Aznap kezdődtek a workshopok és a hivatalos programok. Egyik nap sem kellett korán kelni, mert reggelizni 10:30ig lehetett, a táncórák pedig 11kor kezdődtek. Mi minden nap 9:30 körül mentünk enni. Háááát... a kínálattól nem voltam elragadtatva. Nem azért, mert finnyás vagyok, az rám aztán tényleg nem igaz. Egyszerűen a zöldségeken látszott, hogy nem éppen frissek, a péksütik szárazak és íztelenek voltak, stb. Ez úgy fordulhatott elő, hogy láttam egyszer, hogy már hajnalban kipakolják a legtöbb reggel fogást. A hajnal 3-4 órát jelent. Tényleg nem fikázni akarom, csak nekem, mint turisztikai szakembernek szemet szúrt és úgy gondolom, hogy nálunk ez egy 5 csillagos szállodában nem fordulhatna elő. Tegyük azért hozzá, hogy ami Egyiptomban 5 csillagos minősítésnek számít, az Magyarországon körülbelül 3 csillagosnak felel meg.
Éhen persze nem haltam, megtaláltam a számomra tuti fogásokat. Minden nap nagyjából ugyanazt ettem: falafel (zöldborsó fasírt), pitakenyér, dinnye, tojásrántotta, szalámi bundáskenyérrel (aminek kicsit édeskés-fahéjas íze volt), palacsinta jóóóó sok csokiöntettel. Persze nem mindent egyszerre, hanem ezek variációit. :) Bár én nem szeretek reggelizni, megpróbáltam minél többet enni, mivel egész nap, megállás nélkül workshopokon voltunk, tehát csak vacsorát ettünk este 8-9 körül... Reggeli után először gyorsan kimentem a szálloda elé, hogy lefotózzam és nappali fénynél is megcsodáljam a piramisokat! Hihetetlen, hogy milyen közel voltak a szállodához! Aztán mentem átöltözni, mert 11-13ig DANDASH tartott órát!!!! Annyira vártam már, hogy tőle tanuljak, hogy hihetetlen!!!! Ennek a nőnek olyan pozitív kisugárzása van, hogy komolyan jobb lesz a kedvem tőle! Emellett pedig egy tünemény! A workshop előtt összefutottunk a halban, beszélgettünk, fotózkodtunk és kiderült, hogy nagyon csíp engem, már előző este kiszúrt, hogy milyen cuki vagyok. :D Kimentünk a teraszra, elszívott egy cigit és mentünk föl terembe. Egy oriental-beledi koreográfiát tanított, amit a nyitó gálán is táncolt. Végre élőben is ízelítőt kaphattam az igazi, sallangoktól mentes, egyszerű, letisztult, mégis kacér, ugyanakkor elegáns egyiptomi stílusból! Ami szöges ellentéte annak, amit mi itt Európában orientális tánc néven tanulunk.... Erre már a nyitógálán rájöttem... Amikor raks sharkit táncolt, néha csak kamilláztam, hogy mit csinál. A gyors, hegedűs részeknél, amire mi körberohangálnánk (na jó, suhannánk) a színpadot, ő egyszerűen sétált pár lépést halál nyugodtan. Mégis gyönyörűnek találtam és abszolút nem volt hiányérzetem! Amit most tanultunk sem volt egy baromi bonyolult koreó, egyszerű kombikból épült fel, a hangsúlyt az érzelmek kifejezésére helyezte, de ha ezt valaki ugyanolyan természetesen és könnyeden előadja, mint ő, garantált a siker! Csak az a bibi, hogy erre születni kell! Ezt tanulni nem lehet. Nekem azonban ez arra volt jó gyakorlat, hogy kicsit segítsen ellazulni, megnyílni és merni kifejezőnek lenni. Természetesen felejthetetlen volt ez a két óra! Egyetlen egy negatívumot tudnék csak említeni, ami az egyiptomi tanárok nagy részére igaz: nem magyaráznak. Vagyis csak nagyon keveset. Pedig mi, európai nők, akik általában már felnőtt fejjel (én mondjuk pont nem) kezdtük tanulni a hastáncot, a szájbarágós, számolós, lebontós oktatáshoz vagyunk szokva. Néha elég nehéz úgy memorizálni egy koreót, hogy csak lekövetjük a tanár mozdulatait, nincs támpontunk, hogy például melyik láb, melyik kéz, melyik irány, miből mennyi. De ez csak egy személyes vélemény. Ennek ellenére sikerült megtanulni a koreográfiát.
Fél óra szünet után következett ALADIN EL KHOLY ws-ja, aki egy cuki shabi koreográfiát hozott nekünk szuper kombikkal teletűzdelve. Ez a pasi egy éééédipofa! Annyit röhögtünk vele! Először oriental technikát tanultunk bemelegítésképp gyönyörű kombinációkkal, majd elkezdtük megtanulni a koreográfiát. Nagyon jó volt a zene! Élmény volt vele az a 4, igen 4 óra, aminek azt hittük, sosem lesz vége! Tényleg minden erőm elfogyott, úgyhogy a nap utolsó ws-én, amit ANUSH tartott, már nem is maradtam ott. Végülis nem bántam meg, mert valami latino-oriental fúziót tanított, amit én sajnos nem szeretek. Inkább a zuhanyzás és pihenés mellett döntöttem.
Vacsizni olyan 21 óra körül mentünk. Csak úgy zárójelben megjegyezném állandó és mélyen tisztelt asztaltársaim névsorát: Alaa Abo Lelah, Taha Moussa, Saad Ismail, Aladin El Kholy, Bondok, Zaza Hassan. Menő, nem? ;)
Vacsora: a választék ismét nem túl nagy. Általában tésztát, rizst vagy krumplit, kebabot, halat, csirkét, húsgombócot ettem, néha salátával. Desszertet csak ritkán ettem, mert a sütik vagy műanyag ízűek voltak, vagy íztelenek.. :S De most komolyan!
Ezután bepattantunk pár kocsiba és elmentünk egy shisha bárba néhányan beszélgetni, iszogatni (természetesen nem alkoholt, mert a társaságban SENKI nem iszik alkoholt!). Velünk tartott Aladin, Alaa, Mona Farouk és Ahmed Farouk, Bondok, Saad, Taha és Dandash is! :) Nagyon nagyon jól éreztem magam! Különleges dolognak tartom, hogy a tanáraink mindenhová jöttek velünk, sőt, ők szervezték nekünk a programokat és nagyon jó érzés volt, hogy már első este névről ismertek mindannyiunkat. Nagyon közvetlen kapcsolatban voltunk velük. :)
Szuper napot zártunk és bár hulla fáradtan, de izgatottan vártuk a következőt! :)
Éhen persze nem haltam, megtaláltam a számomra tuti fogásokat. Minden nap nagyjából ugyanazt ettem: falafel (zöldborsó fasírt), pitakenyér, dinnye, tojásrántotta, szalámi bundáskenyérrel (aminek kicsit édeskés-fahéjas íze volt), palacsinta jóóóó sok csokiöntettel. Persze nem mindent egyszerre, hanem ezek variációit. :) Bár én nem szeretek reggelizni, megpróbáltam minél többet enni, mivel egész nap, megállás nélkül workshopokon voltunk, tehát csak vacsorát ettünk este 8-9 körül... Reggeli után először gyorsan kimentem a szálloda elé, hogy lefotózzam és nappali fénynél is megcsodáljam a piramisokat! Hihetetlen, hogy milyen közel voltak a szállodához! Aztán mentem átöltözni, mert 11-13ig DANDASH tartott órát!!!! Annyira vártam már, hogy tőle tanuljak, hogy hihetetlen!!!! Ennek a nőnek olyan pozitív kisugárzása van, hogy komolyan jobb lesz a kedvem tőle! Emellett pedig egy tünemény! A workshop előtt összefutottunk a halban, beszélgettünk, fotózkodtunk és kiderült, hogy nagyon csíp engem, már előző este kiszúrt, hogy milyen cuki vagyok. :D Kimentünk a teraszra, elszívott egy cigit és mentünk föl terembe. Egy oriental-beledi koreográfiát tanított, amit a nyitó gálán is táncolt. Végre élőben is ízelítőt kaphattam az igazi, sallangoktól mentes, egyszerű, letisztult, mégis kacér, ugyanakkor elegáns egyiptomi stílusból! Ami szöges ellentéte annak, amit