Álmaim netovábbja: húsvét Oroszországban, Szentpéterváron

 Csodálatos dolog álmodni és átélni az álmaink megvalósulását. Velem folyton ez történik, mióta itt vagyok Tallinnban. Néha komolyan elgondolkodok és megkérdezem magamtól, hogy mivel érdemeltem ki ezt a sok csodát? Aztán rájövök, hogy most aratom le 16 évnyi kemény munkám babérjait. Vagy másképp: "mert nekem ez jáááár!" :D A filozofálgatást félretéve térjünk rá mai műsorunk fő témájára.

Oroszország. Szentpétervár. Ott voltam. Ahogy kimondom ezt a két szót hevesen kezd verni a szívem és nem bírom letörölni a mosolyt az arcomról. Nem vagyok képes felfogni, hogy ott voltam! Valóra vált az egyik legnagyobb álmom!

Na de most már tényleg legyünk komolyak. :)

Április 21-én reggel hatkor felkerekedtünk, hogy elérjük következő úticélunkat, a kimondhatatlanul káprázatosan gyönyörű és fantasztikus Szentpétervárt. 4 felejthetetlen napot töltöttünk az Észak Velencéjének is nevezett Néva parti városban. Csütörtök reggel fél 6kor volt az Orosz Intézet előtt a találkozó. Prelozsnik Szilvia és Varga Kitti jó szokásukhoz híven épp 5:30 perckor indultak el otthonról. :) Na de most nem miattam!!!!!! Az első busz fél 6kor indult be a központba. 6ra szerencsésen meg is érkeztünk.

Az észt-orosz határig nem is volt hosszú az út. Csupán két óra. Hála az égnek! Viszont a határon is kb ugyanennyit rostokoltunk.... Nem könnyú átjutni, hiába van útleveled, vízumod.... Feljönnek a buszra, átnézik, összeszedik, ellenőrzik, visszahozzák az útlevelet, töltsd ki a deklarációs ívet, szállj le a buszról és vidd magaddal minden cuccod, engedd, hogy a néni jól megnézzen, hogy tényleg te vagy e a képen, majd hagyd, hogy a kutya megszaglásszon, nincs-e nálad valami tiltott dolog. Amíg minket kínoznak, addig a buszt is átvizsgálják.

Jaaj Istenem, volt egy gyökér német, akinek csak harmadszorra sikerült kitöltenie helyesen a deklarációt. Pedig semmi mást nem kellett ráírni, mint a nevet, útlevélszámot, meg hogy mettől meddig vagyunk ott. -.-"

Na mindegy. Miután befejeztük a procedúrát, eljött a pillanat, amiről mindig is álmodtam: a nagy Orosz Föderáció földjére léptem! :D

És innentől kezdődtek csak a kalandok. Első blikkre nem épp azt az arcát mutatta a világ legnagyobb területű országa és álmaimnak állandó tárgya, amit vártam. Iszonyatosan nagy a szegénység. Én nem is akartam hinni a szememnek, mikor megláttam, hogy milyen viskókban élnek az emberek, majdnem elájultam. Faluról falura nyomortelepekbe ütköztünk. De nem túlzok! Így volt!

Aztán meg az utak.... A busz többet volt vízszintesban, mint normál állapotban. A mi útjaink ehhez képest semmik. Ééééés hála Istennek sikerült is lerobbannunk. A tajga kellős közepén. Senki földjén. Szerencsére a sofőr bácsi elég talpraesett volt és laza 1 óra alatt megszerelte a buszt. :) Így folytattuk utunkat Peterhof felé véve az irányt. Mondanom sem kell én már úúúgy tűkön ültem, hogy az nem igaz. Mellette kicsit ingerült is voltam, egyrészt a hirtelen óraátállítás miatt (moszkvai idő szerint ott még egy órával később van az észt időhöz képest) másrészt meg mögöttem egy izgága francia srác ült, aki össze vissza rugdosott és be nem állt a szája egész úton. Közel volt hozzá, hogy felálljak és odacsapjak neki egyet.

Finally megérkeztünk! Peterhof egy kis városka a Finn-öböl partján, Szentpétervártól nem messze. Arról híres, hogy ott található I. Péter csodálatos Nyári Palotája és a mégcsodálatosabb arany szökőkutakkal övezett park. Jaaaj lélegzetelállítóan gyönyörűűű! Volt ízlése ennek a Péternek... Azok az arany szökőkutak... Az embernek csak úgy káprázik a szeme, azt sem tudja merre nézzen. Sajnos nagyon kevés működő szökőkutat láttunk, ugyanis még a maradék hótömeget takarították belőlük. Egyébként napos idő volt, de baromi hideg! Majd' szétfagytunk, a szél meg jó hogy le nem vitte a fejünket. Tehát az idegenvezetőnk, Natalja végigvezetett minket a parkon és annak minden négyzetcentiméterének történetét elmesélte. Vagy 3 órát sétáltunk. Közben történt egy kis incidens köztem és egy mókus között. Annyira hozzá vannak szokva az emberekhez, hogy simán ott futkosnak köztük és aki ügyes az meg is tudja fogni őket. Én csak mentem, mentem, asszem épp fotóztam, mikor valaki felkiáltott, hogy "Vigyázz Kitti!" Megálltam és azt láttam, hogy valami pici izé egyenesen felém fut. Ez volt a mókus. Ami nekem nem esett le, tényleg nem tudtam mi az, pedig láttam már mókust! Végigfutott a fejemben, hogy ez most rám fog mászni, úgyhogy egy jajkiáltás kíséretében kecsesen arrébb ugrottam. :)

A kigyönyörködés és az agyonfagyás után folytattuk utunkat véééégre Szentpétervár felé. Juhúúúúú! :D

Jaaaj Istenem, hogy micsoda város!!!!! Ahogy átléptük a határát beleszerettem. Magába szippantott. Szilvussal csipkedtük is egymást, hogy ez most valóság-e. És az volt, mert fájt. :) Bár őszintén megmondva, a külvárosa tisztára, mintha Budapesten lennénk. Aztán ahogy haladtunk egyre beljebb, változott a kép. Jaaaaaj és mindenhol csak cirill betűűk!!!! Háhááááá! Mennyország! :) Bár mikor megláttam a MC'Donalds táblát lesokkolódtam. Furi. Először elmentünk egy plázába, ahová a vacsora volt megrendelve. Mi nem kértünk, inkább bóklásztunk és elköltöttük első rubeljeinket a szupermarketben. :) Majd jégkrémet nyalogatva elindultunk sétálni. Vacsi után a szálloda elfoglalása volt a cél. A neve stílusosan Hotel Saint-Petersburg és még annál is stílusosabban a Néva partján fekszik, az Aurora cirkáló szomszédságában. Kell ennél több??? Mindenki azon izgult, hogy a legszebb panorámájú szobát kapja. Ez egyetlen egy embernek sikerült, nem másnak, mint a kenyai Eddy-nek :S De Szilvussal mi sem panaszkodtunk, a 4. emeleten a 456-os szoba lett otthonunk erre a 4 napra. A helyzet az, hogy a kilátás tőlünk is páratlan volt. Ha kihajoltál az ablakon. :) Ledobtuk a cuccunkat és a többiekkel nekivágtunk felfedezni a várost. Ez olyan este 10 és 11 között lehetett. A fények, a folyó, az Auróra, a minden! Nem tudom szavakkal kifejezni. Az atmoszférája megszédített. Komolyan úgy éreztem magam, mint aki be van drogozva és csak lebeg. Csak mentünk egymás mellett Szilvivel és még mindig nem hittük el, hogy ez velünk történik. A fél órásra tervezett túra majd' 2 órásra sikeredett, úgyhogy ideje volt nyugovóra térni. Úúúúú én olyan jót aludtam! Ja! És ami szuper volt: TV a szobában! Készüléket sem láttam, mióta eljöttem... Benyomtuk az orosz MTV-t lefekvés előtt.

