Csodálatos dolog álmodni és átélni az álmaink megvalósulását. Velem folyton ez történik, mióta itt vagyok Tallinnban. Néha komolyan elgondolkodok és megkérdezem magamtól, hogy mivel érdemeltem ki ezt a sok csodát? Aztán rájövök, hogy most aratom le 16 évnyi kemény munkám babérjait. Vagy másképp: "mert nekem ez jáááár!" :D A filozofálgatást félretéve térjünk rá mai műsorunk fő témájára.
Oroszország. Szentpétervár. Ott voltam. Ahogy kimondom ezt a két szót hevesen kezd verni a szívem és nem bírom letörölni a mosolyt az arcomról. Nem vagyok képes felfogni, hogy ott voltam! Valóra vált az egyik legnagyobb álmom!
Na de most már tényleg legyünk komolyak. :)
Április 21-én reggel hatkor felkerekedtünk, hogy elérjük következő úticélunkat, a kimondhatatlanul káprázatosan gyönyörű és fantasztikus Szentpétervárt. 4 felejthetetlen napot töltöttünk az Észak Velencéjének is nevezett Néva parti városban. Csütörtök reggel fél 6kor volt az Orosz Intézet előtt a találkozó. Prelozsnik Szilvia és Varga Kitti jó szokásukhoz híven épp 5:30 perckor indultak el otthonról. :) Na de most nem miattam!!!!!! Az első busz fél 6kor indult be a központba. 6ra szerencsésen meg is érkeztünk.
Az észt-orosz határig nem is volt hosszú az út. Csupán két óra. Hála az égnek! Viszont a határon is kb ugyanennyit rostokoltunk.... Nem könnyú átjutni, hiába van útleveled, vízumod.... Feljönnek a buszra, átnézik, összeszedik, ellenőrzik, visszahozzák az útlevelet, töltsd ki a deklarációs ívet, szállj le a buszról és vidd magaddal minden cuccod, engedd, hogy a néni jól megnézzen, hogy tényleg te vagy e a képen, majd hagyd, hogy a kutya megszaglásszon, nincs-e nálad valami tiltott dolog. Amíg minket kínoznak, addig a buszt is átvizsgálják.
Jaaj Istenem, volt egy gyökér német, akinek csak harmadszorra sikerült kitöltenie helyesen a deklarációt. Pedig semmi mást nem kellett ráírni, mint a nevet, útlevélszámot, meg hogy mettől meddig vagyunk ott. -.-"
Na mindegy. Miután befejeztük a procedúrát, eljött a pillanat, amiről mindig is álmodtam: a nagy Orosz Föderáció földjére léptem! :D
És innentől kezdődtek csak a kalandok. Első blikkre nem épp azt az arcát mutatta a világ legnagyobb területű országa és álmaimnak állandó tárgya, amit vártam. Iszonyatosan nagy a szegénység. Én nem is akartam hinni a szememnek, mikor megláttam, hogy milyen viskókban élnek az emberek, majdnem elájultam. Faluról falura nyomortelepekbe ütköztünk. De nem túlzok! Így volt!
Aztán meg az utak.... A busz többet volt vízszintesban, mint normál állapotban. A mi útjaink ehhez képest semmik. Ééééés hála Istennek sikerült is lerobbannunk. A tajga kellős közepén. Senki földjén. Szerencsére a sofőr bácsi elég talpraesett volt és laza 1 óra alatt megszerelte a buszt. :) Így folytattuk utunkat Peterhof felé véve az irányt. Mondanom sem kell én már úúúgy tűkön ültem, hogy az nem igaz. Mellette kicsit ingerült is voltam, egyrészt a hirtelen óraátállítás miatt (moszkvai idő szerint ott még egy órával később van az észt időhöz képest) másrészt meg mögöttem egy izgága francia srác ült, aki össze vissza rugdosott és be nem állt a szája egész úton. Közel volt hozzá, hogy felálljak és odacsapjak neki egyet.