mi itt Európában orientális tánc néven tanulunk.... Erre már a nyitógálán rájöttem... Amikor raks sharkit táncolt, néha csak kamilláztam, hogy mit csinál. A gyors, hegedűs részeknél, amire mi körberohangálnánk (na jó, suhannánk) a színpadot, ő egyszerűen sétált pár lépést halál nyugodtan. Mégis gyönyörűnek találtam és abszolút nem volt hiányérzetem! Amit most tanultunk sem volt egy baromi bonyolult koreó, egyszerű kombikból épült fel, a hangsúlyt az érzelmek kifejezésére helyezte, de ha ezt valaki ugyanolyan természetesen és könnyeden előadja, mint ő, garantált a siker! Csak az a bibi, hogy erre születni kell! Ezt tanulni nem lehet. Nekem azonban ez arra volt jó gyakorlat, hogy kicsit segítsen ellazulni, megnyílni és merni kifejezőnek lenni. Természetesen felejthetetlen volt ez a két óra! Egyetlen egy negatívumot tudnék csak említeni, ami az egyiptomi tanárok nagy részére igaz: nem magyaráznak. Vagyis csak nagyon keveset. Pedig mi, európai nők, akik általában már felnőtt fejjel (én mondjuk pont nem) kezdtük tanulni a hastáncot, a szájbarágós, számolós, lebontós oktatáshoz vagyunk szokva. Néha elég nehéz úgy memorizálni egy koreót, hogy csak lekövetjük a tanár mozdulatait, nincs támpontunk, hogy például melyik láb, melyik kéz, melyik irány, miből mennyi. De ez csak egy személyes vélemény. Ennek ellenére sikerült megtanulni a koreográfiát.
Fél óra szünet után következett ALADIN EL KHOLY ws-ja, aki egy cuki shabi koreográfiát hozott nekünk szuper kombikkal teletűzdelve. Ez a pasi egy éééédipofa! Annyit röhögtünk vele! Először oriental technikát tanultunk bemelegítésképp gyönyörű kombinációkkal, majd elkezdtük megtanulni a koreográfiát. Nagyon jó volt a zene! Élmény volt vele az a 4, igen 4 óra, aminek azt hittük, sosem lesz vége! Tényleg minden erőm elfogyott, úgyhogy a nap utolsó ws-én, amit ANUSH tartott, már nem is maradtam ott. Végülis nem bántam meg, mert valami latino-oriental fúziót tanított, amit én sajnos nem szeretek. Inkább a zuhanyzás és pihenés mellett döntöttem.
Vacsizni olyan 21 óra körül mentünk. Csak úgy zárójelben megjegyezném állandó és mélyen tisztelt asztaltársaim névsorát: Alaa Abo Lelah, Taha Moussa, Saad Ismail, Aladin El Kholy, Bondok, Zaza Hassan. Menő, nem? ;)
Vacsora: a választék ismét nem túl nagy. Általában tésztát, rizst vagy krumplit, kebabot, halat, csirkét, húsgombócot ettem, néha salátával. Desszertet csak ritkán ettem, mert a sütik vagy műanyag ízűek voltak, vagy íztelenek.. :S De most komolyan!
Ezután bepattantunk pár kocsiba és elmentünk egy shisha bárba néhányan beszélgetni, iszogatni (természetesen nem alkoholt, mert a társaságban SENKI nem iszik alkoholt!). Velünk tartott Aladin, Alaa, Mona Farouk és Ahmed Farouk, Bondok, Saad, Taha és Dandash is! :) Nagyon nagyon jól éreztem magam! Különleges dolognak tartom, hogy a tanáraink mindenhová jöttek velünk, sőt, ők szervezték nekünk a programokat és nagyon jó érzés volt, hogy már első este névről ismertek mindannyiunkat. Nagyon közvetlen kapcsolatban voltunk velük. :)
Szuper napot zártunk és bár hulla fáradtan, de izgatottan vártuk a következőt! :)