Másnap a napot mesenézéssel kezdtük. És értettük! Juhúúúú! :D 7:30kor volt reggeli. Bőség a javából! Minden, mi szem szájnak ingere. Mivel aznap Nagypéntek volt, kihagytam a szalámit és inkább a krumplis pirogot választottam meg valami nagyon finom tojásos-krumplis lepényfélét. Az étvágyat pedig fokozta a gyönyörű panoráma, a kilátás ugyanis Aurorára nézett. :)

A napot buszos városnézéssel kezdtük. Sőt, a városnézés minden nap busszal történt. Praktikussági okokból, máshogy ugyanis képtelenség bejárni. Ezért van vagy 200 képem a buszból. Nem hagyhattam ki semmit, csakmert buszban ülök! Szilvivel olyanok voltunk az egész út alatt, mint a japán turisták. Abból is a legrosszabb fajta. :D A főbb látványosságoknál persze kiszálltunk a buszból. :)

Kezdtük mindezt a Petropavlovszkaya kreposztynál, vagyis a Péter-Pál erődnél. Azon belül is a katedrálisnál. Ez volt az egyetlen hely, ahová mi nem vettünk belépőt, úgyhogy addig sétálgattunk az erődben, pénzt vertünk, ami Szilvusnak nem igen jött össze :D , viaszbábuval pózóltunk és a folyó közepén ülő nyúlra dobáltunk aprópénzt. Hát az sem jött össze. :D Egyszer csak megpillantottam ŐT. Ott sétált az erődben. És lehetett vele fotózkodni. Húúú mondom ezt ki nem hagyom! Azaz: egy nő meg egy pasi sétálgattak beöltözve Péternek és Katalinnak. Jaaaj de nagyon szépek voltak! Gondoltam a rosseb egye meg azt a 100 rubelt, nekem kell egy fotó! Édesek voltak, azt mondták, 100 rubelért lehet podublírovátyolni :D Ami annyit tesz: 2 képet csinálni. Így kezdődött hát a szerelmünk Péterrel. :) Az erőd után ebédszünettel egybekötött szabadprogram következett. A busz a Szt. Izsák székesegyháznál tett le minket. Be nem tudtunk menni, mert a diákigazolványainkat összeszedte a csoportvezető. De kívülről is lenyűgözően szép volt. A székesegyházat megkerülve kibe botlottam ismét? Hát Péterbe! A Szenatskaya plosagyon áll ugyanis I Péter cár lovas szobra. Ami nem mellesleg a törikönyvünk borítóján is megtalálható. És most ott álltunk előtte! Hihetetlen volt! Miután kigyönyörködtük magunkat benne, Szilvussal pózba vágtuk magunkat és nyomtunk vagy 100 képet. :) Aztán tovább bandukoltunk csoportosan, megpihentünk egy parkban, majd elindultunk a találkozási hely felé, ami nem volt más, mint a nagy és méltán híres Ermitázs Múzeum! :) Vagy 1 órát vártunk az idegenvezetőre. De nem baj, ismét volt miben gyönyörködni. Ott álltunk a Palota téren. A Téli Palota (ami az Ermitázsnak ad otthont) és a Vezérkari épület között. Mindkettő hatalmas és lélegzetelállítóan szép! Újabb 160ezer kattintás. Aztán végre megérkezett Nati ééééés elérkezett az idő!!! Beléptünk a világ legnagyobb és leglenyűgözőbb múzeumába! Óóóóóó az a gazdagság ami ott van, szavakkal el nem mondható. Csak tátottuk a szánkat! Az a sok arany! És festmény és gyűjtemény! Igaz, több, mint 3 órát nézegelődtünk, de a felét nem láttuk. Sajnálom nagyon, de oda kell egy nap! Na majd legközelebb. ;)

Meglepő volt, hogy szabadott fényképezni bent. Mondanom sem kell, jól ki is használtuk ezt a szuper lehetőséget. Ahogy haladtunk egyik teremből a másikba, észrevettük, hogy a tér kiürült, vagyis inkább kiürítették, és megtelt katonákkal, akik a május 9-i győzelem napi ünnepségre próbáltak. Olyan izgi volt!

Ermitázs után ismét szabadidő azoknak, akik nem fizettek be a folklór műsorral egybekötött vacsorára. Szóval többek közt Szilvusnak, Gergőnek és nekem. Nem azért, mert sóherek lennénk, egyszerűen okultunk a finn változatából. :) Tehát így hárman ismét nyakunkba vettük a várost. Jóóóóó sokat sétáltunk. Elsődleges úticélunk a moszkvai stílusú Véren Megváltó temploma volt. Atya világ az milyen gyönyörűséges! Te jó ég! Sajnos már zárva volt, bemenni aznap nem tudtunk már. A templom mellett lévő árusoktól azért mindannyian beszereztünk egy-egy orosz zászlót potom 40 rubelért. :) Folytattuk a bóklászást és a gyönyörködést, mígnem a híres-neves Nyevszkij Proszpekten nem lyukadtun ki. Őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt. Valóban nagyon hosszú, 4,5 km, és tele üzletekkel, emberekkel, nyüzsgéssel, de a szélessége semmivel nem nagyobb, mint például az Andrássy út. Azért megvan a fílíngje, na. :) Nagyon megörültünk, mikor megpillantottuk a Dom Knyigi-t, vagyis az 5 emeletes Könyv Házát. El is döntöttük, hogy másnap visszatérünk. Útközben megéheztünk, ezért útba ejtettünk egy mekit. Érdekes volt, én rendeltem, menüt mindhármónknak. A csaj meg nézett rám furán. Erre kaptunk italt meg egy hamburgert.... Mondom, bocsi, én menüt kértem. Az meg mi? Náluk ilyen nincs! Pf.... Lényegtelen. Közben hívott Andris, hogy hol vagyunk, mert a kulcs Gergőnél van. Mondtuk, hogy kb 20 perc és otthon vagyunk. Gondoltuk naívan. Ez Péterváron viszont nem így megy. Vagy 1,5 órát gyalogoltunk, mire hazaértünk. Ki is dőltünk utána. :)
Harmadik nap. A napot szintén egy kiadós reggelivel indítottuk. Aztán folytattuk a városnézést.Hála Istennek gyönyörű napos idő volt és még meleg is! Első állomásunk az Alekszandr Nevszkij kolostor és a mellette található Tikhvin temető volt. Itt nyugszanak Oroszország leghíresebb zeneszerzői, művészei, vezetői, etc... Láttam többek között Muszorgszkij, Baragyin, Csajkovszkij, Dosztojevszkij, Krylov, Lomonoszov sírját. Nem tudom, illik-e ilyet mondani egy temetőre, de nagyon szép volt. A síremlékek gyönyörűek.
A temetőből kifelé jövet hívők kígyózó soraiba botlottunk, akik arra vártak, hogy bejussanak a templomba. Nagyszombat volt, mindenki a húsvétra készült. Mindenkinél hatalmas fonott kosár volt tele gyönyörűen megfestett tojásokkal, kenyérrel. Hozták megszenteltetni. Közben  betértünk a mi is a templomba és meghallgathattunk egy igazi húsvéti pravoszláv istentiszteletet. Nekem nagyon tetszett! Különösen a füstölők illatát szeretem az ortodox templomokban. :)
Tovább folytattuk utunkat a Kazányi Miasszonyunk templomához, (Kazanszkiy)  mely a római Szent-Péter Bazilika mintájára épült. Bementünk természetesen. Itt azonban javasolta az idegenvezető, hogy a lányok tegyenek fel fejkendőt. Nem időztünk sokat bent.
Ezután következett csak az igazi kalandjárat! Nati (magunk közt Szilvussal csak így hívtuk az idegenvezetőt) majd' 1 óra keresgélés, könyörgés és alkudozás után talált nekünk olyan hajótársaságot, aki elvitt minket egy Néva menti hajókörútra! Azért volt ilyen nehéz, mert sok társaság lemondta a kirándulásait, mivel nem mertek rizikót vállalni, ugyanis a Néván még hatalmas jégtáblák úsztak és a szél is nagyon fújt. De ez az egy hajó vállalta, hogy részt vehetünk egy másfél órás túrán, viszont csak a kanálisok között. Nem baj, ez is megérte! De még mennyire, hogy meg! Szilvussal csak ámultunk és bámultunk, na meg persze fotóztunk... :) Csodagyönyörű volt! Hatalmas élmény!
A hivatalos program mára véget is ért, az egész délutánunk szabad volt. 25en 100 felé széledtünk, mi Szilvusommal csillogó szemekkel és óriási izgalommal vetettük bele magunkat az ismeretlen város felfedezésébe, amolyan Sz-K módra. :) Olyanok voltunk, mint a gyerekek, akik a világ legnagyobb játszóterére szabadultak be. :) Kezdtük mindezt a Nyevszkiy sugárút megrohamozásával, majd a Dom Knyigi bevételével. Természetesen nem maradhatott ki a pózólás a világ egyik leghíresebb utcáján, és vásárlás a könyvek birodalmában. Én egy orosz hastáncos DVD-vel lettem gazdagabb. Jelenleg jobban izgat, hogy megtanuljam a szaknyelvet oroszul is, mint mondjuk az Anna Karenyina eredeti változata. Sajnálom, de ez van. De helyette vettem egy csomó orosz nyelvű újságot Tallinnban :D Szóval, ezek után megkerestük azt, amiért jöttünk, a Véren Megváltó templomot. Már említettem, ez a moszkvai stílusú templom. Újból jól szemügyre vettük kívülről, még 100ezer fotót készítettünk róla minden egyes szegletéről, majd megvettük a belépőt és bementünk.... Istenem! Én ilyen gyönyörű építményt még életemben nem láttam!!!! Beléptünk és megnémultunk. Az a csoda! Ki van zárva, hogy azt emberi kéz építette. Az egész belső apró, gyönyörűen megfestett MOZAIKOKBÓL áll! El tudtok képzelni egy egész belső teret kizárólag mozaikokból álló képekkel kirakva? Nem tudom szavakkal leírni, mennyire szép volt. 1 órát biztos bent voltunk és vagy 100szor körbejártuk.
Miután magunkhoz tértünk, belevetettük magunkat a vásárlásba a szemközti bazársoron. Óóóó azok a matrjoskák! Igazi remekmű mindegyik, egyedi darabok. Az áruk is egyedi... Iszonyat drága. Azért én beszereztem néhány 6 db-os készletet. De megfogadtam, hogy mire legközelebb megyek, rendelek egy akkorát, amekkora én vagyok :D Ott is elidőztünk rendesen....
A kimerítő nap után elhatároztuk, hogy most már visszamegyünk a szállodába, mert az út oda is kb 1 óra. Mehettünk volna metróval, de nem tudtunk betelni a várossal, meg az idő is olyan kellemes volt véééégre! Útközben még útbaejtettük az Auróra cirkálót. Azt beszéltük, hogy 2 nap után annyira otthonosan mozgunk egyedül Péterváron, mint Tallinnban, mintha hónapok óta itt élnénk. Annyira jó volt nekünk ott (is)!!!
Hullák voltunk, mire hazaértünk. Le is dőltünk tévézni. Valami akkora gagyi film ment épp, de néztük és értettük! :D Megvacsoráztunk, majd én el is bóbiskoltam kicsit. Aznapra az esti-éjszakai túránkat hova máshova is tervezhettük volna, mint kedvenc templomunkhoz. :) Igen, harmadszorra is visszatértünk. De csak azért, mert szerettük volna látni esti kivilágításnál is. Olyan furcsa volt, mikor Szilvus felébresztett, még besütött a nap az ablakon. Este 22 óra volt. El is indultunk. Ha jól emlékszem, olyan hajnali 3 körül kerültünk ágyba. De megérte, mert ismét páratlan látványban volt részünk és megint egy csomót röhögtünk. :D
A negyedik nap elég nehézkesen indult, az volt az utolsó napunk. Reggeli után kijelentkeztünk a szállodából, tettünk még egy kört a városban és elindultunk Tsarskoye Selo, avagy másnéven Puskin felé. A város 25-30 km-re található Pétervártól. Ma már csak Puskinként emlegetik, mivel az ottani líceumban tanult Puskin. Nagyon pofás kis hely! Csendes, nyugodt, gyönyörű. Nem csak erről híres, hanem arról is, hogy ott található a Jekatyerinszkiy Dvorec, azaz a Katalin Palota, ami a cárok kedvelt nyári rezidenciája volt. Nem csodálom! :) Lélegzetelállítóan gyönyörű és nagy! Mint minden, ami orosz cárok nevéhez köthető. A gazdagságról, a rengeteg aranyról, termekről, építészeti stílusról nem is beszélve. Igaz, 2 órát vártunk, mire bejutottunk, de senki nem bánta. Jól körbejártuk. Mi a Yantarniy Zal-t, azaz a Borostyánszobát vártuk a legjobban, mivel arról rengeteget hallottunk már töri órán Valentyina tanárnőtől. Nagyon szép volt! Az egész szoba padlótól a plafonig borostyán! Hihetetlen! Ez a z egyetlen terem, ahol tilos fotózni, én azért titokban elnyomtam egy kattintást... Tudom, bunkóság, de nem én voltam az egyetlen, na!
Végezetül négyen magyarok még körbe sétáltuk a hatalmas és csodaszép parkot. Már mindenki csak ránk várt a buszon, de kit érdekel? Egyszer ránk is várhatnak!
Mielőtt végleg hazaindultunk volna, betértünk egy bevásárlóközpontba venni útravalót meg elkölteni a maradék rubeleket. Aaaaaanyi jó dolog volt!!!! Én magamnak csak innivalót vettem, anyáéknak vettem csokit meg apának vodkát szülinapjára. Persze izgalmakban itt sem volt hiány. A vodkaválasztást hosszú tanakodás előzte meg. Mivel alkoholban egyikőnk sincs otthon, a helyi szakértőkhöz fordultunk. :) Ennek eredményeképp a Russkiy Standard mellett tettük le voksunkat. De hát a vodkához felespohár is kell. Találtunk is, nagyon szép mintákkal, Pétervár nevezetességeivel. 3 db volt egy csomagban. Persze egy olyan csomag nem volt, amiben az a 3 lett volna, ami nekem tetszik. Mint általában, most sem szívbajoskodtunk, kibontottunk párat és összeválogattuk a nekünk megfelelőket. :) Nagyszerű, ezzel is megvolnánk. A csokival sem volt könnyebb dolgunk, mivel fogytán volt a rubelünk. Nem úgy, mint a német libának, aki miután 1000 rubeles vodkát vett, lazán kivágott a pénztárnál még 2000-et, amit már "nem tudott mire költeni"....
Jól belepakoltunk a kis kocsinkba és elkezdtünk számolni. Mind sajnos nem fért bele a keretünkbe... Egyszer csak azt látom, hogy Szilvus kikapja a saját cuccait a kocsiból, otthagy és elindul a pénztár felé, mivel nincs több időnk, sietni kell. Én pánikba estem, aztán én is kivettem a szerintem legfontosabbakat, majd a kocsiban hagyva a többit elindultam utána. A kezem tele volt mindenfélével, de leginkább a vodkát meg a poharakat akartam védeni. A következő jelenet filmbe illett volna: a bevásárlókocsit a bolt közepén hagyva, teli kézzel tipegek Szilvi után, és kiáltok, hogy "Szilvi!" Erre kiesik a kezemből az egyik zacskó csoki. Én csak ott állok, még mindig teli kézzel kétségbeesve.
K: Segíts!
Sz: (Röhög) Hol a kocsi?
K: Otthagytam!
Sz: (Röhög) És a cucc?
K: Azt is otthagytam! Csak azt hoztam, ami kell!
Sz: RÖHÖG!!!!!
És akkor egy gáláns úriember a segítségemre sietett és felvette az elejtett csokiaimat. :)
Beálltam én is pénztárba és amíg sorra nem kerültünk, szakadtunk a nevetéstől. A kívül várakozó francia fiúk meg azon nevettek, hogy mi nevetünk.
Ezzel sajnos oroszországi nyaralásunk véget is ért. De nem bánkódtunk nagyon (pedig maradtunk volna még szívesen), hiszen várt minket a mi drága Tallinnunk! :)
Fantasztikus négy nap volt. Sosem felejtem el. Szentpétervár az egyik legelragadóbb hely, ahol életemben jártam. A legnagyobb álmom vált valóra. :)


Annyi képet csináltam, hogy szívem szerint mindet feltölteném. (740db) De egyszerűbb és élvezetesebb ez a videó :) Én csináltam :)

http://www.facebook.com/#!/video/video.php?v=1671054412053

Remélem meg tudjátok nézni!

Búcsúzom, drága Tallinn :'(

Utolsó bejegyzésem Tallinnból... Holnap ugyanis 15 óra 5 perckor indul a gépem Prágába, majd onnan Budapestre. El sem tudom hinni, hogy vége! Ez a nap valahogy mindig olyan távolinak tűnt... Igazából egy értelmes gondolat nem jut most eszembe, annyi minden kavarog a fejemben, szóval előre is elnézést az értelmetlen és összefüggéstelen mondatokért.

Nagyon nagyon nagyon szomorú vagyok és nagyon nehéz lesz elmenni. Már tegnap összepakoltunk, már csak reggel dobom be a maradék cuccot. Aztán délben végleg bezárjuk a 417-es szoba ajtaját. :'(

Búcsúbulink nincs, mert már senki nincs itt. Mi mindenkién ott voltunk. A miénkre viszont nem lenne kit elhívni. Ma elköszöntünk a még ittlévőktől, kerek 4 embertől: egyetlen és utánozhatatlan szomszédunktól Matoustól, Enrico Miggino-tól, aki the best football player in Italy, újdonsült bátyámtól Mahmuttól és nem utolsó sorban az egyetlen talpon maradt legénytől a vidéken Attilától.

Zárójelben: 22:15 és SÜT A NAP!!!! Ettől kicsit jobb a kedvünk. :) Fehér éjszakák időszaka van, ami totál felborította a rendszerünket, de azért szeretjük. Mellesleg ma Szentivánéj van, ami itt nemzeti ünnep. Zárójel bezárva.

Ne értsen senki félre, persze, hogy várom, hogy hazamenjek, hiszen hiányzik a családom, a barátaim, az otthonom, tudom, hogy sokan várnak haza szeretettel, ami nagyon jó érzés! Csak olyan jó volt itt! Annyi jót kaptam! Annyi csodálatos helyen jártam, annyi fantasztikus embert ismertem meg, annyi szuper élmény ért és én is annyit változtam! És furcsa lesz ezután visszazökkenni a mókuskerékbe. Imádom Tallinnt. Imádok itt élni. Igazából amitől félek az az, hogy ide nem tudok visszajönni úgy, hogy na gondolok egyet és holnap indulok. Pedig hányszor lesz „honvágyam”! Na mindegy, majd túl leszek rajta. Úgyis jövök még! :)

Mindezen persze nem egyedül mentem keresztül. Volt valaki, akit az Istenért nem tudtam levakarni magamról a nap 24 órájában, aki mindig ott ült mellettem nyelvtan órán és súgtuk egymásnak a jó megoldásokat, akivel hajnalokig írtuk az orosz házit, akivel együtt mentünk mosni, bevásárlótúrára a Rimi-be, akivel több ezer km-t tettünk meg a 3as trolin fagyban-hóban-esőben és napsütésben, akivel minden este körbefutottuk Mustamäe erdejét, akivel felfedeztük egész Észak-Európát, akivel meghódítottuk az Isteni Diego-t, akivel torkunk szakadtából énekeltük a „Lenn a délibábos Hortobágyon” című nótát a mosodából felfelé a folyosón, akivel mindenkit legyökereztünk, akivel minden áldott reggel futottunk a busz után, akivel végigpózoltuk a fél világot és akivel mindig együtt sírtunk és nagyokat nevettünk akár az éjszaka kellős közepén is.

Igen. Ő nem más, mint az én egyetlen, elbűvölő és utánozhatatlan Szilviám. Köszönöm neki. :)

Drága Tallinn, búcsúzom. Nem örökre, csak egy kis időre. És most sírok. :'(

U.i.: amikkel tartozom (van belőle jóóó sok), pótolom. A blogot tovább írom, ugyanezen a címen, ugyanezen a néven.

Senki ne kérdezze meg, hogy milyen újra itthon. Erre már most válaszolok. Olyan, mint mikor felébredsz a legszebb álmodból. De Marika néni mindig azt mondja, hogy valaminek a vége, mindig valami újnak a kezdete. Szóval ennek szellemében búcsúzzunk egy kedves üzenetet hordozó dallal. És egy vallomással.

Apa, Anya, Szancsi, nélkületek nem ment volna. :)

Pillanatnyi lelkiállapot

Miért van az, hogy mindig süket fülekre találok és zárt ajtókba ütközök?

Egyet mondok: a régi Kitti január 4-én, abban a pillanatban, mikor felszállt arra a hülye repülőgépre, örökre meghalt!

Az új Kitti pedig nagy ívben lehányja mindenki nyomorát, aki a Föld nevű bolygó Magyarországnak nevett kis csücskén él!

Ennyi.

Palju õnne, Kittus! :)

Vagy ahogy mifelénk mondják: Boldog születésnapot!

Féléves tallinni száműzetésem 92. napján nem másra, mint a 22. születésnapomra ébredtem.

A köszöntések azonban pontban éjfélkor kezdődtek, ugyanis kedves szobatársaim és az épp nálunk lebzselő kedves magyar fiúk, Andris és Gergő mondta először, hogy "Boldog szülinapot"! :) Aztán percenként jelentek meg Facebook-on is a kedves üzenetek a világ (vagy legalábbis Európa) minden részéről. Hajnali 1-kor pedig megérkezett a legfontosabb sms, a legcukibb és egyetlen tesómtól. Drága szívem, ő akart lenni az első, csak nem számolt az 1 óra eltéréssel. :D Annyira jó érzés volt, hogy ennyien gondoltak rám! Utólag is mindenkinek KÖSZÖNÖM!!!!! <3

Reggel, mikor felkeltem, azt az utasítást kaptam Szilvustól, hogy legyek olyan szíves és pár órára párologjak el otthonról, hogy tudjanak előkészülni a "meglepi bulimra", ami annyira volt meglepi, hogy előző este én segítettem Szilvinek bevásárolni.... Tehát összekaptam magam és bementem a városba. Először elmentem ebédelni a kedvenc helyemre, a Solaris-ban található Lido-ba, majd belevetettem magam a shoppingolásba. :) Megleptem magam egy pár Nike sportcipővel. Ugyanolyan, mint a régi volt, ezüst, rózsaszín pipával, csak ez bőr, nem pedig vászon. 3 órán keresztül bírtam, majd hazamentem. Szilvuson láttam, hogy hulla, mivel 3 ember helyett tevékenykedett.... Elment spanyolra én meg addig készülődtem. Vegyes érzelmekkel. Egyrészt, mert a meghívásunkra szinte senki nem válaszolt, másrészt pedig mert én folytattam Szilvi munkáját. Mit is jelent ez? Hát azt, hogy mivel Szilvus a konyhában elég sokat dolgozott, kicsit rumli volt. A nagyságos kisasszony szobatársunknak meg nagyon nem füllödt a foga a mosogatáshoz és takarításhoz... Megjegyeztem, hogy jaaaj, hagyd csak, megcsinálom! Nem is kellett többször mondanom, be is vonult a kis szobájába és a buli kezdetéig ki sem dugta a fejét.... Komolyan mondom, majdnem sírva fakadtam! Ja, a másik épp  templomban múlatta az idejét. Szóval nem az volt a baj, hogy nekem kell megcsinálnom. Mert azt már megszoktam, hogy mindig mindent mi takarítunk Szilvivel. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy ez tényleg ennyire életképtelen? Vagy csak buta? Könyörgöm, vendégeket vártunk! Beidegesedtem, ledobtam a szemetet, elmosogattam, letörötlem az asztalt DOMESTOS-szal!!!! Ez egy külön sztori: vmi csokimáz miatt csokis volt az asztal. Szilvi mondta neki, hogy törölje le. Erre épp hogy vizes viledával épp hogy hozzáérve átfutott rajta... Mi csak ott álltunk. Ennyi? Óóóóó ez csak csoki, az asztal egyébként tiszta! Utána végighúztam a kezem és kb egy heti étlapunkat éreztem... Ezért folyamodtam a domestoshoz és a szivacs érdes oldalához. Ezután gyorsan felkentem a festéket a hajamra és amíg az állt, felsöpörtem a szobánkat, a konyhát, WC-t. Letörölgettem a csapokat, lekapartam a tűzhelyet. És milyen jól tettem! Mivan akkor, ha tényleg nem tudok semmit a buliról? Disznóólba várjuk a vendégeket???

A mérgemben történt takarírást követően elmentem zuhanyozni, hajatmosni, öltözni, stb... 8 körül megérkezett Szilvi és persze tiszta ideg lett, mert annyira nem voltak képesek, hogy a chipseket, sütiket, piákat kitegyék tányérakban az asztalra.... Nem sokkal később elkezdtek szállingózni a vendégek. annyira meglepődtem!!!! Mindenki eljött, akit meghívtunk!!!! Sőt, még többen is, Enrico, Muharrem lakótársa ; Marija, akivel a Star partyn léptünk fel ; Attila francia pipája... Voltunk vagy 20an. Vagy többen. Nagyon jó kis buli volt, nagyon nagyon jól éreztem magam és sztem mindenki más is! :D

Mikor már mindenki ott volt, következett az est fénypontja, A TORTA. Ami szintén nincs, ha Szilvi nincs. :)

Ő, saját kis kezeivel sütött nekem hatalmas egy Hello Kitty tortát!!!!!!! Komolyan, ez volt a legszebb ajándék!!!!! Ami mellesleg istenien finom volt!!!! :) Miközben Szilvi kihozta, addig a többiek MAGYARUL énekelték nekem a boldog szülinapot! :D Annyira édesek voltak! Főleg Matyi fiúnk, akinek az egészből annyi maradt meg, hogy "boldog szülésnapot" :D Nagyon sok ajándékot kaptam: a csajoktól egy édes pólót, egy rakás Kalev bonbont és egyéb csokit, egy szál fehér rózsát, egy jácintot, egy üveg francia bort, egy csodaszép selyemkendőt. :)

11 körül együtt elindultunk a White T-shirt party-ra, ami Erasmusosoknak szólt. Kaptunk egy fehér Erasmusos pólót és aláírattuk egymással. Lényegében ennyi. Óóóóóó dehogyis!!!! Egyszer csak a nevemet hallom, meg azt, hogy mennyek fel az emelvényre, ahol a DJ-k játszanak. Felmentem és ekkor közösen az összes mindenki elénekelte nekem a happy birthday-t és kaptam egy bonbont! :D Húúúú annyira jó volt!!!! :D Persze, hogy Matyi intézte el. :) Ezt a bulit sem felejtem el soha!!! Szerintem Szilvi sem... :P

Ezután Gergővel átmentünk egy kicsit a Hollywood-ba, táncoltunk aztán hazamenetünk, mert másnap azért suliba kellett menni... 

Tényleg ez volt életem legjobb és legfelejthetetlenebb szülinapja!!!!! És ezért hatalmas köszönettel tartozom Szilvinek!!!!! Mert ő egy TÜNDÉR!!!! :D <3

Tallinn, az álmok megvalósulásának földje. Eddig kimaradt, azonban felejthetetlen események sorozata.

Breaking news!
Tallinn, 2011. március 29.
ESIK A HÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ EGÉSZ NAP!!!!!!!!!!!!!! -10 FOK VAN. :D

A tartalomból:
1. Масленица (Maszlenyica)
2. ESN Star Party
3. Megemlékezés a '48-as eseményekről
4. Opera
5. Észtország-Uruguay mérkőzés

1. Масленица (Maszlenyica)

Orosz farsangi mulatság. Hatalmas banzáj rengeteg blinivel, kaviárral, vodkával, tánccal és zenével. Komolyan mondom, szuper volt! Egy pétervári tánccsoport előadását és egy Jevgenyij nemtudomki koncertjét néztük meg. Azért nemtudomki, mert tényleg elfelejtettem a nevét és mert nem lehet vmi híres, ugyanis a koncert után lesétált a színpadról, fogta a kis táskáját és elsétált a tömegben. A kutya nem futott utána vagy rohamozta meg autogrammért. De azért tetszett a zenéje. Oké, mondjuk én elfogult vagyok, ha orosz dolgokról van szó, de a nép is végig táncolt és tombolt. :)

Blinit mi is ettünk, de a kaviárt inkább lekvárra cseréltem az észt estes kaviáros élményem miatt... Fúú ahogy megéreztem, hogy az ikra a számban van és tudatosult bennem, hogy mi is az, gyorsan teletömtem a számat kenyérrel. :) Szóval a lekváros blini fincsi volt. Dettó, mint a mi palacsintánk!

De kanyarodjunk vissza a táncosokhoz. ÚÚÚÚÚÚÚ annyira profik voltak!!!! Imádtam őket!!!! Csúcsszuper csaknem egyórás előadást láttunk! Tudnak ezek az oroszok! Szerencsére volt annyi eszem, hogy videóztam. :)

Íme: (bocsi a hangminőségért!)

ÚÚÚ ez a kedvencem! Kalinka, kalinka, kalinka moja :)

и вот он Евгений . azaz ő Jevgenyij :)

Hihi :)



2. ESN Star Party

Erasmusos diákok számára szervezett tehetségkutatóval egybekötött buli. Hát persze, hogy jelentkeztem! Előtte pár napig őrületbe kergettem szegény lakótársaimat, mert egész nap a hastáncos zeném dübörgött meg végigtáncoltam az egész lakást. :) De hát jól kellett szerepeljek!

A fellépés napján suliba sem mentem, bevallom, mert szétizgultam az agyam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy gyakorlok egész nap. Vagy 4-5 órát táncoltam egyfolytában. Olyan jól esett! Na meg ugyebár a készülődés sem 10 perc nekem..... A szereplőknek 22-re kellett megérkezni a helyszínre. Kittus 22:08-kor szállt fel a trolira. Tehát 23 óra előtt pár perccel szerencsésen meg is érkezett. :D Jólvanmá' zuhanyzás, hajmosás, hajszárítás, hajcsavarás, öltözködés, sminkelés.... Nem megy az olyan egyszerűen ám! Csak maga a hajcsavarás több, mint egy óra! Szerencsémre a műsor hajnali 1 körül kezdődött, mert addigra telt meg a nézőtér. Én léptem színpadra 3.ként a 6 vagy 7 tehetségét megmutatni kívánó fiatal közül. Természetesen Raks sharki-t táncoltam. :) Volt még ének élő gitár kísérettel, koreai tánc, zsonglőr, modern hip-hop és jazz balett ötvözte tánc és szikronúszást imitáló meztelen felsőtestű fiúcsapat. Ők tényleg viccesek voltak. A táncom tök jól sikerült és annyira jó volt hallgatni, hogy közben tapsolnak meg ujjonganak! De komolyan! Tök jó érzés volt! A legjobb az egészben azonban az, hogy legkedvesebb lakótársaim, Szilvus és Ona, és a magyar fiúk, Gergő (barátnőjével Inezzel) és András ott álltak az első sorban és szurkoltak nekem! És persze ne feledkezzünk meg legkedvesebb szomszédunkról, Matous-ról sem.

Lement minden produkció, a zsűri pár percre elvonult, majd kihívtak minket újból a színpadra és kihirdették az eredményt. 3. zsonglőrsrác 2. énekes + gitár 1.... KITTI VARGA!!!!!!!!!!! :D Nem hittem a fülemnek!!!!!! ÉN NYERTEM!!!!!! Életemben először nyertem valamit!!!! Jaaaajjjjjj annyira boldog voltam!!!! Én voltam aznap este a sztár! :D Juhúúúúúúúúú!!!!!!! :D A nyereményem pedig: természetesen emléklap és KALEV szilvalikőrös bonbon és 2 db 10-10 eurós utalvány a Kalev Spa-ba. :)

Utána a lányokkal egymás nyakába ugrottunk, sikítoztunk, örvendeztünk. És persze sorban fogadtam a gratulációkat. :)

Majd kezdetét vette a party!!!!!! :D

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Fanclubom (merthogy olyanom is van) vezetőségének és oszlopos tagjainak, a legdrágább lakótársaknak! Szilvinek, a club elnökasszonyának, Ona-nak, a PR managernek és Julia-nak, a pénzügyi tanácsadónak! Thank You, Girls! <3

A jelmondatunk: K-I-T-T-I Catch my fire! (Ki Áj Ti Ti Áj) :D

Hogy honnan pattant az isteni szikra? Hát innen! Kötelező végighallgatni!!!!!! ;)

Milyen törpe vagyok már?!

3. Megemlékezés a '48-as eseményekről

Nagyon örültem, mikor a követségtől meghívást kaptunk a megemlékezésre. Természetesen elmentünk. Azonban sajnos '48-ról szó sem esett, és az ünnepély is észt nyelven folyt. :( Viszont utána ottmaradtunk a "teapartin" és ismét jókat beszélgettünk a nagykövet úrral, a konzullal és egyéb magyar származású magas rangú úriemberrel. :) És ami a legjobb, hogy ott volt Ádám!!!!!! Feljött Tartuból és véééégre másfél hónap után találkoztunk!!!!! Találkoztunk egy hölggyel, aki 6 évig élt és tanult Budapesten. Kitűnően beszél magyarul! Most vmi alapítvány elnöke. Éééééés!!!!! Az ő férje a tulajdonosa és üzemeltetője a magyar étteremnek, amiről már beszéltem!!!!! A sztori rém romantikus: beleszeretett Magyarországba és mondta a férjének, hogy csináljon neki itt egy saját magyar éttermet. Ennyi. Hölgyeim, így kell ezt csinálni! :D

Viszont tündéri nő, oda is adta a névjegyét és lelkünkre kötötte, hogy azonnal szóljunk neki, ha van valami! :)

4. Opera

Múlt héten operában voltunk. A Hamupipőkét néztük. :) Most voltam életemben először operában. Az Észt Nemzeti Opera kívül-belül gyönyörű. Semmi csicsa, de nekem akkor is tetszik. A színházterem királykék és fehér. Elegáns. Az előadás jó volt, 3 óra hosszát tartott. Hangilag nagy elismerés. De szerintem nálunk magasabb színvonalú egy előadás. Azért Szilvivel jól éreztük magunkat. :) Főleg, hogy végre dívának öltözhettünk!!! :D Ez nem túlzás, azokhoz képest, akik eljöttek farmerban, pólóban meg hótaposóban, tényleg dívának néztünk ki! Most komolyan, hogy lehet egy operába farmerban elmenni? Pf....

Apropó! Kivel futottunk össze a szünetben? Hát nem mással, mint a nagykövettel és a feleségével. :) Bájcsevegtünk kicsit. Az előadás után, mikor vártunk a kabátunkra, egyszer csak ezt hallom:

"Kitti, ne vigyük haza magukat?"  Azért remélem érzitek.... :D

5. Észtország-Uruguay mérkőzés

Március 25-én csodálatos napra ébredtünk. Afrancba. Azon a napon el kellett mennem Szilvussal egy igazi focimeccsre... Ezt a kínszenvedést egyetlen egy uruguay-i focista, Diego Forlan miatt kellett átélnem. Én egyáltalán nem akartam elmenni. Egyrészt mert utálom a focit, másrészt mert semmilyen Diego nem tud lekötni, ugyanis azt sem tudtam addig a napig, hogy ki az. Persze nem hagyhattam Szilvit egyedül, úgyhogy feláldoztam magam. És milyen jól tettem! Ezt olvassátok! :D Alkottunk megint. :D

Ahogy közeledett a perc, kezdtem beletörődni. Hozzá kell tennem, hogy egész délelőtt pusztító hóvihar söpört végig Tallinnon, de annyira, hogy a szemközti épületig nem láttunk át.... 5 körül elkezdtünk öltözködni, készülődni. Ismét elővettük a jó öreg sínadrágot. Mégiscsak két órán keresztül kinnt fogunk fagyoskodni. Harisnya, trikó, garbó, kötött pulcsi volt a további sorrend. És milyen jól tettük! Szakadt a hó mikor mentünk.

Eldöntöttem, hogy nem leszek semmi jónak az elrontója, nem fogok nyafogni, hanem élvezem a meccset, szurkolok Szilvivel. Igen, igen, Uruguay drukker lettem. :) Ahogy beléptünk az arénába, az első akit megpillantottunk, nem más volt, mint az isteni Diego.... Mondanom sem kell, Szilvi majd' kiugrott a bőréből. A játékosok épp melegítettek. A hangulat bevallom férfiasan rögtön magával ragadott! Fenomenális volt! Nem annyira a helyünk megtalálása... Két béna magyar lány nem tud ugye bár kiigazodni egy stadion beosztásán... Végül egy lelkes szurkoló segített. Második sor közel az egyik kapuhoz. Király! :)

Aztán pontban 7kor kivonultak a csapatok, meghallgattuk a himnuszokat és kezdődött a meccs!

Nem telt el 10 perc és az isteni Diego ott termett előttünk. Mi meg kiabáltunk, hogy "Diegoooo!!!" Körülöttünk mindenki furcsán nézett ránk. Rögtön levágtuk, hogy észt szurkolók. :D Ők is, hogy mi meg nem. :D Szóvel eztán inkább csendben maradtunk és magyarul szurkoltunk. :D Az első félidő eseménytelenül telt, 0-0. A legizgibb pillanat: az isteni Diego előttünk rúgott szögletet. Szilvus meg is örökítette. :D És hogy mennyi fényképünk van Róla! ÚÚÚÚÚÚÚ :D Szünet. Kinéztük magunknak a másik oldalon az Uruguay szurkolókat, úgyhogy átmásztunk a stadion túloldalára. Ott már kicsit felszabadultabban örjönghettünk. :D

A meccs vége elszomorított: É-U 2-0 :( De ezek az észtek milyen büszkék voltak magukra! Oké, leverték a VB 4. helyezett csapatát. És? Az volt ám baj, hogy ezeknek túl hideg volt. Harisnyában meg kesztyűben játszottak. :) A kispadon meg nyakig be voltak bugyolálva. Csak a szemük látszott ki a pléd alól. :D Meg látszott, hogy magasan lehánnyák a játékot. Nem volt ezeknek kedvük a -10-ben futkozni.

Vége lett a meccsnek, nagy nehezen kinyomultunk az arénából és akkor megláttunk egy buszt. Még szép, hogy odamentünk. Okosan rájöttünk, hogy itt fognak kijönni a focisták. Szilvus rögtön elkezdett reménykedni, hátha megpillanthatja isteni Diego-t. Harci készenlétben várakoztunk tovább: jegy, toll, fényképezőgép a kézben. És egyszer csak elkezdett kiszállingózni az uruguay-i válogatott. Aztán néhány észt. Komolyan mondom, azt hittem Szilvus elájul ott nekem az izgalomtól. "Jaaj én akarok egy autogrammot!" "Jaaj ha nem jön ide mi lesz?" "Jaaaj egy álmom válna valóra, ha ide jönne!". Óóóóó mondom, ezek után az a minimum, hogy idejön! Tényleg szerettem volna, ha Szilvi álma valóra válik. Ezért kieszeltem valamit. :) Nagyban gondolkodok, erre megjelenik maga az isteni Diego. Amilyen banga vagyok, nekem fel sem tűnt. Csak azt hallom, hogy Szilvus sikít a fülembe: 'Diegooo!" Erre az isteni Diego odafordul hozzánk. Akkor kapcsoltam, hogy most vagy soha, úgyhogy elkezdtem kiabálni: "Diego, mi csak miattad jöttünk ide Magyarországról!" Közeledik. Nyíl egyenesen odajött hozzánk!!!!! Miközben aláírta a jegyünket, kacéran elmosolyodott, és azt mondta: "Thank you, Girls!" :D Hát mi csak olvadoztunk ott! Drága Szilvi azért még kiégette az isteni Diego retináját a vakujával! :D Aztán továbbállt.

Jön egy észt játékos. Szilvi mondja nekem: "Te, hamár itt van ennek is nyomjuk oda!" :D

A focista írkodja alá a jegyünket, egyszer csak ilyet szól:

Ő: "Honnan jöttetek, lányok?"

Mi: (kicsit sem meglepődve) Magyarországról.

Ő: Tényleg??? Én évekig ott játszottam!

Mi: (egymásra nézünk, majd kórusban) Tényleg???? És melyik csapatban?

Ő: Újpest

Mi: Húúú az jó. Beszélsz magyarul?

Ő: (Magyarul!!!) Kicsit :)

Mi: Gratulálunk, jól játszottatok, jó meccs volt!

Ő: (ismét Magyarul!!!) Köszönöm! :)

Persze foggalmunk sincs, ki volt Ő, de kedves volt. :)

Zárszóként összegezzünk. ELKAPTUK AZ ISTENI DIEGO FORLAN-T!!!!!!! És most, hogy kb fél méterre állt tőlem, nagyon jól tudom, ki Ő. :) Szimpatikus ember. És baromi jól éreztem magam a meccsen! Ez a találkozás pedig szintén bekerül az életreszóló élmények közé. :) Annak pedig külön örülök, hogy Szilvus álma valóra vált és ennek én is részese lehettem! :D

Figyelem! Az itt megjelenő képek némelyike sosem észlelt tüneteket válthat ki egyes hölgy olvasóinkból! Megtekintését csak saját felelősségre ajánljuk! xD



Csodálatos Finnország, meseszép Lappföld

Bizony, bizony! Ott voltam!!!! Márcuis 10-13 között életem egyik (vagyis sokkal több) álma vált valóra:
1. Eljutottam Finnországba. Nemcsak hogy eljutottam, hosszában át is utaztam 1000 km-en keresztül.
2. Eljutottam Helsinkibe, ami egyszerűen gyönyörű! De tényleg! Csodaszép város!
3. Totálisan befagyott tengeren hajóztam! Annyira király volt a jégtáblák közt törni az utat!
4. Eljutottam Lappföldre, Télapófalvára.
5. Találkoztam az IGAZI Mikulással, fotózkodtam is vele. :D
6. Rénszarvasszánon utaztam, amit ÉN vezettem.
7. Láttam sarki fényt.