Finally megérkeztünk! Peterhof egy kis városka a Finn-öböl partján, Szentpétervártól nem messze. Arról híres, hogy ott található I. Péter csodálatos Nyári Palotája és a mégcsodálatosabb arany szökőkutakkal övezett park. Jaaaj lélegzetelállítóan gyönyörűűű! Volt ízlése ennek a Péternek... Azok az arany szökőkutak... Az embernek csak úgy káprázik a szeme, azt sem tudja merre nézzen. Sajnos nagyon kevés működő szökőkutat láttunk, ugyanis még a maradék hótömeget takarították belőlük. Egyébként napos idő volt, de baromi hideg! Majd' szétfagytunk, a szél meg jó hogy le nem vitte a fejünket. Tehát az idegenvezetőnk, Natalja végigvezetett minket a parkon és annak minden négyzetcentiméterének történetét elmesélte. Vagy 3 órát sétáltunk. Közben történt egy kis incidens köztem és egy mókus között. Annyira hozzá vannak szokva az emberekhez, hogy simán ott futkosnak köztük és aki ügyes az meg is tudja fogni őket. Én csak mentem, mentem, asszem épp fotóztam, mikor valaki felkiáltott, hogy "Vigyázz Kitti!" Megálltam és azt láttam, hogy valami pici izé egyenesen felém fut. Ez volt a mókus. Ami nekem nem esett le, tényleg nem tudtam mi az, pedig láttam már mókust! Végigfutott a fejemben, hogy ez most rám fog mászni, úgyhogy egy jajkiáltás kíséretében kecsesen arrébb ugrottam. :)
A kigyönyörködés és az agyonfagyás után folytattuk utunkat véééégre Szentpétervár felé. Juhúúúúú! :D
Jaaaj Istenem, hogy micsoda város!!!!! Ahogy átléptük a határát beleszerettem. Magába szippantott. Szilvussal csipkedtük is egymást, hogy ez most valóság-e. És az volt, mert fájt. :) Bár őszintén megmondva, a külvárosa tisztára, mintha Budapesten lennénk. Aztán ahogy haladtunk egyre beljebb, változott a kép. Jaaaaaj és mindenhol csak cirill betűűk!!!! Háhááááá! Mennyország! :) Bár mikor megláttam a MC'Donalds táblát lesokkolódtam. Furi. Először elmentünk egy plázába, ahová a vacsora volt megrendelve. Mi nem kértünk, inkább bóklásztunk és elköltöttük első rubeljeinket a szupermarketben. :) Majd jégkrémet nyalogatva elindultunk sétálni. Vacsi után a szálloda elfoglalása volt a cél. A neve stílusosan Hotel Saint-Petersburg és még annál is stílusosabban a Néva partján fekszik, az Aurora cirkáló szomszédságában. Kell ennél több??? Mindenki azon izgult, hogy a legszebb panorámájú szobát kapja. Ez egyetlen egy embernek sikerült, nem másnak, mint a kenyai Eddy-nek :S De Szilvussal mi sem panaszkodtunk, a 4. emeleten a 456-os szoba lett otthonunk erre a 4 napra. A helyzet az, hogy a kilátás tőlünk is páratlan volt. Ha kihajoltál az ablakon. :) Ledobtuk a cuccunkat és a többiekkel nekivágtunk felfedezni a várost. Ez olyan este 10 és 11 között lehetett. A fények, a folyó, az Auróra, a minden! Nem tudom szavakkal kifejezni. Az atmoszférája megszédített. Komolyan úgy éreztem magam, mint aki be van drogozva és csak lebeg. Csak mentünk egymás mellett Szilvivel és még mindig nem hittük el, hogy ez velünk történik. A fél órásra tervezett túra majd' 2 órásra sikeredett, úgyhogy ideje volt nyugovóra térni. Úúúúú én olyan jót aludtam! Ja! És ami szuper volt: TV a szobában! Készüléket sem láttam, mióta eljöttem... Benyomtuk az orosz MTV-t lefekvés előtt.
Másnap a napot mesenézéssel kezdtük. És értettük! Juhúúúú! :D 7:30kor volt reggeli. Bőség a javából! Minden, mi szem szájnak ingere. Mivel aznap Nagypéntek volt, kihagytam a szalámit és inkább a krumplis pirogot választottam meg valami nagyon finom tojásos-krumplis lepényfélét. Az étvágyat pedig fokozta a gyönyörű panoráma, a kilátás ugyanis Aurorára nézett. :)
A napot buszos városnézéssel kezdtük. Sőt, a városnézés minden nap busszal történt. Praktikussági okokból, máshogy ugyanis képtelenség bejárni. Ezért van vagy 200 képem a buszból. Nem hagyhattam ki semmit, csakmert buszban ülök! Szilvivel olyanok voltunk az egész út alatt, mint a japán turisták. Abból is a legrosszabb fajta. :D A főbb látványosságoknál persze kiszálltunk a buszból. :)
Kezdtük mindezt a Petropavlovszkaya kreposztynál, vagyis a Péter-Pál erődnél. Azon belül is a katedrálisnál. Ez volt az egyetlen hely, ahová mi nem vettünk belépőt, úgyhogy addig sétálgattunk az erődben, pénzt vertünk, ami Szilvusnak nem igen jött össze :D , viaszbábuval pózóltunk és a folyó közepén ülő nyúlra dobáltunk aprópénzt. Hát az sem jött össze. :D Egyszer csak megpillantottam ŐT. Ott sétált az erődben. És lehetett vele fotózkodni. Húúú mondom ezt ki nem hagyom! Azaz: egy nő meg egy pasi sétálgattak beöltözve Péternek és Katalinnak. Jaaaj de nagyon szépek voltak! Gondoltam a rosseb egye meg azt a 100 rubelt, nekem kell egy fotó! Édesek voltak, azt mondták, 100 rubelért lehet podublírovátyolni :D Ami annyit tesz: 2 képet csinálni. Így kezdődött hát a szerelmünk Péterrel. :) Az erőd után ebédszünettel egybekötött szabadprogram következett. A busz a Szt. Izsák székesegyháznál tett le minket. Be nem tudtunk menni, mert a diákigazolványainkat összeszedte a csoportvezető. De kívülről is lenyűgözően szép volt. A székesegyházat megkerülve kibe botlottam ismét? Hát Péterbe! A Szenatskaya plosagyon áll ugyanis I Péter cár lovas szobra. Ami nem mellesleg a törikönyvünk borítóján is megtalálható. És most ott álltunk előtte! Hihetetlen volt! Miután kigyönyörködtük magunkat benne, Szilvussal pózba vágtuk magunkat és nyomtunk vagy 100 képet. :) Aztán tovább bandukoltunk csoportosan, megpihentünk egy parkban, majd elindultunk a találkozási hely felé, ami nem volt más, mint a nagy és méltán híres Ermitázs Múzeum! :) Vagy 1 órát vártunk az idegenvezetőre. De nem baj, ismét volt miben gyönyörködni. Ott álltunk a Palota téren. A Téli Palota (ami az Ermitázsnak ad otthont) és a Vezérkari épület között. Mindkettő hatalmas és lélegzetelállítóan szép! Újabb 160ezer kattintás. Aztán végre megérkezett Nati ééééés elérkezett az idő!!! Beléptünk a világ legnagyobb és leglenyűgözőbb múzeumába! Óóóóóó az a gazdagság ami ott van, szavakkal el nem mondható. Csak tátottuk a szánkat! Az a sok arany! És festmény és gyűjtemény! Igaz, több, mint 3 órát nézegelődtünk, de a felét nem láttuk. Sajnálom nagyon, de oda kell egy nap! Na majd legközelebb. ;)
Meglepő volt, hogy szabadott fényképezni bent. Mondanom sem kell, jól ki is használtuk ezt a szuper lehetőséget. Ahogy haladtunk egyik teremből a másikba, észrevettük, hogy a tér kiürült, vagyis inkább kiürítették, és megtelt katonákkal, akik a május 9-i győzelem napi ünnepségre próbáltak. Olyan izgi volt!
Ermitázs után ismét szabadidő azoknak, akik nem fizettek be a folklór műsorral egybekötött vacsorára. Szóval többek közt Szilvusnak, Gergőnek és nekem. Nem azért, mert sóherek lennénk, egyszerűen okultunk a finn változatából. :) Tehát így hárman ismét nyakunkba vettük a várost. Jóóóóó sokat sétáltunk. Elsődleges úticélunk a moszkvai stílusú Véren Megváltó temploma volt. Atya világ az milyen gyönyörűséges! Te jó ég! Sajnos már zárva volt, bemenni aznap nem tudtunk már. A templom mellett lévő árusoktól azért mindannyian beszereztünk egy-egy orosz zászlót potom 40 rubelért. :) Folytattuk a bóklászást és a gyönyörködést, mígnem a híres-neves Nyevszkij Proszpekten nem lyukadtun ki. Őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt. Valóban nagyon hosszú, 4,5 km, és tele üzletekkel, emberekkel, nyüzsgéssel, de a szélessége semmivel nem nagyobb, mint például az Andrássy út. Azért megvan a fílíngje, na. :) Nagyon megörültünk, mikor megpillantottuk a Dom Knyigi-t, vagyis az 5 emeletes Könyv Házát. El is döntöttük, hogy másnap visszatérünk. Útközben megéheztünk, ezért útba ejtettünk egy mekit. Érdekes volt, én rendeltem, menüt mindhármónknak. A csaj meg nézett rám furán. Erre kaptunk italt meg egy hamburgert.... Mondom, bocsi, én menüt kértem. Az meg mi? Náluk ilyen nincs! Pf.... Lényegtelen. Közben hívott Andris, hogy hol vagyunk, mert a kulcs Gergőnél van. Mondtuk, hogy kb 20 perc és otthon vagyunk. Gondoltuk naívan. Ez Péterváron viszont nem így megy. Vagy 1,5 órát gyalogoltunk, mire hazaértünk. Ki is dőltünk utána. :)
Harmadik nap. A napot szintén egy kiadós reggelivel indítottuk. Aztán folytattuk a városnézést.Hála Istennek gyönyörű napos idő volt és még meleg is! Első állomásunk az Alekszandr Nevszkij kolostor és a mellette található Tikhvin temető volt. Itt nyugszanak Oroszország leghíresebb zeneszerzői, művészei, vezetői, etc... Láttam többek között Muszorgszkij, Baragyin, Csajkovszkij, Dosztojevszkij, Krylov, Lomonoszov sírját. Nem tudom, illik-e ilyet mondani egy temetőre, de nagyon szép volt. A síremlékek gyönyörűek.
A temetőből kifelé jövet hívők kígyózó soraiba botlottunk, akik arra vártak, hogy bejussanak a templomba. Nagyszombat volt, mindenki a húsvétra készült. Mindenkinél hatalmas fonott kosár volt tele gyönyörűen megfestett tojásokkal, kenyérrel. Hozták megszenteltetni. Közben betértünk a mi is a templomba és meghallgathattunk egy igazi húsvéti pravoszláv istentiszteletet. Nekem nagyon tetszett! Különösen a füstölők illatát szeretem az ortodox templomokban. :)
Tovább folytattuk utunkat a Kazányi Miasszonyunk templomához, (Kazanszkiy) mely a római Szent-Péter Bazilika mintájára épült. Bementünk természetesen. Itt azonban javasolta az idegenvezető, hogy a lányok tegyenek fel fejkendőt. Nem időztünk sokat bent.
Ezután következett csak az igazi kalandjárat! Nati (magunk közt Szilvussal csak így hívtuk az idegenvezetőt) majd' 1 óra keresgélés, könyörgés és alkudozás után talált nekünk olyan hajótársaságot, aki elvitt minket egy Néva menti hajókörútra! Azért volt ilyen nehéz, mert sok társaság lemondta a kirándulásait, mivel nem mertek rizikót vállalni, ugyanis a Néván még hatalmas jégtáblák úsztak és a szél is nagyon fújt. De ez az egy hajó vállalta, hogy részt vehetünk egy másfél órás túrán, viszont csak a kanálisok között. Nem baj, ez is megérte! De még mennyire, hogy meg! Szilvussal csak ámultunk és bámultunk, na meg persze fotóztunk... :) Csodagyönyörű volt! Hatalmas élmény!
A hivatalos program mára véget is ért, az egész délutánunk szabad volt. 25en 100 felé széledtünk, mi Szilvusommal csillogó szemekkel és óriási izgalommal vetettük bele magunkat az ismeretlen város felfedezésébe, amolyan Sz-K módra. :) Olyanok voltunk, mint a gyerekek, akik a világ legnagyobb játszóterére szabadultak be. :) Kezdtük mindezt a Nyevszkiy sugárút megrohamozásával, majd a Dom Knyigi bevételével. Természetesen nem maradhatott ki a pózólás a világ egyik leghíresebb utcáján, és vásárlás a könyvek birodalmában. Én egy orosz hastáncos DVD-vel lettem gazdagabb. Jelenleg jobban izgat, hogy megtanuljam a szaknyelvet oroszul is, mint mondjuk az Anna Karenyina eredeti változata. Sajnálom, de ez van. De helyette vettem egy csomó orosz nyelvű újságot Tallinnban :D Szóval, ezek után megkerestük azt, amiért jöttünk, a Véren Megváltó templomot. Már említettem, ez a moszkvai stílusú templom. Újból jól szemügyre vettük kívülről, még 100ezer fotót készítettünk róla minden egyes szegletéről, majd megvettük a belépőt és bementünk.... Istenem! Én ilyen gyönyörű építményt még életemben nem láttam!!!! Beléptünk és megnémultunk. Az a csoda! Ki van zárva, hogy azt emberi kéz építette. Az egész belső apró, gyönyörűen megfestett MOZAIKOKBÓL áll! El tudtok képzelni egy egész belső teret kizárólag mozaikokból álló képekkel kirakva? Nem tudom szavakkal leírni, mennyire szép volt. 1 órát biztos bent voltunk és vagy 100szor körbejártuk.
Miután magunkhoz tértünk, belevetettük magunkat a vásárlásba a szemközti bazársoron. Óóóó azok a matrjoskák! Igazi remekmű mindegyik, egyedi darabok. Az áruk is egyedi... Iszonyat drága. Azért én beszereztem néhány 6 db-os készletet. De megfogadtam, hogy mire legközelebb megyek, rendelek egy akkorát, amekkora én vagyok :D Ott is elidőztünk rendesen....
A kimerítő nap után elhatároztuk, hogy most már visszamegyünk a szállodába, mert az út oda is kb 1 óra. Mehettünk volna metróval, de nem tudtunk betelni a várossal, meg az idő is olyan kellemes volt véééégre! Útközben még útbaejtettük az Auróra cirkálót. Azt beszéltük, hogy 2 nap után annyira otthonosan mozgunk egyedül Péterváron, mint Tallinnban, mintha hónapok óta itt élnénk. Annyira jó volt nekünk ott (is)!!!
Hullák voltunk, mire hazaértünk. Le is dőltünk tévézni. Valami akkora gagyi film ment épp, de néztük és értettük! :D Megvacsoráztunk, majd én el is bóbiskoltam kicsit. Aznapra az esti-éjszakai túránkat hova máshova is tervezhettük volna, mint kedvenc templomunkhoz. :) Igen, harmadszorra is visszatértünk. De csak azért, mert szerettük volna látni esti kivilágításnál is. Olyan furcsa volt, mikor Szilvus felébresztett, még besütött a nap az ablakon. Este 22 óra volt. El is indultunk. Ha jól emlékszem, olyan hajnali 3 körül kerültünk ágyba. De megérte, mert ismét páratlan látványban volt részünk és megint egy csomót röhögtünk. :D
A negyedik nap elég nehézkesen indult, az volt az utolsó napunk. Reggeli után kijelentkeztünk a szállodából, tettünk még egy kört a városban és elindultunk Tsarskoye Selo, avagy másnéven Puskin felé. A város 25-30 km-re található Pétervártól. Ma már csak Puskinként emlegetik, mivel az ottani líceumban tanult Puskin. Nagyon pofás kis hely! Csendes, nyugodt, gyönyörű. Nem csak erről híres, hanem arról is, hogy ott található a Jekatyerinszkiy Dvorec, azaz a Katalin Palota, ami a cárok kedvelt nyári rezidenciája volt. Nem csodálom! :) Lélegzetelállítóan gyönyörű és nagy! Mint minden, ami orosz cárok nevéhez köthető. A gazdagságról, a rengeteg aranyról, termekről, építészeti stílusról nem is beszélve. Igaz, 2 órát vártunk, mire bejutottunk, de senki nem bánta. Jól körbejártuk. Mi a Yantarniy Zal-t, azaz a Borostyánszobát vártuk a legjobban, mivel arról rengeteget hallottunk már töri órán Valentyina tanárnőtől. Nagyon szép volt! Az egész szoba padlótól a plafonig borostyán! Hihetetlen! Ez a z egyetlen terem, ahol tilos fotózni, én azért titokban elnyomtam egy kattintást... Tudom, bunkóság, de nem én voltam az egyetlen, na!
Végezetül négyen magyarok még körbe sétáltuk a hatalmas és csodaszép parkot. Már mindenki csak ránk várt a buszon, de kit érdekel? Egyszer ránk is várhatnak!
Mielőtt végleg hazaindultunk volna, betértünk egy bevásárlóközpontba venni útravalót meg elkölteni a maradék rubeleket. Aaaaaanyi jó dolog volt!!!! Én magamnak csak innivalót vettem, anyáéknak vettem csokit meg apának vodkát szülinapjára. Persze izgalmakban itt sem volt hiány. A vodkaválasztást hosszú tanakodás előzte meg. Mivel alkoholban egyikőnk sincs otthon, a helyi szakértőkhöz fordultunk. :) Ennek eredményeképp a Russkiy Standard mellett tettük le voksunkat. De hát a vodkához felespohár is kell. Találtunk is, nagyon szép mintákkal, Pétervár nevezetességeivel. 3 db volt egy csomagban. Persze egy olyan csomag nem volt, amiben az a 3 lett volna, ami nekem tetszik. Mint általában, most sem szívbajoskodtunk, kibontottunk párat és összeválogattuk a nekünk megfelelőket. :) Nagyszerű, ezzel is megvolnánk. A csokival sem volt könnyebb dolgunk, mivel fogytán volt a rubelünk. Nem úgy, mint a német libának, aki miután 1000 rubeles vodkát vett, lazán kivágott a pénztárnál még 2000-et, amit már "nem tudott mire költeni"....
Jól belepakoltunk a kis kocsinkba és elkezdtünk számolni. Mind sajnos nem fért bele a keretünkbe... Egyszer csak azt látom, hogy Szilvus kikapja a saját cuccait a kocsiból, otthagy és elindul a pénztár felé, mivel nincs több időnk, sietni kell. Én pánikba estem, aztán én is kivettem a szerintem legfontosabbakat, majd a kocsiban hagyva a többit elindultam utána. A kezem tele volt mindenfélével, de leginkább a vodkát meg a poharakat akartam védeni. A következő jelenet filmbe illett volna: a bevásárlókocsit a bolt közepén hagyva, teli kézzel tipegek Szilvi után, és kiáltok, hogy "Szilvi!" Erre kiesik a kezemből az egyik zacskó csoki. Én csak ott állok, még mindig teli kézzel kétségbeesve.
K: Segíts!
Sz: (Röhög) Hol a kocsi?
K: Otthagytam!
Sz: (Röhög) És a cucc?
K: Azt is otthagytam! Csak azt hoztam, ami kell!
Sz: RÖHÖG!!!!!
És akkor egy gáláns úriember a segítségemre sietett és felvette az elejtett csokiaimat. :)
Beálltam én is pénztárba és amíg sorra nem kerültünk, szakadtunk a nevetéstől. A kívül várakozó francia fiúk meg azon nevettek, hogy mi nevetünk.
Ezzel sajnos oroszországi nyaralásunk véget is ért. De nem bánkódtunk nagyon (pedig maradtunk volna még szívesen), hiszen várt minket a mi drága Tallinnunk! :)
Fantasztikus négy nap volt. Sosem felejtem el. Szentpétervár az egyik legelragadóbb hely, ahol életemben jártam. A legnagyobb álmom vált valóra. :)
Annyi képet csináltam, hogy szívem szerint mindet feltölteném. (740db) De egyszerűbb és élvezetesebb ez a videó :) Én csináltam :)
http://www.facebook.com/#!/video/video.php?v=1671054412053
Remélem meg tudjátok nézni!
Harmadik nap. A napot szintén egy kiadós reggelivel indítottuk. Aztán folytattuk a városnézést.Hála Istennek gyönyörű napos idő volt és még meleg is! Első állomásunk az Alekszandr Nevszkij kolostor és a mellette található Tikhvin temető volt. Itt nyugszanak Oroszország leghíresebb zeneszerzői, művészei, vezetői, etc... Láttam többek között Muszorgszkij, Baragyin, Csajkovszkij, Dosztojevszkij, Krylov, Lomonoszov sírját. Nem tudom, illik-e ilyet mondani egy temetőre, de nagyon szép volt. A síremlékek gyönyörűek.
A temetőből kifelé jövet hívők kígyózó soraiba botlottunk, akik arra vártak, hogy bejussanak a templomba. Nagyszombat volt, mindenki a húsvétra készült. Mindenkinél hatalmas fonott kosár volt tele gyönyörűen megfestett tojásokkal, kenyérrel. Hozták megszenteltetni. Közben betértünk a mi is a templomba és meghallgathattunk egy igazi húsvéti pravoszláv istentiszteletet. Nekem nagyon tetszett! Különösen a füstölők illatát szeretem az ortodox templomokban. :)
Tovább folytattuk utunkat a Kazányi Miasszonyunk templomához, (Kazanszkiy) mely a római Szent-Péter Bazilika mintájára épült. Bementünk természetesen. Itt azonban javasolta az idegenvezető, hogy a lányok tegyenek fel fejkendőt. Nem időztünk sokat bent.
Ezután következett csak az igazi kalandjárat! Nati (magunk közt Szilvussal csak így hívtuk az idegenvezetőt) majd' 1 óra keresgélés, könyörgés és alkudozás után talált nekünk olyan hajótársaságot, aki elvitt minket egy Néva menti hajókörútra! Azért volt ilyen nehéz, mert sok társaság lemondta a kirándulásait, mivel nem mertek rizikót vállalni, ugyanis a Néván még hatalmas jégtáblák úsztak és a szél is nagyon fújt. De ez az egy hajó vállalta, hogy részt vehetünk egy másfél órás túrán, viszont csak a kanálisok között. Nem baj, ez is megérte! De még mennyire, hogy meg! Szilvussal csak ámultunk és bámultunk, na meg persze fotóztunk... :) Csodagyönyörű volt! Hatalmas élmény!
A hivatalos program mára véget is ért, az egész délutánunk szabad volt. 25en 100 felé széledtünk, mi Szilvusommal csillogó szemekkel és óriási izgalommal vetettük bele magunkat az ismeretlen város felfedezésébe, amolyan Sz-K módra. :) Olyanok voltunk, mint a gyerekek, akik a világ legnagyobb játszóterére szabadultak be. :) Kezdtük mindezt a Nyevszkiy sugárút megrohamozásával, majd a Dom Knyigi bevételével. Természetesen nem maradhatott ki a pózólás a világ egyik leghíresebb utcáján, és vásárlás a könyvek birodalmában. Én egy orosz hastáncos DVD-vel lettem gazdagabb. Jelenleg jobban izgat, hogy megtanuljam a szaknyelvet oroszul is, mint mondjuk az Anna Karenyina eredeti változata. Sajnálom, de ez van. De helyette vettem egy csomó orosz nyelvű újságot Tallinnban :D Szóval, ezek után megkerestük azt, amiért jöttünk, a Véren Megváltó templomot. Már említettem, ez a moszkvai stílusú templom. Újból jól szemügyre vettük kívülről, még 100ezer fotót készítettünk róla minden egyes szegletéről, majd megvettük a belépőt és bementünk.... Istenem! Én ilyen gyönyörű építményt még életemben nem láttam!!!! Beléptünk és megnémultunk. Az a csoda! Ki van zárva, hogy azt emberi kéz építette. Az egész belső apró, gyönyörűen megfestett MOZAIKOKBÓL áll! El tudtok képzelni egy egész belső teret kizárólag mozaikokból álló képekkel kirakva? Nem tudom szavakkal leírni, mennyire szép volt. 1 órát biztos bent voltunk és vagy 100szor körbejártuk.
Miután magunkhoz tértünk, belevetettük magunkat a vásárlásba a szemközti bazársoron. Óóóó azok a matrjoskák! Igazi remekmű mindegyik, egyedi darabok. Az áruk is egyedi... Iszonyat drága. Azért én beszereztem néhány 6 db-os készletet. De megfogadtam, hogy mire legközelebb megyek, rendelek egy akkorát, amekkora én vagyok :D Ott is elidőztünk rendesen....
A kimerítő nap után elhatároztuk, hogy most már visszamegyünk a szállodába, mert az út oda is kb 1 óra. Mehettünk volna metróval, de nem tudtunk betelni a várossal, meg az idő is olyan kellemes volt véééégre! Útközben még útbaejtettük az Auróra cirkálót. Azt beszéltük, hogy 2 nap után annyira otthonosan mozgunk egyedül Péterváron, mint Tallinnban, mintha hónapok óta itt élnénk. Annyira jó volt nekünk ott (is)!!!
Hullák voltunk, mire hazaértünk. Le is dőltünk tévézni. Valami akkora gagyi film ment épp, de néztük és értettük! :D Megvacsoráztunk, majd én el is bóbiskoltam kicsit. Aznapra az esti-éjszakai túránkat hova máshova is tervezhettük volna, mint kedvenc templomunkhoz. :) Igen, harmadszorra is visszatértünk. De csak azért, mert szerettük volna látni esti kivilágításnál is. Olyan furcsa volt, mikor Szilvus felébresztett, még besütött a nap az ablakon. Este 22 óra volt. El is indultunk. Ha jól emlékszem, olyan hajnali 3 körül kerültünk ágyba. De megérte, mert ismét páratlan látványban volt részünk és megint egy csomót röhögtünk. :D
A negyedik nap elég nehézkesen indult, az volt az utolsó napunk. Reggeli után kijelentkeztünk a szállodából, tettünk még egy kört a városban és elindultunk Tsarskoye Selo, avagy másnéven Puskin felé. A város 25-30 km-re található Pétervártól. Ma már csak Puskinként emlegetik, mivel az ottani líceumban tanult Puskin. Nagyon pofás kis hely! Csendes, nyugodt, gyönyörű. Nem csak erről híres, hanem arról is, hogy ott található a Jekatyerinszkiy Dvorec, azaz a Katalin Palota, ami a cárok kedvelt nyári rezidenciája volt. Nem csodálom! :) Lélegzetelállítóan gyönyörű és nagy! Mint minden, ami orosz cárok nevéhez köthető. A gazdagságról, a rengeteg aranyról, termekről, építészeti stílusról nem is beszélve. Igaz, 2 órát vártunk, mire bejutottunk, de senki nem bánta. Jól körbejártuk. Mi a Yantarniy Zal-t, azaz a Borostyánszobát vártuk a legjobban, mivel arról rengeteget hallottunk már töri órán Valentyina tanárnőtől. Nagyon szép volt! Az egész szoba padlótól a plafonig borostyán! Hihetetlen! Ez a z egyetlen terem, ahol tilos fotózni, én azért titokban elnyomtam egy kattintást... Tudom, bunkóság, de nem én voltam az egyetlen, na!
Végezetül négyen magyarok még körbe sétáltuk a hatalmas és csodaszép parkot. Már mindenki csak ránk várt a buszon, de kit érdekel? Egyszer ránk is várhatnak!
Mielőtt végleg hazaindultunk volna, betértünk egy bevásárlóközpontba venni útravalót meg elkölteni a maradék rubeleket. Aaaaaanyi jó dolog volt!!!! Én magamnak csak innivalót vettem, anyáéknak vettem csokit meg apának vodkát szülinapjára. Persze izgalmakban itt sem volt hiány. A vodkaválasztást hosszú tanakodás előzte meg. Mivel alkoholban egyikőnk sincs otthon, a helyi szakértőkhöz fordultunk. :) Ennek eredményeképp a Russkiy Standard mellett tettük le voksunkat. De hát a vodkához felespohár is kell. Találtunk is, nagyon szép mintákkal, Pétervár nevezetességeivel. 3 db volt egy csomagban. Persze egy olyan csomag nem volt, amiben az a 3 lett volna, ami nekem tetszik. Mint általában, most sem szívbajoskodtunk, kibontottunk párat és összeválogattuk a nekünk megfelelőket. :) Nagyszerű, ezzel is megvolnánk. A csokival sem volt könnyebb dolgunk, mivel fogytán volt a rubelünk. Nem úgy, mint a német libának, aki miután 1000 rubeles vodkát vett, lazán kivágott a pénztárnál még 2000-et, amit már "nem tudott mire költeni"....
Jól belepakoltunk a kis kocsinkba és elkezdtünk számolni. Mind sajnos nem fért bele a keretünkbe... Egyszer csak azt látom, hogy Szilvus kikapja a saját cuccait a kocsiból, otthagy és elindul a pénztár felé, mivel nincs több időnk, sietni kell. Én pánikba estem, aztán én is kivettem a szerintem legfontosabbakat, majd a kocsiban hagyva a többit elindultam utána. A kezem tele volt mindenfélével, de leginkább a vodkát meg a poharakat akartam védeni. A következő jelenet filmbe illett volna: a bevásárlókocsit a bolt közepén hagyva, teli kézzel tipegek Szilvi után, és kiáltok, hogy "Szilvi!" Erre kiesik a kezemből az egyik zacskó csoki. Én csak ott állok, még mindig teli kézzel kétségbeesve.
K: Segíts!
Sz: (Röhög) Hol a kocsi?
K: Otthagytam!
Sz: (Röhög) És a cucc?
K: Azt is otthagytam! Csak azt hoztam, ami kell!
Sz: RÖHÖG!!!!!
És akkor egy gáláns úriember a segítségemre sietett és felvette az elejtett csokiaimat. :)
Beálltam én is pénztárba és amíg sorra nem kerültünk, szakadtunk a nevetéstől. A kívül várakozó francia fiúk meg azon nevettek, hogy mi nevetünk.
Ezzel sajnos oroszországi nyaralásunk véget is ért. De nem bánkódtunk nagyon (pedig maradtunk volna még szívesen), hiszen várt minket a mi drága Tallinnunk! :)
Fantasztikus négy nap volt. Sosem felejtem el. Szentpétervár az egyik legelragadóbb hely, ahol életemben jártam. A legnagyobb álmom vált valóra. :)
Annyi képet csináltam, hogy szívem szerint mindet feltölteném. (740db) De egyszerűbb és élvezetesebb ez a videó :) Én csináltam :)
http://www.facebook.com/#!/video/video.php?v=1671054412053
Remélem meg tudjátok nézni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése