Művészélet

Tudom, hogy már megint hanyag voltam, de úgy felgyorsultak az események körülöttem, hogy csuda! Néhány mondatban összefoglalom az elmúlt 2 hónapot, aztán rátérek arra, mit is rejt a cím....
Az otthon töltött két hét nagyon nagyon jó volt! Alig volt szabad percem, az egész famíliát végiglátogattam, barátokkal találkoztam. Nagyon jó érzés volt, hogy mindenki milyen szeretettel fogadott. :)
Voltam Pécsen is, az egyetemen. Olyan klassz volt újra ott lenni! Beszélgetni a tanáraimmal, na és persze szakdolgozati konzultálni... Még mindig nem szeretem a gyűjtőszámneveket... :S
Meglátogattam az unokatesóimat és az ő cuki babáikat, voltam a Marika nénivel vacsizni (közben dumcsiztunk egy igen jót), és természetesen a Keresztanyuék sem maradhattak ki, akik megint szétkényeztettek. Niki ugyanis sütött nekem egy rózsaszín Hello Kitty tortát, Keresztanyu istenit főzött, Keresztapu pedig elvitt a terepjárójával be az erdőbe szarvaslesre! Mindezek mellett pedig szokásos röhögések sem maradhattak el! :D A legeslegjobban annak örültem, hogy végre láthattam az én Dédikémet! Aki hozta a formáját és nem szűkölködött a súlyomra utaló megjegyzésekben, rögtön azzal fogadott, hogy "Te, mekkora segged van neked!" Vagy mikor leszakította a függönyt: "Szólj a húgodnak jöjjön le, tegye vissza. Neked nem mondom, mert féltem a hokedlit." xD Aztán el telt a két hét és ismét repülőre pattantam.
Este érkeztem Frankfurtba, ahol a HBF-en már várt rám az én kis Hanni babám!!! :) Hazafelé a kocsiban végig puszilgatta a kezem. :) Ma már nagyon nagyon sokat beszél németül is és magyarul is. Szinte egész nap beszél. Olyan dumája van, annyit szoktam röhögni! :D
Következő hazalátogatásom időpontja 2012.12.20 - 2012.12.29. Eredetileg január 8-ra foglaltam a repülőjegyet, de az irántam tanúsított hatalmas érdeklődésre való tekintettel megváltoztattam. Igazából teljesen mindegy, hogy otthon vagy itt ülök egyedül szilveszterkor, de akkor inkább már itt üljek....
Na ennyit bevezetőül. Most rátérnék a bejegyzés valódi témájára, ami igencsak bővelkedik váratlan fordulatokban... Enjoy!  Ja, igen, ha valakinek nem esett volna le, a hastáncról fog szólni.
Mielőtt azonban részletekbe bocsátkoznék, engedjétek meg, hogy bemutassam, hogyan is készülök egy fellépésre. Ez ugyanis egy egész napos procedúra... A reggelek-délelőttök még gyakorlással telnek (vagy a Hannival játszok :). Ebéd után aztán nincs megállás, innentől kb 3-4 óra a készülődés jegyében telik, aminek eredménye nemcsak rajtam, hanem a szobámon is látszódik... Mint a csatatér! Nem gáz, én zseni vagyok és átlátom a káoszt. Szóval, előveszem a kis bőröndömet (igen, jól látjátok) és elkezdek belepakolni. Legeslegfontosabb a fellépőruha/ruhák, sminkek, zene, vagy 65 neszesszer, mind különböző tartalommal (aminek felét fogalmam sincs, minek viszem). Ja és persze a Saidi botom. Elmaradhatatlan kellék! Tehát, miután úgy nagyjából összepakoltam, elmegyek lezuhanyozni, hajat mosni. Gondolom már rájöttetek, hogy a 4 órából 2 és fél már eltelt... :) Gyors hajszárítás után hajcsavarás. Ez szó szerint egy órát vesz igénybe, még így is, hogy rövid a hajam. Miután belőttem a sérót, felöltözök (a biztonság kedvéért már előző nap kiteszem a ruhám...) és elkészítem a sminket. Ez is egy jó félóra. Mivel ugye nem egy szolid nappali sminket készítek. Gyorsan gyorsan bedobálom a maradék cuccot a táskámba és rohanok is a buszra/vonatra. Ez az én kis rituálém, amit minden egyes előadás előtt végig csinálok. A fellépés helyszínén igazából minden kezdődik előröl, hisz a sminket és hajat van amikor újra kell csinálnom.. :S De megéri, mert a buli csak most következik!!! Most pedig lássuk, mi is zajlik a kulisszák mögött és a színpadon.

Minden november 3-4-én kezdődött. Akkor rendezték Hofheimben a 18. ORIENTA MESSE-t, amely egy hatalmas 2 napos fesztivál. Nyílt színpad, gálaest, 2 emeletnyi bazár, Workshopok. Szombati nap mi is felléptünk, egy dobszóló koreóval készültünk, immár az új ruhánkban. Kettőre beszéltünk meg találkozót, mert úgy tudtuk, négykor kerülünk sorra. Nashyra protekciós ezen a fesztiválon, úgyhogy mi kaptunk egy szép nagy termet a felkészülésre. Amit nem épp egyedül birtokoltunk, mert egy másik csoport, Bondok és csapata négy hölggyel kiegészülve, már javában próbált ott. Ők előttünk léptek fel. Saidit táncoltak. Ettől függetlenül nem zavartattuk magunkat a lányokkal, leültünk sminkelni és meglestük a próbát. Mikor befejezték, mi folytattuk. Ők is megnézték a miénket. Közben kiderült, hogy mi 5kor táncolunk, utolsóként! Hát majdnem befontam a hajam! Már szétizgultam az agyam. Na mindegy, átmentünk a színpad mögötti öltözőbe és megnéztük mi folyik a színpadon. Pont elcsíptük a fiúkat. Öcsém! Fantasztikusak voltak! Én imádom a Saidit, úgyhogy végig járt a lában meg végig tapsoltam! Alig bírtam megállni, hogy ne pattanjak fel közéjük! A lányok is nagyon ügyesek voltak. A közönség is ujjongott. Láttunk még 2 vagy 3 produkciót, de hát mit ne mondjak, ölég gagyik voltak... Az idő sürgetett, kellett mennünk öltözni. Az öltöző szép tágas volt, jó sok tükörrel, bekészített gyümölcstálakkal és ásványvízzel. Átöltöztünk, bemelegítettünk, majd fotózkodtunk és mentünk is a színpad mögé, várni a sorunkra. Na én akkor már halál ideg voltam. Viszont jól elütöttük az időt, táncikáltunk a függöny mögött, hülyéskedtünk, röhögcséltünk. Annyira jó volt! Ezt látva odajött hozzánk egy hölgy és valamit beszélt Nashyrával. Mint kiderült, ő egy rendezvényszervező és nagyon bejött neki amit ott műveltünk, olyannyira, hogy meghívott minket egy nagyszabású show-ra, amit márciusban szervez! Én végig azt hittem rá, hogy egy takarítónéni :D Végre mi következtünk! Gyorsan eltelt az a 3 perc és hatalmas élmény volt ott táncolni! Nagyon nagy tapsot kaptunk, tényleg jól sikerült! Aztán fotósok hada lepett el minket, vagy még 10 percig pózoltunk a színpadon. A műsorvezető André Elbing fotóművész volt, aki méltán érdemli ki a "hastáncosok fotósa" nevet, hisz szinte minden orientális tánccal kapcsolatos eseménynek ő a hivatalos fotósa világszerte. Végül pedig ettünk egy isteni finom nemistudommit, valami indiai bundázott zöldségeket. A vacsora ajándék volt a szervezőtől.

Másnap én elmentem egy dobszóló WS-ra, melyet egy orosz táncosnő, Aida Bogomolova tartott. A csaj vérprofi! Hatalmas élmény volt látni őt táncolni és tanulni tőle! Különösen a technikát. A koreográfia már nem okozott akkora örömöt, mert egyszerűen követhetetlen volt, ahogy tanított. Ilyen órán még nem is voltam, ahol SENKI nem volt képes megtanulni a táncot! Mintha nem lett volna türelme hozzánk, vagy nem is tudom. Néha még gúnyosan el is nevette magát, mikor nem tudtuk követni. Összességében azért kedves volt, plusz pont neki amiért oroszul tartotta a WS-t. :) A végén eltáncolta az egész koreót és csinálhattunk róla felvételt. Én voltam akkora gyökér, hogy a tánc közepén vettem észre, hogy nem indítottam el a kamerát... Gyorsan korrigáltam, úgyhogy a második rész meglett :D Azóta teljesen új értelmet nyertek nálam a dobszólók. Nagyon szeretnék még tőle tanulni, de inkább technikát.

A következő megmérettetés nem váratott sokat magára, november 24-én újabb fellépés várt rám. Nashyra nem tudta elvállalni, ezért átpasszolta Manuelának és nekem. Egy török étteremben, a Caesar's Restaurantban volt Oriental Night. Nem messze van Hanau-tól, autóval olyan jó félóra, 3/4 óra Frankfurttól. Előző este tartottunk egy főpróbát Manu lakásán.

A készülődésre természetesen megint ráment az egész szombatom. Este fél9re kellett odaérjünk. Bár a fantasztikus GPS kicsit elkalauzolt minket tök más irányba, azért sikerült időben megérkeznünk. Caesar, a tulajdonos fogadott minket, nagyon kedves volt. Mondta, hogy még vagy egy óra múlva kell csak táncoljunk, mert még tart a vacsora. Az étterem nem olyan nagy, 2 teremből áll, de nagyon szép! Megmutatta az öltözőt. Hát éltem én már érdekes öltözőket, de ez azért durvi volt. Egy pár négyzetméteres mosókonyhaféle benne egy mosógéppel és egy WC-vel... Na mindegy is, átöltözni megteszi. Várakozni az étteremben, a számunkra lefoglalt asztalnál várakoztunk. Nemsokára kaptuk a jelet, hogy kezdhetünk. Manu táncolt először egy fátyoltáncot, egy raks sharkit és egy dobszólót. Ezen az estén ő képviselte a klasszikus, én pedig a folklór vonalat, hisz én két baladit és egy saiidit táncoltam. A végén még előadtuk a csoportos dobszólót, majd következett az animáció. Hihetetlen jó közönségünk volt, mindenre vevők voltak. Baromi jó érzés volt, mikor az animáció alatt megtelt a tánctér és sok hölgyvendég ropta velünk együtt! :) Aztán gyors ruhacsere és irány vacsizni! Isteni finom török ételek közül válogathattunk a svédasztalról! Én bárányt ettem párolt zöldségekkel, valami fasírtfélét meg piláfot (rizses hús). Desszertnek pedig baklavát. AAaaaanyira finom volt!!!!! :P Végül megkaptuk a lóvét és már léptünk is, hisz hosszú út állt még előttünk.

Csütörtökön az órán Nashyra odajött hozzám és nagyon megdicsért! Csak pozitív visszajelzés érkezett rám, a főnök nagyon meg volt elégedve, nagyon tetszett neki különösen a botos táncom és azt mondta, mindenképp szeretne még velem dolgozni! Pedig szőke táncosokat sosem hív, mert szerinte nincs bennük szenvedély. Ezért Nashy nem mondta el neki, hogy szőke vagyok... :D

Múlt hétvégén a kedves Bondok rendesen beledobott a mélyvízbe... Kedden összefutottunk egy teára, beültünk egy Shisha bárba. Ennek a tulajdonosa is török. Nem csak egy egyszerű bárról van szó, hanem egész komplexumról, benne egy elsőosztályú török étteremmel, Shisha bárral, lent pedig koktélbár és keleti diszkó található. Miközben beszélgettünk szépen sorban megismertem az egész vezetőséget, munkatársakat... Az egyik főnök odalépett hozzánk és megbeszélte Bondokkal, hogy pénteken és szombaton menjen fellépni. De hogy kéne mellé egy hastáncosnő is.... Hussi (Bondok igazi neve Hussein) nem is teketóriázott sokat, gyorsan "letesztelt" egy kis vezetett improvizációval és már be is ajánlott a hétvégére.... Persze rögtön igent mondtam, mert tudtam, hogy ez hatalmas megtiszteltetés! Meg azt is, hogy bármikor talál 20 másik lányt a helyemre... De ő engem akart maga mellé. Na, innentől kezdve gyomorgörccsel éltem a mindennapjaimat... Hogy miért? Az az igazság, hogy Bondok baromi jófej, csomót szoktunk dumálni, hülyéskedni, viszont mikor a táncra és az ő elvárásaira terelődik a szó, elkomolyodik és mint egy szigorú főnök adja az utasításokat és nem rest megmondani a frankót.

Szóval, nem is haboztunk sokáig, rögtön elemzés alá vettük a telefonomon lévő zenéket és elkezdtük összeállítani a műsort. Volt kb 2 napom a gyakorlásra. Az a két  nap úgy telt, hogy reggeltől délutánig a Hannival voltam, szerda este elmentem nyelvsuliba, csütörtök este táncra. Maradtak az éjszakák gyakorolni... Abban a pár napban nem aludtam többet, mint 3-4 óra. Reggelente pedig gombóccal a gyomromban ébredtem. Komolyan mondom, rosszabb volt, mint mikor vizsgákra szoktam készülni.

Elérkezett a péntek. A halálomon voltam. Este fél8ra beszéltük meg a találkozót a HBF-en, onnan mentünk együtt az étterembe. Én előtte még elugrottam Baladi kosztümöt venni... Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, az autóban vérezni kezdett az orrom! Elég komolyan. -.-

Odaértünk, elfoglaltuk az "öltözőt", ami ezúttal a raktár volt. De hát ezt már megszoktam. :)

Elkezdtünk bemelegíteni, átöltözni, kaptunk finom ananászos koktélt, megdumáltuk a részleteket, majd elmentünk kipróbálni a CD-ket. A műsor: 1. rész: Kitti - Raks sharki, dobszóló, arab dal. Futás átöltözni, jön a folklór rész: Kitti - 2 Baladi dal, Saiidi, Bondok Saiidi, animáció. Majdnem szívrohamot kaptam, mikor kiderült, hogy a Saiidi zeném sem CDről, sem USB-ről nem indul! No para,a kedves táncpartnerem gyorsan megoldotta az ügyet, villámgyorsan kitalált egy saidi koreót, amit én kb 5 perc alatt betanultam az öltözőben... A terv az volt, hogy miután én letáncolom a második részt, ő táncol saidit, majd behív engem és előadjuk a közös botos koreót. Mit ne mondjak, a gyomrom már kb a torkomban volt, annyira izgultam! Már a saját 5 koreográfiámra sem emlékeztem (főleg, hogy 5ből 3 improvizáció volt), nemhogy az 5 perc alatt betanultra. De hát a főnökkel nincs ellenkezés. Mivel USB-ről ment a zene, gyorsan összeírtuk a sorrendet. Ezután DJ Bondok kezelte a zenét. Majdnem el is találta a sorrendet, amit közvetlen a kezdés előtt írtunk le... -.-   :) Egy céges buli résztvevői voltak a nézőközönség. Nem sok, kb 20-30 ember. Németek. Aranyosak voltak, mert végig mosolyogtak, de kezdetben nem igen fogták az adást, mikor jött a tetőpont. Az első részben egyáltalán nem voltam megelégedve magammal. A raks sharki második felét totál elfelejtettem, úgyhogy az is impró lett. A dobszóló és az arab dal viszont már jól sikerültek. A másik rész azonban csúcs volt! 2 baladit táncoltam, először az új baladi ruhámban. Az első az egyik kedvencem, a Hossam Ramzy -féle dal volt, a második pedig a legújabb kedvencem, az Agibni kulak. Külön élményt jelentett, hogy Bondok darbukán kísért! :) Nagyon megkönnyebbültem, mikor véget ért az én műsorszámom. Következett a művész úr és a hihetetlenül bombasztikus saidi! Imádtam! Annyira könnyed, tradicionális és profi! Miközben néztem, olyan büszke voltam, hogy vele állhatok egy színpadon! Jött a közös rész.... éééééééés lássatok csodát! Fantasztikusan sikerült!!!!! Annyira egy hullámhosszon voltunk végig, egy pillantásból tudtuk, hogyan tovább és a koreográfiát sem felejtettem el! :D Majd a legvégén csináltunk még egy kis animációt, amibe bevontuk a közönséget. Jó kis buli kerekedett! :) Aztán elmentünk átöltözni és vacsoráztunk. Incsi-fincsi döner tálat! :) Közben pedig átbeszéltük a fellépést.
Másnap, azaz szombaton sokkal később kezdtünk, olyan éjfél-fél1 körül. A műsor ugyanaz volt. Most fönt táncoltunk a Shisha-bárban. Mikor odaértünk, megint egy finom koktéllal fogadtak minket. Természetesen alkoholmentessel, mivel ő sem iszik. Az öltöző most egy italraktár volt :D Sokkal jobb, mint a tegnapi.
A tánctér most sokkal de sokkal kisebb volt, körbevéve asztalokkal és dugig vendégekkel. Szinte csak arabok voltak. Kicsit változtattam a műsoromon és a raks sharkit kicseréltem egy nagyon szép, de modern dalra, az egyik nagy nagy kedvencemre, a Lissa című számra Hossam Habibtől. És most a saidit is elő tudtam adni! :D Sokkal sokkal jobb volt ott táncolni, mert bár nem mindig tudtam a koreográfiát rendesen kivitelezni (főleg a botosnál) helyhiány miatt, azonban sokkal jobb volt a közönség, végig tapsoltak, és jobban is tudtam velük kommunikálni. Felvétel is készült, sőt egy fotós is végig a nyomomban volt, ami kicsit idegesített, mert alig tudtam tőle mozogni. A szünetben is, miután átöltöztem a második részhez, egy perc nyugtunk nem volt, végig pózolnunk kellett a fotósoknak. Igazi sztárok voltunk. :D
Az animáció iszonyúan jó volt, még hosszabbra is sikeredett, mint terveztük. :)  Átöltözés után pedig még interjút adtunk. Bondok aznap este nagyon megdicsért, azt mondta sokkal jobb voltam, mint tegnap, a baladikat pedig külön kiemelte, azt mondta egyszerűen szuperek voltak. :) Nekem meg hatalmas kő esett le a szívemről, nagyon megkönnyebbültem és büszke voltam magamra, amiért végigcsináltam.
Vasárnap ismét a táncé volt a főszerep, hiszen Munique Neith shaabi Workshopot tartott nálunk. Több, mint 3 órán át nyúzott minket, persze jó értelemben. Munique nagyon kedves és szuper tanár! Nagyon tetszett mind a technikai része, mind a koreográfia része az órának. Csomót nevettünk! :) Bár a végére azt hittem meghalok, olyan fáradt voltam! De megérte, és ezt a koreót is beépítem a repertoáromba. :) Nagy élmény volt, tényleg!
December 13-án, csütörtök este tartottuk a karácsonyi bulinkat egy híres libanoni étteremben, a L'Emir-ben. Én gyökér majd' egy órával előbb érkeztem a megbeszélt időpontnál (mily csoda!). Mivel láttam, hogy tőlünk még senki nincs ott, gondoltam visszamegyek később. De Reda, a vezető helyettes nem engedett el, azt mondta szó sincs róla, ilyen hidegben maradjak inkább ott, nyugodtan várakozzak az asztalunknál. Meg is hívott egy forró teára. Egy ilyen meghívást arabéknál bűn visszautasítani, egyrészt, mert isteni finom, másrészt mert ez akár sértődés tárgya is lehet. A Shelale-ban is két nap alatt megittam vagy a fél teakészletet. :) Hozzátartozik a dologhoz, hogy akkor épp náthás voltam és a koffeinre is szükségem volt...
Lassan kortyolgattam a kis teámat, benne igazi mentával, mikor megérkezett Nashyra. Aztán szépen lassan a többiek is. Tök jó volt, hogy a kezdő és középhaladó csoportos lányok is eljöttek megnézni minket, voltunk vagy 20an. :) Az étterem is tele volt. 8 után Manuela és Tatjana nyitották a sort, Manu egy modern zenére táncolt, Tatjana pedig Haifa-tól a Fakerny-re. Ezután elfogyasztottuk a finom vacsorát, egy élőételekből összeállított tálat. Jaaajjjj mennyei volt!!! Bár tudtam, nem szabad sokat ennem, mert nemsokára én következek a fellépéssel, de komolyan alig bírtam abbahagyni az evést! :) Fél10 körül mentünk Sandy-vel átöltözni, mi voltunk soron. Ő táncolt először, szintén egy popdalra. Én, szokásomhoz híven Baladit adtam elő. Egyrészt, mert abban vagyok a legjobb, másrészt pedig biztos voltam benne, hogy mindegyik lány modern-pop-vagy dobszóló zenét választ. Be is jött a tervem, tényleg nagyon jól sikerült a táncom, ami szokásomhoz híven improvizáció volt, és hatalmas tapsot kaptam! :D Sőt, Reda rögtön odaugrott hozzám és gratulált, azt mondta nagyon jó volt és szeretné, ha ezentúl gyakrabban járnék oda táncolni :D Bondok és Nashyra is nagyon megdicsért és a lányoktól is sok kedves szót kaptam! Annyira de annyira boldog voltam!!!! :D Utánunk zárásként a csodálatos Nashyra is táncolt még. Csak ámultunk és bámultunk, na meg ujjongtunk! Csodaszép volt! A közönségtánc itt sem maradhatott el, kezdetben Nashy és Bondok szórakoztatták a nagyérdeműt, de mi sem úsztuk meg... :) Mivel a vendégek nem igazán voltak vevők egy kis közös táncra, velünk telt meg a tánctér. De ismét nagyon jót buliztunk!!! :D
Hát, röviden ennyi lenne. Imádom és nagyon élvezem ezt az életformát! Folytatás természetesen lesz, nem is akármilyen, de arról majd később. ;)
Úgy gondolom, ebben az évben már tuti nem írok több bejegyzést, ezért szeretném megragadni az alkalmat és minden kedves olvasómnak boldog, békés, szeretetben teljes karácsonyi ünnepeket és sikeres újévet kívánni! Sok puszi Nektek! <3

