Húúúúú sok minden

Csak egy napja nem írtam és máris annyit tudnék mesélni! Úgy örülök, hogy itt mindig történik valami! Abszolút nem unatkozok. Véééégre! Megpróbálom az elején kezdeni. Mielőtt nekilátok, itt egy kép, amit a szobám ablakából készítettem. Földszinten lakom és ha kinézek, csak ennyit látok az autókból:

Bevásárlás. Tegnapelőtt este voltam először bevásárolni. A bolt 15-20 perc sétányira van tőlünk. Az áruház neve Selver. Hatalmas. Legalábbis ahhoz képest, hogy ez csak egy külvárosi kis áruház. Két szintes: alul élelmiszerek, felül háztartási cikkek, könyvek, CD-k, fehérneműk, ajándéktárgyak, stb. Nekem nagyon bejött! Szuper termékek (köztük egy csomó orosz :D ), nagy választék, jó minőség és az árak is elfogadhatók. Érdekes, az oroszon kívül nem nagyon látni külföldi terméket. Kivéve persze a világmárkákat, de mindenképp az észt termékek dominálnak. Van egy új kedvenc italom: almás-szőlős mentes ásványvíz. Találtam túró rudihoz hasonló édességet! Hmmm de finom. Inkább túrókrém, ami karamellával van bevonva. Aminek nagyon megörültem: mit látok a polcon a francia borok mellett? Tokaji Aszút és Szamorodnit. És az orosz pezsgők mellett? Törley-t! Hát azért na... Ami azonban a legjobb az egészben: Kalev és én újra egymásra találtunk :)

Kikötő. Tegnap délután a lányokkal eldöntöttük, hogy bemegyünk kicsit a városba sétálgatni, de előbb megnézzük a kikötőt. Gyalog mentünk, mivel a part egy köpés a kolitól. Akkor éreztem meg először az északi hideget. Kegyetlen. 1-2 napja meglehetősen hideg van. A szél is nagyon erősen fúj. Szóval sétálgattunk a parton a kikötő felé, közben fotóztunk, hattyúk elől menekültünk. Meglepő volt, hogy egy nagy csapat hattyú úszkált a Balti-tengerben január közepén a jégtáblák között. Aztán kijöttek a partra, így közelről is le tudtuk őket fotózni. Egyszer csak észrevettük, hogy egyre közelednek felénk és az egyik hirtelen kitárta a szárnyait, majd elkezdett futni egyenesen felénk és fura hangokat adott. Mi meg elfutottunk előle. Csak megyünk, megyünk, már vagy fél órája, de a kikötőhöz csak nem jutottunk el, hanem beértünk a központba. Úgyhogy feladtuk és sétálgattunk kicsit. Íme néhány fotó:

séta

Balti-tg

egyet léptem, térdig a hóban rekedtem...

ahová indultunk és ahová nem értünk oda

hattyúk....

hókupacocska :)

Tallinn Egyetem :)

ezt az autót sem mostanában használták...

Meseország kapuja

Meseország

buszra várva

Buszos városnézés. Ma csak egy óránk volt. Kaisa és Triin buszos kirándulás keretein belül megmutatta nekünk a várost. Mielőtt elindultunk kaptunk SIM-kártyát és hozzá észt telefonszámot, így egymás között ingyen tudunk telefonálni. :) Közben kiderült, hogy ahol mi lakunk, Pirita, a legelitebb városrésze Tallinn-nak. Az elnök is valahol errefelé lakik :) Voltunk Mustamäe városrészben, ami a szovjet időkben épült és tisztára úgy néz ki, mint az otthoni lakótelepek. De ott élni presztizs. Van róla egy dal, ami arról szól, hogy annak, aki ott él mindig szerencséje lesz. Nem messze található Nõmme. Minden tallinni álma, hogy ott lakhasson. Hogy miért? Ez a kertváros, D-Tallinnban található. Nagyvárosban van, közel a központ és kertes házban lehet élni csendes környéken. Tovább mentünk az északi városrészbe, Haabersti-be. Itt található egy kerület, Kopli. Ez a tallinni gettó. Itt azok laknak, akik vagy bevándorlók, vagy hajléktalanok, vagy nincs munkájuk. Ezek az emberek legnagyobb részt oroszok. Kb 100 éves, elhagyatott, félig leégett házakban élnek. Ott kiszáltunk egy kicsit és bementünk a házak közé. Nyomasztó volt.

Aztán elmentünk a kikötőbeeee!!!! Jeeeee! Bár nem oda, ahol azok a hatalmas hajók álltak. Ott hógolyóztunk. A homokos tengerparton. Hát ilyet sem láttam még. Tengerpart + homok + hó.

Végül bementünk az óvárosba blinit enni. :) Blini: palacsinta, orosz nemzeti étel, mindenféle töltelékkel fogyasztják, sóssal, édessel. Én csirkéset ettem :) Nagyon finom volt, bár a tésztája sokkal édesebb, mint a mi palacsintánké. Aztán hazajöttünk. Most meg megyek, mert kezdődik az Uno party!!!! :)

Képek: