Megérkeztem!!!!!!! :)

Immáron 2 napja. Megpróbálom időrendben összeszedni, hogy mi történt az otthon töltött utolsó napom óta. Először is azzal kezdeném, hogy bocsi, amiért nem írtam mindenkinek külön! Anyáékkal is csak tegnap este beszéltem először... Mivel nem tudtam beállítani a netet.
Tehát ezt a blogot pont azért kezdtem el írni, hogy mindenkinek egyszerre tudjam elmesélni, mi is történik velem. (el kell mondanom, hogy kezdetben csak magamnak akartam, de úgy döntöttem, hogy megosztom mindenkivel)
Nagyon köszönöm a sok kedves szót és az érdeklődést!! :) Annyira jól esik!!!!
Na de most már térjünk a lényegre:

Utolsó nap otthon. Pf..... nem volt semmi. délelőtt még extra nagy méretű bőröndöt vettünk apával, mert úgy gondoltuk, hogy az, meg a két kézipoggyász elég lesz. Aham. Csak nem nekem. Kb 2 perc alatt megtelt és elérte a megengedett 23 kg-ot. Legalább 5ször pakoltunk ki meg be meg át, sehogy nem volt jó. Úgyhogy a cuccaim felét otthon hagytam.... :((((
Pedig minden szükséges volt! De tényleg! Semmi felesleg nem volt benne!
Szóval a vége az lett, hogy hoztam a nagy bőröndöt meg 3 kisebbet kézipoggyásznak. Oké. 47 kg összesen.
Aztán jött a legrosszabb része az estének, amikor elmentem elbúcsúzni a Déditől és Marika nénitől. Nagyon sírósra sikeredett!

Utazás. Hajnali 3kor kellett kelnem. Fura, az volt az első gondolatom, mikor megszólalt az ébresztő, hogy fúúú de utálok korán kelni! És már megint korán kell kelnem! Aztán elindultunk. Útközben beugrottunk még a mamiékhoz elköszönni. :(
Mikor odaértünk a reptérre, már be is csekkolhattam. A nagybőrönddel nem volt semmi gond, pedig 24,4 kg volt. Aztán mikor a nő meglátta a kézipoggyászaimat, kicsit kiakadt. Azt mondta, hogy Malév gépre ezt már nem engedné fel... De azért szerencsére (nagy nehezen) átengedett.
Eljött az idő. Nagyon bőgtem! Olyan rossz volt otthagyni anyáékat! :(
Odaérek az ellenőrzéshez. Miután levetkőztettek és kipakoltatták velem a laptopot a táska legmélyéről, ahol jól be volt még ráadásul bugyolálva, látom, hogy az egyik táskámmal vmi gáz van. Az ellenőr az egész táskát kipakolta, de még a legapróbb neszeszeremből is kiszedett mindent! Szépen lassan, komótosan. Nem voltam idegbeteg.... Aztán megkérdezi: "Vissza is pakoljak?" Mondom köszi ne. Belehánytam gyorsan mindent a táskába és rohantam tovább. Mikor beértem a váróba egyszer csak ezt hallom a hangos bemondóból: "Megkérjük Varga Kitti prágai utasunkat, sürgősen fáradjon a 24-es kapuhoz!". Na akkor azt hittem meghalok! Tuti itthagynak! De szerencsére nem, elértem a gépet. A repülőút szupi volt.
Olyan gyönyörű volt a táj felülről!

Érkezés Tallinnba. Megérkeztem, összeszedtem a csomagjaimat és indultam ki. Tiny, a "tutorom" már várt. Busszal mentünk a kolihoz. Át egész Tallinnon! Olyan gyönyörűűűűű!!!!! Csak néztem ki az ablakon és nem akartam elhinni hogy tényleg megint itt vagyok és most itt is maradok! Útközben kiderült, hogy Tiny német így a társalgást már németül folytattuk.
A koli egy helyen van a sulival, kinnt a francban vmi park közepén Pirita városrészben. De busszal kb negyed óra alatt oda lehet érni.
Húúú itt akkora hó van! Kétszer akkorák a hókupacok az utcán, mint én! Annnyira tuti! De semmivel nincs hidegebb, mint otthon. Legalábbis most. Bár este azért megérzi az ember, hogy kicsit északabbra van...
Na szóval mire megérkeztünk a koliba már leszakadt a karom, hiszen nem könnyű egy 25 kg-s bőröndöt a térdigérő hóban vonszolni...
A többiek a társalgóban kártyáztak. Gyors bemutatkozás, aztán irány a szoba. Nem én vagyok egyedül magyar, van még három srác is.
Amikor beléptem a szobába, akkor majdnem elbőgtem magam, nem csak azért, mert akkora és úgy néz ki mint vmi fogda és mert két személyre csak egy darab kétajtós szekrény van, ami ráadásul kb akkora, mint nekem az otthoni, hanem mert a szobatársam egy mondhatni idősebb nő... Úúúú basszus mondom, nem hiszem el! Olyan 45-50 közt lehet. Ő is velünk tanul. Ösztöndíjas. Filmeket készít. Aztán kiderült, hogy tök jófej, nagyon aranyos és nagyon fiatalos, szóval semmi gáz. Egyébként finn, úgyhogy hétvégére haza fog menni gyakran.
Első este elmentünk az óvárosba, ott beültünk egy pub-ba. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, játszottunk, ismerkedtünk. Jó volt.
Másnap mentem először suliba. Hétfőtől péntekig, 10-15:30-ig van tanítás. Csak észt nyelv. A tanárunk, Kartin nagyon aranyos. Tök jól tanít. Nyelvtanba annyira nem mélyedünk bele, inkább kommunikálni tanulunk, aminek sztem sokkal több értelme van. Az egészben csak az a bibi, hogy angolul folyik az oktatás. Szóval én, aki életében nem tanult angolt, angolul tanulok észtül :) Viszont büszkén állíthatom, hogy mindent értek! :D
Az észt egyébként nem nehéz, a struktúrája nagyon hasonlít a magyarhoz: nincsenek nemek, jövő idő. Viszont van 15 eset! De abból szerencsére csak 4-5-öt használnak. Ma tanultuk a számokat:
üks, kaks, kolm, neli, viis, kuus, seitse, kaheksa, üheksa, kümme... Jó mi? :)
Most pedig egy viking faluba megyünk, ott is alszunk. Holnap délután jövünk haza.
Tegnap este páran bementünk az óvárosba, mert tegnap volt a karácsonyi vásár utolsó napja. Húúú olyan gyönyörűűű volt! Az óváros különben is olyan, mint egy kis mesebirodalom, különösen most a sok hóval meg karácsonyi fénnyel, meg a kis pavilonokkal. Olyan hangulatos volt! És ott simogattam pici rénszarvast!!!!!! Tényleg minden olyan volt, mint meseországban! Főleg, hogy eddig még egy darab észt szót nem hallottam az utcákon, csak oroszt! De szó szerint! Olyan, mintha észtek nem is laknának itt. Aztán kicsit még kószáltunk. Tök jó volt viszont látni azokat a helyeket, ahol már voltam! Még mindig olyan hihetetelen, hogy itt vagyok!!! :)
A társim egyébként aranyosak.
Azt hiszem ennyi történt, mióta itt vagyok.
Folyt. köv.

Sok puszi