                                                                       Tortácskám :)

                                             Vadászgatunk, vadászgatunk a somogyi erdőben.

                                          ORIENTA MESSE, csoportos pózolás a színapdon

                                                                           Aida-val

                                                                         Munique-kal

                                                                         Nashyra-val

                                                           Baladit táncolok az új ruhámban

                                                                  Bondok - Tanoura tánc

Rövid híreink következnek

Egy laza orrvérzés után (ennél jobbkor nem is jöhetett volna... remélem, holnap a repülőn ér el... -.-) eldöntöttem, hogy írok egy gyors helyzetjelentő bejegyzést. Ugyanis jó rég nem írtam már. Ennek oka abban rejlik, hogy nem akartam untatni a kedves olvasótáboromat (már ha van ilyen) újabb és újabb családi és baráti összeröffenésekkel. Azért szerencsére történtek említésre méltó dolgok is. Ezekről tudósítok most röviden.
Opát hála Isten kiengedték a kórházból és jó egészségi állapotnak örvend. 

Simont három napig nélkülöznünk kellet, üzleti úton volt Barcelonában.

A hastánc továbbra is nagyon jól megy, nagyon sokat fejlődtem, mióta Nashyrához járok. Ő az elszántságomat pedig azzal jutalmazta, hogy beválasztott a profi fellépőcsoportjába, így szerény személyemben köszönthetitek a SU Ensemble legújabb tagját. Gratulációkat, virágcsokrokat az öltözőmbe küldjétek. :D ANNYIRA BOLDOG VAGYOK!!!!!! Főleg, hogy épp egy előadásra készülünk, amely november elején lesz Hofheimben, a 18. ORIENTA MESSE-n lépünk fel. Ehhez pedig pont a héten rendeltünk egyenruhát. Pink színűt. :) Szóval megy a gyakorlás ezerrel. JA! Akkor májer vagyok, hogy a táncstúdió és a HBF közötti, kezdetben 50 perces gyalogutat leredukáltam 30 percre.

Visszaültem az iskolapadba. Igen, jól látjátok. Nyelvsuliba járok, a hofheimi Volkshochschule diákja lettem. Nem találjátok ki, milyen kurzusra járok:  hát persze, hogy oroszra!!! :D B1-es szint. Ez volt a legmagasabb. Németre akartak küldeni, de mondtam, hogy köszi, azt már eleget tanultam... Meghát itthon is németül beszélünk. Az első órán majdnem leesett az állam. 9-en vagyunk a csoportban, én vagyok a legfiatalabb. A többi "diák" 60 és a halál között mozog.... De komolyan! Mind nyugger öreg néni/bácsi. Meg a tanár is. De ooooooolyan cukiiiiiiiik! :) Tényleg nagyon jól érzem magam köztük és nagyon jó hangulatúak az órák. Nemcsak azért, mert én vagyok a legjobb (minden órán megdicsérik a kiejtésemet), hanem mert jó olyanok közt lenni, akik valóban tanulni akarnak. Nagyon komolyan veszik, pedig nekik ez csak időtöltés, tét nélkül. Komolyan mondom, még ha a beszéd nem is megy mindenkinek jól, de betéve tudják a nyelvtant! Szorgalmasak. És nagyon de nagyon édik. :) Arról nem is beszélve, hogy a fordítások oroszról-németre és németről oroszra történnek, így én 2 in 1 kurzusra járok. :) Bele is fájdul a fejem rendesen az óra végére... :S Január végéig megyek minden szerdán.

Dinara-val, a kirgiz barátnőmmel mostanában csomót lógunk együtt. Esténként pingpongozni járunk, szombatonként meg shoppingolni és dönert enni. Ilyenkor csak oroszul beszélünk. :) Múlt héten csatlakozott hozzánk egy orosz lány, Anja, aki szintén Au pair. Nagyon jó kis napunk volt! Annyit csacsogtunk, hogy észre sem vettük, hogy majdnem este 6 óra. Délelőtt mentünk el otthonról... :) Rájöttem amúgy, hogy oroszul sokkal többet beszélek itt, mint németül. :)

Új autónk van. Egy hete a kis Merci-t a cég lecserélte egy pöpec kis Audi-ra. Bár a szívem jobban húzott a Mercedeshez, nehéz volt megválni tőle, de az Audi-ra sem panaszkodok. Csak úgy siklik az utakon! A külsejét tekintve sem marad el a Mercit-ől.

Elolvastam az U.I. Szeretlek című majd 500 oldalas könyvet röpke 3 nap alatt. Egyszerűen nem bírtam letenni. A film, a P.S. I Love You az egyik kedvencem, vagy 1000x lettám és annyiszor végig is bőgtem. Úgyhogy kíváncsi voltam a könyvre. Nem okozott csalódást. Sokkal jobb, mint a film, ami az alapsztorin kívül kicsit sem hasonlít a könyvváltozatra. A könyv első 50 oldalát végigsírtam, a következő 300-at végigröhögtem és az utolsó 100-on megint bőgtem. Marhajó kis olvasmány, ajánlom mindenkinek a szép őszi estékre.

Hannival minden nap egy csoda. Napról napra úgy érzem, hogy egyre szorosabb kötelék alakul ki közöttünk. Bátran állíthatom, hogy soha nem láttam még ilyen édes kislányt! A legjobb jelző, ami illik rá, az a huncut. Annyit, de annyit szoktunk röhögni! Imádom minden percét a vele töltött időnek. Néha olyan, mintha barátnők lennénk, néha mintha testvérek, de általában, mintha anya-lánya. Húúúú de furcsa ezt leírni. :) Viszont tényleg úgy tekint rám, mint egy második mamára. Gyakrabban is hív így. És nekem mondta a világon először, hogy "szeretlek" :) Bár tény és való, hogy néha ki tud akasztani, például amikor megyünk az utcán, erre azt veszem csak észre, hogy nincs a lábán se cipő, se zokni!!!!! Maga mögé gyűrte a babakocsiba. Csakhogy hiányzott a zokni egyik párja, arra meg már nem emlékezett, hogy hol dobta el.... Tehát mehettünk vissza zoknit keresni.... -.- Szerencsére meglett. Vagy amikor nagy odaadással isteni krumplifőzeléket főztem neki, amit akkor evett először. Nagy unszolásra belenyal. Majd feláll az etetőszékére, rámutat a fazékra és tárgyilagos hangnemben kijelenti, hogy "Ez nem jó". Na akkor nem tudtam megszólalni. De ő egy kisangyal! Egy igazi kis hercegnő! Az én kis kincsem! <3

Holnap reggel hazautazok két hétre. Móniék is mennek Szlovákiába a szüleihez. Hála az égnek repülővel utazok. Bár így is húzós napom lesz, mert ez a reptér 126 km-re van Frankfurttól. Háromnegyed 12kor a Móni bevisz Frankfurtba, ott felszállok a buszra, majd' 2 órát zötykölődök, aztán ugyanennyit malmozok a reptéren, eztán ugyanennyit ülök a repülőn és végül mégegyszer ennyit (meg egy kicsit többet) hánykolódok a kocsiban hazafelé.... Na de nem baj. Ez az élet.

Aaaaajjj amúgy nem tudom mi lesz velem két hétig a Hanni nélkül! Sivár lesz az életem. De majdcsak túlélem. Az nyugtat, hogy jövök vissza és utána újra belecsapunk a mókázásba! :)

A mai dal neki szól. Ezt nem tudom honnan, de kívülről fújja. Egyszer az autóban énekeltük ketten, amíg vártunk a Mónira. Azóta, ha meghallja a rádióban mindig felismeri és akkor rázendítünk. :)

Legközelebb (talán) már otthonról írok! Puszi

Újabb családi buli

Nemrég értünk haza egy újabb családi összejövetelről. Ezúttal Tina (Simon unokatestvére) és Berno rendezett partyt. Volt is mit ünnepelni: Tina 35., Berno 45., a kisfiuk Theo 1. szülinapját, azt, hogy összeházasodtak, meg azt, hogy végre új otthonba költöztek. 

Amíg Hanni délután aludt, én összekészülődtem. Iszonyú meleg volt ma, úgyhogy egy farmerszoknya, egy fehér top, rózsaszín szandál és rózsaszín táska mellett döntöttem. Csak épp azt nem tudtam meghatározni, hogy a fehér gyöngy vagy a rózsaszín gyöngy fülbevalót vegyem fel (mondjuk tök ugyanúgy néznek ki, csak a színük más...), de szerencsére kedves Guillaume barátom igazi francia úriember révén átsegített a krízisen és tanácsát megfogadva a rózsaszínt választottam. Azért hezitáltam, mert mivel szép barna vagyok, a fehér elég jól mutatott rajtam. Viszont a rózsaszín szolidabb és az outfitemben  is dominánsabb. 

