az első az egyik kedvencem, a Hossam Ramzy -féle dal volt, a második pedig a legújabb kedvencem, az Agibni kulak. Külön élményt jelentett, hogy Bondok darbukán kísért! :) Nagyon megkönnyebbültem, mikor véget ért az én műsorszámom. Következett a művész úr és a hihetetlenül bombasztikus saidi! Imádtam! Annyira könnyed, tradicionális és profi! Miközben néztem, olyan büszke voltam, hogy vele állhatok egy színpadon! Jött a közös rész.... éééééééés lássatok csodát! Fantasztikusan sikerült!!!!! Annyira egy hullámhosszon voltunk végig, egy pillantásból tudtuk, hogyan tovább és a koreográfiát sem felejtettem el! :D Majd a legvégén csináltunk még egy kis animációt, amibe bevontuk a közönséget. Jó kis buli kerekedett! :) Aztán elmentünk átöltözni és vacsoráztunk. Incsi-fincsi döner tálat! :) Közben pedig átbeszéltük a fellépést.
Másnap, azaz szombaton sokkal később kezdtünk, olyan éjfél-fél1 körül. A műsor ugyanaz volt. Most fönt táncoltunk a Shisha-bárban. Mikor odaértünk, megint egy finom koktéllal fogadtak minket. Természetesen alkoholmentessel, mivel ő sem iszik. Az öltöző most egy italraktár volt :D Sokkal jobb, mint a tegnapi.
A tánctér most sokkal de sokkal kisebb volt, körbevéve asztalokkal és dugig vendégekkel. Szinte csak arabok voltak. Kicsit változtattam a műsoromon és a raks sharkit kicseréltem egy nagyon szép, de modern dalra, az egyik nagy nagy kedvencemre, a Lissa című számra Hossam Habibtől. És most a saidit is elő tudtam adni! :D Sokkal sokkal jobb volt ott táncolni, mert bár nem mindig tudtam a koreográfiát rendesen kivitelezni (főleg a botosnál) helyhiány miatt, azonban sokkal jobb volt a közönség, végig tapsoltak, és jobban is tudtam velük kommunikálni. Felvétel is készült, sőt egy fotós is végig a nyomomban volt, ami kicsit idegesített, mert alig tudtam tőle mozogni. A szünetben is, miután átöltöztem a második részhez, egy perc nyugtunk nem volt, végig pózolnunk kellett a fotósoknak. Igazi sztárok voltunk. :D
Az animáció iszonyúan jó volt, még hosszabbra is sikeredett, mint terveztük. :) Átöltözés után pedig még interjút adtunk. Bondok aznap este nagyon megdicsért, azt mondta sokkal jobb voltam, mint tegnap, a baladikat pedig külön kiemelte, azt mondta egyszerűen szuperek voltak. :) Nekem meg hatalmas kő esett le a szívemről, nagyon megkönnyebbültem és büszke voltam magamra, amiért végigcsináltam.
Vasárnap ismét a táncé volt a főszerep, hiszen Munique Neith shaabi Workshopot tartott nálunk. Több, mint 3 órán át nyúzott minket, persze jó értelemben. Munique nagyon kedves és szuper tanár! Nagyon tetszett mind a technikai része, mind a koreográfia része az órának. Csomót nevettünk! :) Bár a végére azt hittem meghalok, olyan fáradt voltam! De megérte, és ezt a koreót is beépítem a repertoáromba. :) Nagy élmény volt, tényleg!
December 13-án, csütörtök este tartottuk a karácsonyi bulinkat egy híres libanoni étteremben, a L'Emir-ben. Én gyökér majd' egy órával előbb érkeztem a megbeszélt időpontnál (mily csoda!). Mivel láttam, hogy tőlünk még senki nincs ott, gondoltam visszamegyek később. De Reda, a vezető helyettes nem engedett el, azt mondta szó sincs róla, ilyen hidegben maradjak inkább ott, nyugodtan várakozzak az asztalunknál. Meg is hívott egy forró teára. Egy ilyen meghívást arabéknál bűn visszautasítani, egyrészt, mert isteni finom, másrészt mert ez akár sértődés tárgya is lehet. A Shelale-ban is két nap alatt megittam vagy a fél teakészletet. :) Hozzátartozik a dologhoz, hogy akkor épp náthás voltam és a koffeinre is szükségem volt...
Lassan kortyolgattam a kis teámat, benne igazi mentával, mikor megérkezett Nashyra. Aztán szépen lassan a többiek is. Tök jó volt, hogy a kezdő és középhaladó csoportos lányok is eljöttek megnézni minket, voltunk vagy 20an. :) Az étterem is tele volt. 8 után Manuela és Tatjana nyitották a sort, Manu egy modern zenére táncolt, Tatjana pedig Haifa-tól a Fakerny-re. Ezután elfogyasztottuk a finom vacsorát, egy élőételekből összeállított tálat. Jaaajjjj mennyei volt!!! Bár tudtam, nem szabad sokat ennem, mert nemsokára én következek a fellépéssel, de komolyan alig bírtam abbahagyni az evést! :) Fél10 körül mentünk Sandy-vel átöltözni, mi voltunk soron. Ő táncolt először, szintén egy popdalra. Én, szokásomhoz híven Baladit adtam elő. Egyrészt, mert abban vagyok a legjobb, másrészt pedig biztos voltam benne, hogy mindegyik lány modern-pop-vagy dobszóló zenét választ. Be is jött a tervem, tényleg nagyon jól sikerült a táncom, ami szokásomhoz híven improvizáció volt, és hatalmas tapsot kaptam! :D Sőt, Reda rögtön odaugrott hozzám és gratulált, azt mondta nagyon jó volt és szeretné, ha ezentúl gyakrabban járnék oda táncolni :D Bondok és Nashyra is nagyon megdicsért és a lányoktól is sok kedves szót kaptam! Annyira de annyira boldog voltam!!!! :D Utánunk zárásként a csodálatos Nashyra is táncolt még. Csak ámultunk és bámultunk, na meg ujjongtunk! Csodaszép volt! A közönségtánc itt sem maradhatott el, kezdetben Nashy és Bondok szórakoztatták a nagyérdeműt, de mi sem úsztuk meg... :) Mivel a vendégek nem igazán voltak vevők egy kis közös táncra, velünk telt meg a tánctér. De ismét nagyon jót buliztunk!!! :D
Hát, röviden ennyi lenne. Imádom és nagyon élvezem ezt az életformát! Folytatás természetesen lesz, nem is akármilyen, de arról majd később. ;)
Úgy gondolom, ebben az évben már tuti nem írok több bejegyzést, ezért szeretném megragadni az alkalmat és minden kedves olvasómnak boldog, békés, szeretetben teljes karácsonyi ünnepeket és sikeres újévet kívánni! Sok puszi Nektek! <3