16 óra után elindultunk. Mikor odaértünk a házigazdák örömmel fogadtak. Rengetegen voltunk! Vagy hetvenen. A kertjük hatalmas, így több pavilont is felállítottak, volt külön helyiség a büfének meg játékok a gyerekeknek. Mert ők körülbelül 25-en voltak! Ennek ellenére én maradtam a szokásos hármasomnál (Hanni, Clara, Linus). Most nem igen ismerkedtünk, sőt, egyáltalán nem. A banda nem volt az igazi. Még jó, hogy Silke, Dirk, Linus és Clara ott voltak.

A büfé önkiszolgáló volt, de az ételeket, italokat úgy hozták és volt két jóóó nagydarab felszolgáló hölgy is, akik készségesen álltak szolgálatunkra. Vacsora közben pont a Nappal szemben ültem, szóval semmit nem láttam a tányéromból, azt ettem ami épp a villámra került. Amúgy rántottcsirkét sajtmártással, salátával és bacon-ös krumplisalátával. Egyszer csak jött az egyik pincér csaj, hogy tehet-e értünk valamit és úgy állt meg, hogy jól eltakarta nekem a Napot. Nem sok tartotta, hogy mondjam neki, hogy álljon még ott egy 5 percig, amíg megeszem a kajámat. :D
Aztán ettünk még sütit is. Bár azt a vacsora előtt. Nem tudom, itt miért ez a szokás. Vacsora utánra a desszert meg csokipuding volt. De összességében ízlett minden.
Eddig egyébként ez volt a leguncsibb buli, amin voltam. A hangulat öléggé lapos volt. Bár amikor előkerültek a hulla-hopp karikák és Silke meg Simon elengették magukat, akkor jó sokat röhögtünk megint.
Volt egy kis meglepi a párnak, mindenki kapott egy piros szív alakú lufit és együtt az összeset szélnek eresztettük. Az nagyon szép látvány volt. De a hangulat igen lapos volt amúgy, végig ilyen halálosztó zene szólt és az emberek sem voltak valami közvetlenek. Kivéve a házigazdák. Olyan aranyosak voltak, úgy megölelt mindegyikük, mikor elköszöntünk! :)
Már sötét volt, mikor hazaindultunk. Hanni is nagyon fáradt volt már, olyannyira, hogy a kerttől az utcáig tartó útvonalon kétszer is nekiment a falnak, úgyhogy végigsírta az utat.
Ha összegezném a mai napot és egytől ötig pontoznék, a következő lenne az állás:

Helyszín: 5 ; Étel: 5 ; Vendégszeretet: 5 ; Társaság: 2 ; Hangulat: 3 (csak a magunk szórakoztatása miatt).

Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem jól magam. És újabb családi fotón szerepelek, ezúttal valami hülye német vadászkalappal a fejemen. Bár ez még mindig jobb, mint Simon szőke fonott parókája... :)
Más: tegnap voltunk a strandon Dinoékkal. Ez volt a második alkalom, hogy elmentünk. Nem egy nagy eresztés, van egy gyerekmedence, egy 1,3 m-es és egy 2,20-as. Viszont egy dombon található, így a medencékből gyönyörű kilátás nyílik Frankfurtra. :) Úsztam egy csomót az uszodában és most mindenhol izomlázam van. De nagyon jól esett!

Megosztok veletek egy-két aranyköpést, mert szerencsére akad pár. Az első kettő épp ma esett meg:

1. Ma reggel Nutellát ettünk Hannival, aki a fülétől az álláig csupa csoki. Móni viszi megmosni az arcát.
Hanni: Táá tüüü tááá táááá (így csinál a tűzoltóautó a gyerekdalban)

Móni: Hát igen, szívem szerint most hívnám a tűzoltókat, hogy mossanak meg!

2. Linus ismerkedik a bulin.
Bácsi: Wie heißt Du? (Hogy hívnak?)
Linus: Linus. Schöne Name, nicht war? (Szép név, nem de?)

3. Úton a játszócsoportba.
Én: Hanni, mi legyen az ebéd?
Hanni: Kumpili!
Én: És mi legyen hozzá?
Hanni: Ketchup!

4. Ebédelünk. Már percek óra csendben vagyunk. Egyszer csak komoly arccal rámnéz és megszólal:
Edd szépen!

5. Ebédelünk 2.
Hanni (szintén a semmiből): Mezetlen.
Én: Mi? Meztelen? Ki meztelen?
Hanni: Ööööö. Csiga.

6. Aldiban. Épp a tejtermékes pultnál dekkolunk (hol máshol?). Jön egy néni és elvesz egy vajat.
Hanni (jó hangosan és mérgesen): Héééé! Vissza!

Egyáltalán nem szomorú a nyaram, csak most épp ez az egyik kedvenc dalom. :)

Hastánc, hastánc, hastánc

Hihetetlen nagy öröm számomra, hogy itt is hódolhatok a szenvedélyemnek! :)

Mielőtt kijöttem, már játszadoztam a gondolattal, hogy jó lenne keresni egy itteni tanárt, akinél tovább fejleszthetem a tánctudásom. Őszintén szólva nem voltam elájulva a felhozataltól, mert "oktató" az van dögivel, de ahogy anno Magdy is mondta, a németek nemigen jók... És kicsit igaza is volt, nekem egyik sem jött be akit találtam.... Büszkén állíthatom, hogy a magyar hastáncoktatók klasszisokkal jobbak, technikásabbak, képzettebbek (amit amúgy a világversenyeken elért eredmények is tükröznek). Ezek mintha 10 évvel le lennének maradva. Nagy nehezen sikerült rábukkannom egy hölgyre, aki mondjuk úgy, hogy meggyőzőtt, sokkal jobbnak ítéltem az előzőeknél. Elkezdtem nézegetni a videóit. Az egyiken, ahol egy csoportban táncol tűnt fel egy másik táncosnő, aki még nála is jobb volt! Rákerestem, megnéztem az ő videóit és a honlapját és éreztem, hogy EZ AZ! Ezt keresem! Így ő mellette tettem le a voksom.

Ki is ő: a Nashyra művésznévre hallgató hölgy Ecuadorból származik és Jillina személyesen választotta ki a Bellydance Evolution idei európai turnéján való részvételére (Jillina - amerikai táncosnő, oktató, a világ leghíresebb hastáncprodukcióinak a Bellydance Superstars-nak és a Bellydance Evolution-nak a feje, koreográfusa és miegymás). Emellett számos hastáncfesztivál állandó vendégművésze világszerte.

Pár hete bátorkodtam felvenni vele a kapcsolatot e-mailben. Hamar érkezett a válasz, tegnap pedig már ott is voltam az óráján! :D A stúdió a Zeil legvégén van így szerencsére könnyen odataláltam. Bár hozzá kell tegyem, hogy a HBF és a stúdió távolsága 50 perc gyalogút.... Ja, és a Zeil kicsit hosszabb, mint gondoltam. Amikor már a negyedik C&A jött velem szembe, komolyan azt hittem, hogy eltévedtem...

Na szóval odaértem így is jó 20 perccel előbb. Az óra amúgy 18:30-19:45ig tart. Bekopogtam, megkérdeztem jó helyen járok-e, aztán gyorsan bemutatkoztunk egymásnak. Egy végtelenül szimpatikus és kedves lány! Pörög ezerrel, de mindenkire külön figyel. A bemelegítés teljesen balett alapú, aminek nagyon örülök. Na meg annak is, hogy anno az oktatóképzésen nekünk is kellett járni balettra. :)  Már az első 10 perc után izzadtam, mint egy ló. Az óra fő részében igazából különböző 8 ütemű kombinációkat tanultunk, amiket aztán összefűztünk és a 3 pontos forgást gyakoroltuk. Nashyra remek tanár. Pontos, precíz, ügyel a helyes technikára, magyaráz, lebont, megáll ha kell, és külön-külön mindenkire figyel. Utoljára (és először) Tündénél voltam ilyen intenzív órán, ahol közben az elméleti tudás is fejlődik.

Középhaladó szintű órának elég erős volt, rengetek új dolgot tanultam és sokszor megdicsért. :) Óra végén pedig odajött hozzám és azt mondta, hogy szerinte nekem ez az óra kevés, úgyhogy jövő héttől járhatnék a MASTER CLASS óráira!!!!! Úúúúúúúúr Isten mondom!!!! Ekkora elismerést még soha nem kaptam!!!!! :D Nagyon meglepődtem, mert én nem gondolom így. Itt is sok olyan dolog volt, amit hasznosnak érzek és ez is fejleszthet. Bár hozzáteszem, láttam a master class óra elejét, mert az rögtön a miénk után kezdődött és ha ez a haladó szint, akkor igazán nem lógnék ki a sorból, sőt... Most nem nagyképűségből, de tényleg nem voltak jobbak nálam azok a lányok. Majd meglátjuk mi lesz. :) Persze szívesen járnék oda is.

Izomlázam szerencsére nincs, hiszen a fenék-és combizmaim már megedződtek a babakocsi tolásban dombon le és dombon föl. :D

A tegnapi élmény csak megerősítette azt, amit már régóta érzek, hogy én most még inkább mint táncos szeretnék fejlődni és érvényesülni és nem mint oktató. Bár jártam egy évig az oktatóképző tanfolyamra, ahol is kiválóan megfelelt eredménnyel vizsgáztam és tanítottam is 7 hónapig, amit nagyon szerettem, de ahhoz, hogy én is hasonló színvonalat tudjak nyújtani, még sokat kell tanulnom és tapasztalnom. Meg különben is, fiatal vagyok, szabad vagyok, az elmúlt 3-4 évben minden évben több hónapot külföldön töltöttem (és fogok is a jövőben). Így úgy gondolom, felelőtlenség lenne részemről áltatni olyan embereket, akik esetleg tényleg szívesen jönnének az általam meghirdetett kurzusra. Mint ahogy az is irtó nagy felelőtlenség, ha valaki a megfelelő tudás nélkül 1-2 év elég gyenge alapokkal a háta mögött nekiáll tanítani. Sajnos ez utóbbiból Magyarországon elég sok van.... Még szomorúbb, hogy sokan azt hiszik, tényleg az a hastánc, amit ezek az "oktatók" csinálnak. Még nagyobb baj, hogy az esetek többségében őket hívják fellépni, mert ők ingyen is elmennek akár fél órát is lötyögni. Én meg mit képzelek, hogy majdnem 7 év ALÁZATOS, KITARTÓ MUNKÁVAL, időt, pénzt és energiát nem spórolva egy negyed órás színvonalas műsorért merek kérni X Ft-ot.... Nekem is vannak költségeim ezzel kapcsolatban, nem is kevés... Ott vannak rögtön a táncórák. Konkrét példám a legutóbbi Raqia Hassan Workshop, ahol is 9.000 Ft-ot fizettem 2 óráért (ezt is akciósan kaptam, az eredeti ár 17.000 Ft volt!!!!) Aztán nézzük a kosztümöt (nem a kínaiban kapható 1.000 forintos undormányra gondolok!!!): ha varratok is minimum 15.000 Ft, ha készen veszek 50.000 Ft-tól a csillagos égig mennek az árak. Továbbá el is kell jutnom a fellépés helyszínére, tehát útiköltségem is lehet. Végül pedig az olyan "apróságok", mint a haj (ezen lehet spórolni, ha az anyukánk csinálja vagy saját magunk), a smink és a kiegészítők.

Amikor Pestre jártam oktatóképzésre így néztek ki a hétvégéim: csütörtökön este rohanás Pécsről haza, péntek az egyetlen szabad nap, szombat hajnalban irány Bp, ott szombat vasárnap 10-18ig oktatás (természetesen tánctréning, stílusismeret, zeneelmélet, művészettörténet, ritmusismeret, pszichológia, edzéselmélet, rendezvényszervezés, balett, etc.), vasárnap este indulás haza, érkezés 23 óra, hétfőn reggel 6:00kor indulás vissza Pécsre, ahol 8-tól óráim vannak. Tanulás marad a vonaton. Ez nem panaszkodás, hanem csak 1-1,5 évem a 7-ből... És még mindig nem ott tartok, ahol szeretnék. Ebből persze a közönség csak annyit lát, hogy hiányos öltözetben "rázom a seggem", ami nem nagy tudomány persze, mindenki meg tudja csinálni.... Fogalmuk sincs róla, hogy mi az a hastánc. El sem tudják képzelni, hogy csodálatos alalkformáló hatása van, hogy minden egyes izomcsoportot átmozgat, hiszen az izoláció az alapja, így olyan belső izmokat használunk, amikről nem is tudtuk, hogy léteznek, hogy fejleszti a finommotorikát, az egyensúlyérzéket, serkenti a vérkeringést, a tartásjavító hatásáról nem is beszélve. Na meg persze állóképességünk sem baj, ha van, hisz nem könnyű végig aktívan részt venni az órán. De ez nem az ő hibájuk. Nekem sincs sokkal több például a latin-amerikai táncokról, de mégsem fikázom őket. Mondjuk tegyük hozzá, hogy azok a kosztümök sem takarnak többet, mint a miénk...

Visszatérve az önjelölt oktatókhoz. Imádom, amikor valaki minden előképzettség és elméleti tudás nélkül nekiáll oktatni, átverve ezzel a jóhiszemű tanítványokat, akik tényleg szeretnének tanulni, ehelyett kapnak egy nagy semmit, majd azt hiszik, hogy tudnak hastáncolni. Mindebből az sül ki, hogy pár hónap után elmennek fellépni és török ruhában Arash zenére bottal táncolnak, az arab popzenére (annak is a gagyibb fajtájára) meg fátyollal. És mindig ugyananzt a 3-4 mozdulatot csináljáááák!!! Váááá!!! Helyből le lehet szűrni a tudatlanságot. Mit várunk tehát a közönségtől, ha folyton ilyenekkel találkoznak? Én mindig is ez ellen voltam és inkább a "népnevelés" a célom, azaz próbálom színesíteni a repertoáromat és előszeretettel táncolok klasszikus Raks sharkit, Baladit, Saiidit, és amióta Tündéhez járok, megtanultam improvizálni ami óriási szabadságot ad. Persze improvizálni is csak akkor lehet, ha tisztában vagyunk a stílusjegyekkel, hangszerekkel, ritmusokkal és tudjuk elemezni a zenét. :)

Összegezve: gyökerek mindig is voltak/vannak/lesznek, de én oly sok más táncostársammal küzdök ellenük és a végén remélem mi nyerünk. :) És remélem, hogy aki olvassa ezt a bejegyzést, szintén másképp látja már ezt a csodálatos táncot! :)

Megosztok pár videót. A rajtuk szereplő oktatók mindegyikétől volt szerencsém tanulni. :)

                                                         Magdy El-Leisy (Egyiptom)

                                        
                                                      Balla Tünde Aziza (Magyarország)

                                                         Amar Gamal (Kuba/USA)

                                                      Madame Raqia Hassan (Egyiptom)

                                                      Nashyra (Ecuador/Németország)

Ők mind hozzájárultak ahhoz, hogy jobb legyek, hogy megtaláljam a saját stílusom és önmagam. A sor pedig csak bővülni fog. :)

Időrendben visszafelé

Rengeteg minden történt az elmúlt 2-3 hétben és utálom magam, hogy nem írom le rögtön!!!!! De most pótolok mindent és ezentúl igyekszem normális tempóban írni. Viszont most időben visszafelé haladok, mert még elevenen élnek bennem a friss élmények :) Gondolom nem lesz meglepő. hogy csupa csupa családi esemény lesz terítéken. Csapjunk is a lecsóba! 

Éves családi találkozó a várban

Tegnap délután elmentünk meglátogatni Opát (Simon apukája) a kórházba, mert sajnos tüdőgyulladást kapott. :( Épp Angela (Oma, Simon mostohaanyukája - húúú de nem szép ez a szó! Az ő esetében pedig nem is illik ide, mert Angela egy tündér!) családja tartotta éves találkozóját Frankfurttól kb 70 km-re lévő városkában (asszem Heidelberg), annak is a legtetején álló várában. Itt történt a baj, mert Opa egyszer csak összeesett és a helyi kórházba szállították. Pár napig még bent kell maradnia. :( Szóval miután meglátogattunk, Silke-ékkel (Simon tesója) elmentünk mi is a várba a mulatságra. A vár egy inkább már hegyen, mint dombon állt a város felett. Az út elég sokáig tartott felfelé a meredek lejtőkön és én néha már úgy éreztem, kiszédülök a kocsiból, mikor lenézek a völgybe.... De hála istennek felértünk. Ott pedig gyors bemutatkozás a közel 60 fős vendégseregnek (nézzétek el nekem, hogy nem sikerült megjegyeznem, ki kinek a kie, a neveket meg aztán főleg! :). Egyébként mindenki nagyon kedves és szimpatikus volt. Aztán megvacsoráztunk a vár udvarán. Svédasztal volt, sok sok finomsággal. Eztán megmásztuk gyerekestől (vittük Hannit, Linust és Clara-t is, ők Hanni unokatesói) a vártornyot. A kilátás ugyan pazar volt, tényleg gyönyörű, elláttunk egész Frankfurtig. Csak ne lett volna olyan magasan. Bár Hanninak ez sem volt akadálya annak, hogy kidobja a cumiját :D :D :D. Onnan észrevettük, hogy a vár alatti sörkertben valami készülődik. Lementünk hát megnézni. Nem másba, mint egy igazi középkori esküvőbe csöppentünk!!!! Annyira gyönyörű volt! Az egész vendégsereg középkori ruhába öltözött, voltak királyok, királynők, szolgák, udvari bolondok, mágusok... A menyasszony és a vőlegény pedig hintóval érkezett gyönyörű hercegnőnek és hercegnek öltözve. Dudaszó és dobpergés fogadta őket. A szertartás is a szabadban volt. Tényleg, mintha a középkorba csöppentünk volna vissza! Eszméletlen jóóóó volt! Hanninak is tetszett, mert láthatott egy igazi Prinzessint. :) Aztán bementünk a várba, ami hotelnek van kialakítva. Ezt bérelte ki az egész család. A folyosókat pedig régi és új családi fotók és családfák díszítették. Annyira megható szerintem! :) Angela megmutatta nekünk az őseit és sokat mesélt róluk. Érdekes volt. :) Máramennyit hallottam belőle, mert vagy a Hanni után mentem a mosdóba, vagy a Linust húztam ki a szekrényből, vagy Clarat éppen az egyik vendégszobából... :) Volt ott egy nagyon ééédi egy éves kislány (vagy kisfiú? tényleg nem tudom), akivel összebarátkoztunk, és megengette, hogy felvegyem. :) A szülei meg el akartak csábítani hozzájuk. :) Mondom köszi, de nem, jó helyem van nekem. :) Aztán olyan este 9 körül indultunk el haza. Ja! Búcsúzkodás előtt természetesen összeállt a banda egy fotó erejéig, amire én is rákerültem. :) 

Batman3 - őőőőőő.....

Sandra felhívott kedden, hogy nem megyünk-e el moziba megnézni a Batman 3-at. Móni mondta, hogy menjünk Frankfurtba, mert ő is megy este a Nórival és akkor elvisz meg haza is hoz. Így is tettünk. Örültem, hogy megint moziba megyünk, a filmválasztás mondjuk nem volt épp ínyemre, főleg mikor megláttam, hogy csaknem 3 órás a film... De hát mondom, miért ne. Teljesen tele volt a terem, mi már csak a második sorban kaptunk helyet, így háromszoros életnagyságban csodálhattuk Batman izmos idomait, gondoltam én...... Fogtam a kis 1 liter Colámat és bár izgatottan nem, de kíváncsian vártam a filmet. Hát. Mit is mondhatnék. Most komolyan ez olyan nagy szenzáció???? Ezért van megőrülve a világ?? Az első másfél órát kapásból ki is hagytam volna, mert semmi izgi nem történt!!! Batman is csak egyszer jelent meg és akkor is elég hogy is fogalmazzak finoman, gyökér módon elbánt vele a maszkos pasi.... Szégyen volt, komolyan. Na akkor romba döntötte a róla alkotott képemet. Szuperhősnek igazán nem való....Arról  meg ne is beszéljünk, hogy nem állt semmi másból ez a rész, mint vérből és nyaktörésből... Aztán végre szünet következett én meg megrohamoztam a mosdót. A második részre azt mondom, jó volt. Minden eksön ott történt. Bár vagy 45ször szívrohamot kaptam (azután már nem számoltam), de jó volt. Mondjuk Batman itt sem erőltette meg magát, egy börtönben nyafogott meg hörgött egész végig... Persze a legvégén ő mentette meg a világot... De sehol nem lett volna, ha nincs a cuki rendőr! Nálam ő vitte a pálmát! Ő volt a szuperhős! A vége valljuk be csattanós lett, meglepődtem, mi derült ki a csajról, azért a fordulatért plusz pont a rendezőnek és forgatókönyvírónak! A legeslegvége pedig... Már tudom hogy fog kezdődni a negyedik rész.... -.-"
Összességében nem bántam meg, hogy elmentünk. De a következőre már nem biztos, hogy befizetek. Vagy ha igen, akkor nem árulom el, miért. :)

Családi találkozó nálunk

Egy hete vasárnap nálunk tartottuk Simon családjának éves buliját. Grillezést terveztünk a kertben, de azért volt mit tenni, egész délelőtt sütés-főzés, asztal és székcipelés. Délután érkeztek a vendégek: Opa testvére, annak férje és két lány és az egyik lányának a férje plusz az egyéves cuki kisfiuk és persze Silke, Dirk, Linus és Clara, na meg Angela fia. Miután mindenki megérkezett, rávetettük magunkat a sütire. Hanni meg úgy leette az M&Ms cukorkákat az egyik torta tetejéről, hogy már csak azt vettük észre, hogy nincs :D Majd következett a beszélgetés, játék. Én inkább az utóbbiból vettem ki a részem, hiszen 4 lurkó kerítette hatalmába a kertet. De annyit röhögtem! Linus és a Hanni készek! Külön külön is, de ha együtt vannak! :D Imádom őket! Később Simon elkezdte sütögetni a husikat és kolbászokat, elkészültek a saláták is és lassan nekiálltunk vacsorázni. Ezután még beszélgettünk meg röhögcséltünk. Tényleg nagyon jó volt a hangulat! És meg lettem invitálva egy esküvőre!!!!! :D Hát nem jó???? :)
Nemsokára elmentek a vendégek is. Silkéék és Opa, Oma meg Oliver maradtak legtovább, velük már a konyhában folytatódott a buli. Ami vagy egy órás röhögésbe torkollott! :D
Komolyan mondom, családtagnak érzem magam egy olyan családban, ahol pusztán másfél hónapja élek! Fantasztikus emberek! :) (Képek lesznek, csak még Móni sem töltötte fel őket a laptopra.)

Au Pair szeminárium

Két hete szombaton került sor az Au Pair-ek bemutatkozó szemináriumára Frankfurt egyik toronyházában, a family service irodájában. A névsorból ítélve azt hittem, leszünk legalább 50en, de kereken 6an voltunk. Egy nagyon kedves török lány tartotta az előadást, ami németül zajlott. Csodával határos módon ÉN érkeztem elsőnek!!!!! xD Leültem a hipermodernül felszerelt tárgyalóterembe, ahol ínycsiklandó csoki- és gyümölcstál várt ránk. Majd jött egy leányzó és egy fiú. Egy fiúúú!!! :) Szerintem ritka a fiú au pair. Tehát ültünk hárman szépen csendben. Gondoltam jófej leszek és megtöröm a csendet. Megkérdeztem honnan jöttek. Mindketten azt felelték, hogy Ukrajnából!!! Innentől oroszul folytattuk a társalgást. :D (Szerencsére az oroszból sem esek ki, hisz a szomszédunk au pair-je Kirgizisztánból jött és igazán jóban vagyunk :) ). Aztán megjött a maradék 3 leány, 1 Guatemalából, 2 pedig Madagaszkárról érkezett. Kezdésként röviden bemutatkoztunk, majd meghallgattuk az előadást, megbeszéltük a dolgokat, ebédszünet (kolbász és tésztasaláta), második felvonás és végeztünk. :) Nagyon jó volt, tetszett, mindenki jófej volt, hamar összebarátkoztunk és telefonszámot cseréltünk. :) A következő ilyen akció egy egésznapos elsősegély tanfolyam lett volna múlt szombaton, csakhogy a drága Jermaine kifelejtett a szórásból és nem küldött emailt, hogy elmarad... Én meg ott szobroztam reggel 9kor... Na mindegy, legalább császkáltam egyet a Zeil-en (itteni Váci utca). Megnéztem mit nem veszek a Prada boltban :) Aztán eldöntöttem, hogy a Hauptbahnhof azaz főpályaudvar felé veszem az irányt és nézek egy vonatot hazafelé. Öcséééém, hogy ez a Hbf milyen egy tré hely! Oké, hogy hatalmas meg olyan modern, hogy jegyet csak automatából lehet venni, de milyen alakok járkerálnak ott! És szabadon! Atya ég! Aznap volt a melegfelvonulás és épp előttem vett jegyet az egyik feltehetően résztvevő, akinek egy sötétkék Ízisz fátyol volt a nyakában! :) Olyat a hastáncnál használunk... 

Szóval ez nem épp a kedvenc helyem, de nincs mit tenni.
Aztán mikor hazaértem épp a gofri-party közepébe csöppentem. Dino, Steffi és Finn voltak a vendégeink. Ők is eszméletlen jófejek! :) Persze az est mi mással végződhetett volna, mint grillezéssel. :) 

Szülinapi buli a kalandparkban

Vasárnap Linus szülinapi bulijára mentünk, amit egy kalandparkban tartottak. Iszonyú jó hely! A fő koncepció a tanyavilág, van baromfiudvar, kecskeudvar, istálló lovakkal és tehenekkel, nyuszik, kacsák, szarvasok és egy keltetőház, ahol élő egyenes adásban lehet figyelni, ahogy a kiscsibék kibújnak a tojásból. :) És mindezek mellé szuper vidámpark párosul! És mindenre annyiszor ülsz fel, ahányszor akarsz! Bár leginkább kisgyerekekre van szabva minden, de azért csudijók. :) És még egy tuti dolog: az egész park területén kis faházak, olyan kis hütték vannak felállítva, amiket ki lehet bérelni grillezésre. Nekünk is volt egy ilyenünk, szóval mi mást is csinálhattunk volna, mint grilleztünk :) Hanni nagyon nagyon élvezte! Egész nap úton voltunk! Nem ám hogy ott vannak az állatok, amikről minden nap olvasunk a mesekönyvekben, mi meg ott ülünk a padon! ÁÁÁÁÁ! Inkább irány a kecskékhez és bárányokhoz és etetni őket! Először azt hittem, nem félek tőlük, de hamar rá kellett jönnöm, hogy de igen... Mekkora gyökér vagyok, gondoltam, ez a pöttöm lány, aki kisebb, mint egy kecske, szaladgál köztük meg simogatja őket (vagy inkább tépi :D) én meg kimenekülök! Na de második nekifutásra sikerült bent maradnom 5 percig. Úúúú az volt életem egyik leghosszabb 5 perce! Pedig tudom, hogy nem bántanak. De akkor is féltem, mikor elindultak felém. Bezzeg a Hanni! :D Annnnyira cuki volt! Megfogott egy szem kukoricát és ment utánuk, hogy "Hallo! Hier! Hallo! Hamm! Hamm!" Közben meg jól belemarkolt a bundájukba és odatolta a kis kezét a szájuk elé. :D a bárányok viszont nem igen díjazták, inkább továbbálltak. Annyit röhögtünk a Mónival! Van róla videó, majd elkérem! Azt látnotok kell! :D Olyan ééééédes volt! 

Mit is csináltunk még? Felültünk egy síneken körbe körbe közlekedő traktorra, egy hatalmas vízen úszó kacsára, körhintára, egy szintén síneken haladó csacsira és egy hatalmas tulipánba, amiről azt hittük, ártalmatlan, pedig irtó gyorsan ment körbe és még a saját tengelye körül is forgott.... Mintha egy mosógépbe ültünk volna bele. Hannit elvittük még lovagolni és amikor épp a hütténknél voltunk, akkor simán csak a játszótéren játszottunk. Majdnem záráskor jöttünk el, de megint csak azt tudom mondani, hogy iszonyú jó napunk volt! :) 

Erről a napról megosztok pár képet. :)

                                                                         Kacsahajó

                                                         Csacsi. Izomlázam lett utána :)

                                             Centrifuga tulipán. Ebbe miért ültünk bele???? :)

                                                           Ura vagyok a helyzetnek. 

Mára ennyi. A következő epizódok nem váratnak sokat magukra. ;)

Kitti

FUNtasztikus vasárnap délelőtt

Ma délelőtt 10re átjöttek Mimék, majd együtt, Hanni, Simon, Móni, Én, Mimi, Totti, Sara, Sandra és a kis Benjamin elmentünk Frankfurtba. A Majna parton vagy egy kilométer hosszan valami majálisféle esemény került megrendezésre. Igazi gyerekparadicsomot építettek ki: rengeteg ugrálóvár, trambulin, körhinta, "mini óriáskerék", homokozó, arcfestés, büfék, lufiárus, meg olyan csúszda, ami tök úgy nézett ki, mint a repülőtereken az átvizsgáló. :) A gyerekek a ládába ültek bele, majd a görgőkön csúsztak le. Természetesen a két pici ezt élvezte a legjobban. Vagy ezerszer lecsúsztak.

Ebédre stílszerűen Curry Wurst-ot ettünk. Nagyon nagyon ízlett! 

Az időjárás azonban nem igen kedvezett ma sem, bár az eső hála a magasságosnak nem esett. De eléggé hűvös volt, fújt a szél, mindenki be volt öltözve. Én is kénytelen voltam egy NEJLONHARISNYÁT felvenni a nadrágom alá és egy KÖTÖTT MELLÉNYT felvenni a GARBÓMra!!!! Július közepén!!! VÁÁÁÁÁ!!!!!

Egy cuki történetet hadd osszak még meg: Hanni az elején a babakocsiban ült, Sara viszont futkorászott. Megfogtam a kis kezét, nehogy véletlen beleszaladjon a folyóba. Erre, mikor ezt a Hanni meglátta, kipattant a kocsiból, odaszaladt hozzánk és kihúzta Sara kezét az én kezemből! Ahahahahahahaaa!!! :D Hát nem cuki? :) Aztán olyan 3/4 egy körül elindultunk haza, Hanni pedig már az autóban elaludt. :)

Nagyon jól éreztem magam! :)

                                                                   Pacsit a papának! :)

A zenét a tegnap este emlékére választottam. Sandrával moziban voltunk és megnéztük a Jégkorszak 4-et 3D-ben. Állati jóóó volt! Szétröhögtem az agyam! Állítom, ez az egyik legjobb rész! Nézzétek meg Ti is! Itt egy kis kedvcsináló (közben az új kedvenc számom megy).

Frankfurtba költöztem

Pontosabban Kelkheimbe, Frankfurt egyik elővárosába. Utam június 15-én vette kezdetét a Népligetből, ahonnan 15:30 perckor gördült ki a busz. Igen, a busz.... Hogy miért nem repülővel mentem? Hosszú, mellesleg nem tartozik mindenkire. Szóval nekivágtam a 14 órás útnak.... Bár ez 4gyel kevesebb, mint a Helsinki-Lappföld távolság volt anno, azért kicsit megterhelő volt. A búcsúzkodás a szüleimtől és Áditól (aki volt olyan cuki, hogy kijött elköszönni tőlem :*) nem tartott sokáig, ugyanis indulás előtt kb 3 perccel értünk az állomásra... Szokás szerint.... Tehát két puszi azt' csőőőő. Ennyi volt.

Másnap, azaz szombaton reggel 05:45-kor ért be a busz a frankfurti főpályaudvarra.

Mielőtt folytatódna a sztori, elmesélem, minek is jöttem eme csodás német városba kerek egy évre.

Egy csodálatos családnál élek, mint Au Pair (gyengébbek kedvéért ejtsd: óper). Egy éééééédes két éves kislány Johanna (továbbiakban Hanni) Au Pair-je vagyok. Szülők (akik szintén nagyon cukik): Simon és Móni. Móni magyar, úgyhogy a kislány mindkét nyelvet beszéli. Mivel az anyuka visszament dolgozni, kell valaki, aki napközben vigyáz Hannira. Ezért vagyok itt.

Szóval, ott folytatom, hogy Móni már várt rám, rögtön megismertük egymást és indultunk is hozzájuk. Kelkheim 5-10 km-re található Frankfurttól, egy nagyon szép, kedves kis város.
Egy gyönyörű családi házban élek, szép nagy udvarral, hintaággyal, játszótérrel és egy trambulinnal. :)
A szobán hatalmas és nagyon elegánsan van berendezve: kovácsoltvas franciaágy, jóóó nagy tükrös szekrény, hatalmas kanapé párnákkal, hófehér pihe-puha padlószőnyeg, virágok, gyertyák... Hercegnőszoba :) Éééééés a saját csodagyönyörű homokszínű fürdőszobámról nem is beszélve, ahová SZAUNA VAN BEÉPÍTVE!!!! :) Kész álom! Szóval így éldegélek itt. 

Na, de visszatérve az időrendiséghez: megérkeztünk. Akkor még Simon és Hanni aludtak, Móni pedig mondta nekem, hogy dőljek le én is. Nem akartam elaludni, de sikerült. :) Közben ők elvitték a Hannit úszni, én addig gyors vettem egy zuhanyt és elkezdtem kipakolni. Mikor megérkeztek, találkoztam először a kislánnyal. Először kicsit meg volt illetődve, de mikor megkérdeztem, hogy megnézzük-e mit hoztam neki, megtört a jég és nyújtotta felém a kis kezeit, hogy vegyem fel. :D Barátságunk azóta töretlen. Olyannyira, hogy néha egyszerűen csak "mamának" hív. :) Végülis, tényleg a pótmamája vagyok. Egész nap velem van, megreggeliztetem, elviszem a játszócsoportba, ahová 4szer jár (csütörtökön nem), aztán amíg ő ott játszik, szaladok haza ebédet főzni, majd délre vissza érte, aztán haza, ebédelünk, amíg én rendbe teszem a konyhát addig nézheti a kedvenc meséjét, a Löwe-t, azaz az Oroszlánkirályt (a 30 nap alatt, amióta itt vagyok kereken 38szor láttam, mivel van, hogy egy nap 2x is megnézzük... Tehát totálisan immúnis vagyok arra a bizonyos szomorú jelenetre, amin pár éve még szétbőgtem az agyam. És kívülről fújom mind a magyar, mind pedig az angol szöveget.), ezután felmegyünk a szobájába, bekapcsoljuk a zenét (magyar gyermekdalok), énekelünk, pelust cserélünk (bizony, és profi vagyok! :) ), felvesszük a bárányos hálózsákot, választunk két könyvet, elolvassuk, meghallgatjuk, hogy zenél a kiscsillag, közben a karomban altatom el. Olyan fél 2re már alszik is. Általában magától felébred, de ha nem, 3-negyed4 körül ébresztem. Amíg alszik én általában vasalni szoktam, ha kell (őőő nem akarok kérkedni megint, de ingvasalásban is igen a topon vagyok, hála Móninak.) Aztán uzsonna és játék játék játék!!! Ééééés közben a mama is megérkezik. Este vacsora, tejivás közben pedig mi más is mehetne, mint a Löwe.... Röviden ez lenne egy átlagos nap forgatókönyve. Persze vele nincs olyan, hogy átlagos nap. Tesz róla, hogy ne legyen. :) Még csak két éves, de már most igazi egyéniség. És mindeközben aaaannnyira de aaannnyira cuki, hogy belehalooooook!!!!! Tényleg meg tudnám zabálni! Annyira kedves, nyitott, közvetlen kislány!
Kedvenc "napi Hanni"-jaim:

- reggelente, mikor jön le a lépcső, megáll a lépcső tetején és így szól: "Tittiiii? Tittiiii? Tittiiii essen!"

- imádom, amikor mondja a magáét valami halandzsa nyelven, közben komolyan néz rám és mutogat, és azt hiszi, hogy értem. :) Én meg: "Tényleeeeg?" Ő meg: "Jaaaaa!" :)

- Én: "Hanni, van kaki?" (nyilvánvaló, hogy van, különben nem kérdezném) Ő, rezzenéstelen arccal: "Nincs." 

- ha lejövünk a szobámba, négy dolog jöhet szóba: 1: megnézzük, hogy a Puppe ébren van-e (azaz a matrjoskáim) és párszor szétszedjük és összerakjuk. 2: megszagoljuk az illatos szappanjaimat és megállapítjuk, hogy milyen tök jó illatuk van. 3: Csokiiii! Általában ez az első szava, mikor belép. Van egy kis tálka az asztalomon tele finom kis csokikkal és mindig választhat egyet. 4: Meseeee! A második szava, miután vagy megkapta a csokit, vagy nem. Merthogy nekem olyan fantasztikus tévém van, hogy csak mese megy rajta. (Nehogy azt gondoljátok, hogy mindig csokival tömöm, tudok nemet is mondani.). Ja, és ha mindezt megunta, átrendezi a szobát, vagy épp a teletömi a táskáimat mindenfélével, amit talál. :)

- ha mesét nézünk, sőt, még ha kocsiban is ülünk, végig fognom kell a pici kezét. Majd ha elfárad, a pici arcát kell tartanom a kezemben. :) Annyira éééédes!!!! 

- imádom, amikor várom, hogy kijöjjön a játszócsoportból. Mindig más gyerek nyithatja ki az ajtót, de persze mindig Hanni az első, aki kiszökik. :) És amikor meglátja, hogy ott vagyok, fut felém és a nyakamba ugrik. :) Az a nap legjobb pillanata. :)

- kicsit átírta a kerti bújócska szabályait: először is elvezet oda, ahová el kell bújnom, majd elfut, becsukja a szemét és számol: "Egy, kettő, sieben, medeeeek!". Eztán bejárja az egész kertet, mintha nem tudná, hogy a napozóágy mögött gubbasztok. Majd megtalál és mindketten örülünk. :) Egyszer, mikor Móni is velünk játszott, kiált, hogy "mamaaaa!" Móni mondja: "Tessék?". Hanni válasza: "Nein, másik mama." :)
- szombati nagybevásárlás: eleinte jól bírja a bevásárló kocsiban ülve, de persze annyi érdekes dolog van abban a boltban, hogy ki kell szállnia. Ilyenkor vagy 15x végigjárjuk ugyanazt a sort (általában a tejtermékeset) és oda-vissza elmondom mi micsoda, amire rámutat. :)

És még sorolhatnám, mi mindent szeretek benne, de most épp ennyi ugrik be. 

Az első héten természetesen nem tudtam megállni, hogy ne fedezzem fel a számomra eddig ismeretlen Frankfurtot. Érdekes, az első pillanattól kezdve imádom. A legeslegelső benyomásom az volt, hogy "Tallinn". Csak nagyban. De komolyan. Mintha Tallinnban lennék. Van egy meseszerűen szép óváros, mögötte pedig ott magasodnak a felhőkarcolók. Iszonyú modern és gazdag város. Arról nem is beszélve, hogy a repülőtér közelsége miatt ugyanúgy percenként látni fel- és leszállni repülőket, mint Tallinnban. :) Amúgy nálunk is a kertből. Ugyanúgy, mint anno Mustamäe-ben. :) Annyi a különbség, hogy itt a tengerpart helyett a Majna szeli át a várost. Ja! És Frankfurtban rengeteg az arab, török, japán (vagy kínai?), afrikai és a horvát (!). Én nagyon élveztem azt az egyedül, barangolással, shoppingolással, Pizza Hut-ban ebédeléssel töltött napot. Újra úgy éreztem, hogy SZABAD vagyok. :) Mindig alig várom, hogy menjek! Igen, igen, a szokásos érzés, tudnék itt élni. A város közepén van egy hatalmas, csodaszép park, melynek a közepén található egy pálmakert. Ez a legközelebbi célpontom. Meg az a múzeum, amelyik előtt egy hatalmas T-Rex áll. Ha sikerül megbarátkoznunk, komolyan megnézem a Jurassic Park összes részét!

Egyetlen egy icipici dolog van, ami nem igazán klappol, az, hogy MINDENNAP ESIK AZ ESŐŐŐŐŐŐ!!!! ALIG SÜT A NAP!!!! HOGY FOGOK ÍGY LEBARNULNI????

Bár mit panaszkodok? Tallinnban is mindig hideg volt. Óóóóó és a fehér éjszakák!!!! Oké, nem éjfélig, de este 10ig itt is süt a nap. :) Ez nagyon hiányzott!!! Bár nem tudom hogyan, annyira északon nem vagyunk...
Mit írhatnénk még? Ja, igen. Megismertem egy fantasztikusan aranyos családot, családi jó barátokat. Sara szintén 2 éves, Hanni szerintem legjobb barátnője. Nagyon cuki! Aznap született a kistestvére, Benjamin, mikor én jöttem. Az anya Mimi (azt hiszem japán) és az apa Totti (Torsten, ha jól emlékszem. Ez állítólag tipikus német név, de én még sosem hallottam.) nagyon nagyon kedvesek. Voltam már többször náluk, legutóbb kerti-partin, hamburgert sütögettünk, majd csokifondüt ettünk. Hozzájuk is most érkezett egy Au pair Svájcból, Sandra, de ő csak 3 hónapig lesz itt. Aranyos lány, csak sajnos keveset tudunk beszélni, mert most tanul csak németül, angolul pedig nem tud.

Aztán, megismertem Móni ikertestvérét, Nórit, és a szüleit, akik ugyancsak cukik (bár őket még csak skype-ról ismerem.) És még Simon családját, a testvérét, annak családját és a szüleit. Ők akkor jöttek át, mikor hazaérkeztek Skóciából. És kaptam tőlük 2 doboz nagyon finom skót kekszet! :) Pedig akkor találkoztunk először! Annyira jól esett! Itt mindenki olyan kedves velem! Alig egy hónapja ismernek és szinte családtagnak tekintenek! Olyan furcsa, hogy idegenektől ilyen rövid idő alatt ennyi jót kaptam! Néha emiatt tényleg zavarban érzem magam, hiszen akiktől meg "várná" az ember, hogy törődjön vele, le se sz@rja a fejét...
Apropó, ha már többször szóba került Japán. Egyik este elmentünk Frankfurt leghíresebb japán éttermébe vacsorázni. Nem igazán tudom, mit ettem, rizs volt jóóóó alaposan nyakon öntve valami szósszal, zöldségekkel, tetején rántott hússal. ÖÖööö mit mondjak. Azt nem mondanám, hogy nem ízlett. Érdekes ízvilága volt. Nem tudtam megenni mindet, pedig én csípem a keleti konyhákat. De ennél néha úgy éreztem, hányok, ha még egy falatot meg kell ennem. De tényleg, mondom, nem volt rossz. Csak addig bírtam enni, amíg volt hozzá rántott húsom és a poharamban kóla. Simon meg még el akarta csomagoltatni. Mondom köszii, nem szükséges... Apropó2, kóla. Van egy olyan ital, aminek az a neve, hogy Schwip Schwap. Tudjátok mi az???? Cola és Fanta összeöntve!!! És ezt árulják!!!! ÚÚÚÚr Istem mondom, én ezzel szórakoztam úgy 15 éve, mikor búcsúba jártunk a mamáékhoz!!!! Ahahahaha!!!! :D
Hirtelen ez minden, ami eszembe jutott. Vár még rám persze sok minden, de azokról majd később.
Biztos sokan azt gondolják, hogy nnna, annyira nagyra volt magával, erre meg csak "bébiszitter" lett belőle.... Nekik üzenem, hogy 1. az Au pair nem babysitter, annál azért kicsivel több dolgom van, mint napi pár órát őrködni egy gyerek felett. Szinte az anyja szerepét vettem át arra az időre, amíg ő dolgozik. 2. Ugyanolyan felelősségteljes munka, mint bármi más. Hiszen gondoljunk bele, hogy ezek a szülők a legnagyobb kincsüket, az egy szem gyereküket bízták a gondjaimra teljesen ismeretlenül! Van miért felelnem, ugyanúgy mint egy pincérnek, tanárnak, irodai munkásnak, vagy akárkinek. Mellesleg nem csinálhatom szarul, ha pár hét után kiérdemeltem a mama-jelzőt a kislánytól... 3. Itt, Nyugaton ez mindennapos és menő dolog. A szülők szeretnének dolgozni, ezért fogadnak egy Au pairt-t. A fiatalok pedig szívesen vállalnak ilyen munkát, mert sok lehetőséget kapnak ezáltal. 4. Végül, de nem utolsó sorban pedig, imádom a kislányt, imádok vele lenni, játszani vele, mókázni, nevetni, énekelni, gondoskodni róla. Szóval, problem? :)

Egy-két fotócska ízelítőül:

                                                                       Frankfurt, új haj. :)

                                                                Hanni-Banival vonatozunk :)

A mai zeneválasztást Hanni baba ihlette (ez a kedvence, mindig tapsol, ha vége :) )

Na csőőőke! :)

Новая причёска - avagy új haj, új élet?

Azt mondják, ha egy nő drasztikus lépésre szánja el magát a fodrásznál, annak komoly oka van. Hát nem tudom. Lehet benne valami. Ma ugyanis a hátközépig érő arany hajzuhatagomat megrövidíttettem vagy 20 centivel... Így már a vállamig sem ér. :) Részemről inkább lázadás volt ez. Hűűű de nagy "lázadás"... Na de mindegy, én jól érzem magam így. Kittiként ültem a székbe, de már Heidi Klum-ként távoztam. (tőle vettem ugyanis az ötletet. Ja, és az új párfümöm is Heidi :) ). Na szóval új haj új élet. :)
Ami kicsit sírósan kezdődik, ugyanis tegnap elköszöntem a nyuszikámtól (mármint a tesómtól) és Ottavio-tól. Ők ugyanis előbb utaznak Ottiékhoz Olaszországba, mint én. Persze én nem oda megyek, de erről majd csak akkor, ha már ott vagyok. AMI ANNNNYIRA IZGALMAAAAS!!!!!

Bár holnap vár rám MÉG EGY bőrönd átpakolás... -.-Még jó, hogy már egy hónapja összepakoltam... Persze azóta minden nap dobok be valamit: testápolót, parfümöt, szótárat, szuvenírt a kazah lányoktól, stb... 

Egy mondattal tudnám jellemezni a csomagolási szokásaimat: NEM FÉR BELE. De akkor is elviszek mindent! :D

Több okos gondolat mára nem jut eszembe, szóval folyt. köv. hamarosan. 

Itt egy kép az új hajamról:

Zene? Jóóóhogy! Az egyik kedvencem az Eurovízióról. Szuperfántááásztikus!

 

Lelkemben viharok dúlnak...

Az a helyzet, hogy a újévi lelkesedésem kicsit alább hagyott. Vagyis inkább megszűnt létezni. Átvette a helyét a bizonytalanság, teljes kétségbeesés. Így élem a mindennapjaimat közel fél éve. Nap mint nap kérdések százai kavarognak a fejemben, amikre nem találok/kapok választ, ami pedig már őrületbe kerget. Akármerre indulok, mindig csak falakba ütközök és közben rájövök, hogy csakiscsak egy valakire számíthatok, MAGAMRA. És amikor kezdem azt érezni, hogy oké, talán minden renden, ennél rosszabb már úgysem jöhet, akkor ahogy Szilvi mondaná: "mindig szarik a kutya valamit."  Szóval üdv a kegyetlen, undorító valóságban, ahol mindenkinek csak akkor és addig kellesz, amíg azt teszed, ami másoknak tetszik, vagy amíg hasznuk van belőled. Hát legyen, ha mások megtehetik ezt velem, akkor én is vastag bőrt növesztek az arcomra és ezentúl csak azt nézem, ami nekem jó. De tudjátok mit, inkább leszek egyedül, mint a kisujjam, de nem adom fel az egyéniségemet, nézeteimet, terveimet, nem olvadok bele a tömegbe. Mert én igenis egyedi vagyok. Akinek ez nem tetszik, így járt. LEHÁÁÁÁÁÁNYOM! :D Viszont ezekben a legrosszabb az, hogy rengetek düh és harag gyülemlett fel bennem és nem tudom hogy kiadni magamból. Belülről emészt. :( Nyavalyognék még, mert lenne miről, de inkább előre tekintek, mert mintha már halvány fényt látnék az alagút végén......

Na, pár szóban összegezzük a január óta történteket. Befejeztem az egyetemet. Úúúúúúr Isten, kimondani is hihetetlen. Pontosabban jövő héten lesz az utolsó vizsgám, viszont nem idén államvizsgázom. Van egy évem felkészülni rá és megírni a fantasztikus szakdolgozatomat a mégfantasztikusabb szábirátyelnije csiszlítyelnije, azaz gyűjtő számnevek témában. Alig várom... -.- Mindegy, legalább egy életre megtanulom őket. :)
Terveim közt szerepel egy moszkvai félév is.
Hamarosan pedig hónapokig tartó szenvedés után az élet megint olyan helyre sodort, ahová nem gondoltam volna. Már elfogadtam és izgatottan várom. Innentől nyitott szívvel fogadok mindent, mert az egyetlen dolog, amit megtanultam, hogy mindig az lesz a végzetem, ami ellen a legjobban tiltakozok. :)
Szóval, röviden ennyi. Folyt. köv. hamarosan.
Depresszió ellen itt az elmaradhatatlan zeneeeeee. Persze, hogy orosz ;)

Ééééés mivel ez itt a reklám helye, kérlek látogass el a honlapomra, majd ha elnyerte tetszésed, nyomj egy lájkot! Köszi Puszi. :)

www.arabis.hu

Kittus

С Новым Годом 2012!

2012. Január 1....

Úúúúúúr Isten! Egy éve ilyenkor már készen álltak a bőröndjeim! Na jó, neeeem, de majdnem... A szándék már megvolt :)

Hihetetlen! Bárcsak újra kezdődne!

De ez itt nem a szomorkodás helye hééééj!
Felejthetetlen, élménydús, megismételhetetlen év áll mögöttem. 2011 az álmok megvalósulásának éve volt. 

2012 remélem ennek a folytatása lesz, hisz még mindig tele vagyok álmokkal, tervekkel, reményekkel. 

Bízom benne, hogy a maják sem voltak jók matekból és elszámolták magukat, mert elég zsúfoltra terveztem ezt az évet. :) 

A tallinni tündérmese befejező epizódjaival még adós vagyok (Saaremaa, Stockholm, Riga) és szeretném megosztani őket, mert hát, hogy is mondjam, nem hazudtoltuk meg magunkat... :) Nem lesz nehéz visszaemlékezni, mert elevenen él bennem minden pillanat. :)

Visszatérve az új évre: folytatni fogom a blogot, akármerre sodor is az élet. De a címen nem változtatok.
Előzetesen annyit, hogy a forgatókönyv kész, váratlan fordulatokkal tűzdelve... ;)
Szerintem sokan meg fogtok lepődni. :)

Most megyek, megnézek egy filmet, ami stílszerűen a jövőhöz kapcsolódik. Így indítok. 

Végül az elmaradhatatlan muzsikával kívánok mindenkinek Boldog Új Évet! 

Pusziiiiiiiii