Akkor lássuk szépen sorjában. Március 10-én reggel 10-kor találkoztunk a tallinni kikötő D terminálja előtt. A hajónk 11kor indult egyenesen Helsinkibe. Csodával határos módon mi értünk oda elsőnek Szilvivel. Utánunk pár perccel a németek alkotta kis csapatocska. Szilvi ilyet szól: "Te, ne menjünk oda ezekhez a barmokhoz?" :D :D :D Akkorát röhögtem! Odamentünk és kiderült, hogy ezek tényleg barmok.... Ránk néztek majd elfordultak... Hát így akarjon az ember barátkozni.... Amúgy mindenki így viselkedett velünk a négy nap alatt. De komolyan. Szerencsére ez nem rontotta el a kedvünket, mert mi istenien szórakoztunk. Szóval lassan mindenki megérkezett és felszálltunk a hajóra. Júúúj nagyon király volt. Mint egy úszó szálloda. Szilvivel majd' meghaltunk az izgalomtól. Fényképeztünk, videóztunk 1000rel az út alatt. Röpke 2-2,5 óra alatt már Finnországban is voltunk. Istenem, én Finnországban!!!! Helsinkiben!!!! ÚÚÚ annyira izgatott voltam!!!! Ott eddig csak álmomban jártam és most ez valósággá vált!!!! A kikötőben már várt ránk idegenvezetőnk. Felpattantunk a buszra és kezdetét vette a buszos városnézés. Jaaaaaaj Helsinki csodaszép város!!!! Gyönyörű!!!!! Egyszerűen rendezett a városkép. Tényleg oda vagyok meg vissza! Egy-két helyen kiszálltunk és természetesen fotóztunk. Aztán kaptunk 4 óra szabadidőt. ÓÓÓÓÓ több sem kellett és Szilvivel belevetettük magunkat a felfedező túrába. Közben azt sem tudtuk, hová kapkodjuk a fejünket. Tényleg, órákig csak barangoltunk, azt sem tudtuk merre, csak mentünk. Majd megéheztünk és kerestünk egy plázát. Mivel nőből vagyunk, az étterem előtt jól körbejártuk az összes butikot. :) Háááát.... Ennél drágább helyen még életemben nem jártam! Iszonyatosan magasak az árak! Pl. 1,5 L ásványvíz 2,4 euro... több, mint 500 Ft.... Tovább nem is sorolom. Tehát a shoppingolás kimaradt. Vacsora után visszabattyogtunk a buszhoz. Este nyolckor elhagytuk csodaszép Helsinkit és folytattuk utunkat LAPPFÖLD felé! :D Jól hangzik, tudom, de oda el is kell érni.... 16 óra buszút állt előttünk Finnország hideg, havas, jeges, hóviharral övezett útjain csaknem 1200 km-en keresztül. Nyilván nem véletlen éjszakára tervezték ezt az utat.  Ez nekem pont arra volt jó, hogy rájöjjek, baromira nem bírom az utazást. Na nem azért, mert rosszul vagyok, hanem mert baromira unatkozok. Aludni nem nagyon tudtam. Alig volt helyem, már azt sem tudtam hogy forgolódjak, csavarodjak, tekeregjek, hogy kényelmes legyen. De Szilvussal azért elszórakoztattuk magunkat, barkobáztunk :) Vicces volt, egy csomót röhögtünk. :) Aztán szerencsére egy idő után (jó hosszú idő után) elnyomott az álom. Pár óra múlva az ablakhoz nyomódva arra ébredtem, hogy kint hatalmas pelyhekben esik a hó. Inkább zuhog, és a táj totál kietlen. Sehol semmi, csak fenyőerdők. Akkor jött a felismerés, hogy ez már az... közeledünk.... :D Aztán ránéztem az órára: hajnali 2. Nnnna, akkor még kb 6 óra van hátra. Juhúúúú.... Aztán innentől kezdev megint kép- és hangszakadás. Valamikor 5 körül ébredtem, mert megálltunk. Technikai szünet. :) Aztán már nem is aludtam vissza. Pontosan 8 órakor érkeztünk meg első úticélunkhoz, Rovaniemi-be, TÉLAPÓFALVÁRA!!!!!!! :D Igen. Igen. Igeeeeeeeen!!!!!! Ami már tényleg túl az északi sarkkörön található!!!!! Mielőtt bementünk, volt két óránk reggelizni, meg rendbeszedni magunkat a szemközti benzinkúton. Én rögtön mosakodással, fogmosással és alapos sminkeléssel indítottam a napot. Egyrészt, mert úgy néztem ki, mint akit agyonvertek, másrészt, mert a Mikuláshoz nem állíthatok oda karikás szemekkel! :) A reggelit kihagytam, egy falat sem ment le a torkomon, annyira izgatott voltam. Tűkön ültem, mint egy 5 éves gyerek! Még a mai napig sem hiszem el, hogy ott voltam! Tehát, 10kor nyitott a falu. Bementünk, körülnéztünk, rénszarvasokkal pózoltunk. Terveztük, hogy fotózkodunk a mikulással. Csakhogy, most kapaszkodjatok meg, egy darab fotó nem kevesebbe, mint 25 euróba, azaz 6750 Ft-ba kerül!!!!!!!!! Ezt megtudni elég kiábrándító volt és őszintén megmondom, nagyon megharagudtam a télapóra.... Hogy lehet már ilyen pofátlan dög?! A belépő bezzeg ingyenes! Akkor lenne inkább a belépő 25 euró, így mégis barátságosabban hangzana, nem? Na mindegy, eldöntöttük, hogy 20an megyünk be és csoportkép lesz. Úgyhogy gyorsan a sor elejére is pofátlankodtam, hogy minél közelebb kerülhessek Hozzá. És végre bejutottunk!!!!! Amikor megláttam, ahogy az a cuki kis öreg ött ül, mindjárt meglágyult a szivecském és elszállt minden haragom! :) Olyan kis husi! Megkérdezte ki honnan jött, kezet fogtunk és mondta, hogy üljünk le köré. És ÉN ültem mellette!!!!! ÉN ÉN ÉN!!!!! NEM MÁS!!!!!! ÉN!!!!!! És MEGÖLELT!!!!!! :D Júúúj de örültem!!!!! Hihetetlen volt!!!!! Az igazi Télapó mellett ültem!!!! Annyiszor álmodtam arról kislányként, hogy találkozok vele! Az igazival! És valóra vált!!!! Jó, mondjuk nem panaszkodhatok, mert én és a tesóm sosem maradtunk Mikulás nélkül! Hála érte Matykónak, aki minden évben vállalta e megtisztelő szerepet! ;) És lehet, hogy sokan infantilisnak gondoltok, de igen, a mi családunkban mindig nagy hagyománya volt és van a mai napig a Télapónak! Köszönet érte anyának! :) És én ebben nőttem fel. És ez egy tök jó dolog. Szóval ez is megvolt.

Eztán indultunk tovább Kuusamo-ba, ahol a szállásunk volt. 200 km-rel arrébb.... Juhúúúú.... Késő délután érkeztünk, gyors szobafoglalás, vacsora. El lehetett menni Spa-ba, de én nem mentem. Szilvi viszont igen. Gondoltam, amíg ő elvan, veszek egy alapos, újraélesztő zuhanyt, hiszen fársztó másfél napon vagyok túl. Hát ez annyira alaposra sikeredett, hogy kb bokáig állt a víz a fürdőben... Jujjj mondom, most mit csináljak? Leginkább semmit. Lefolyt magától. :) Aztán miután megjöttek a többiek, megünnepeltük a francia husifalat, Adrien szülinapját és eltettük magunkat másnapra.

Mert a következő nap, utazásunk 3. napja igen hosszú és élmenydús volt ismét. :) Reggeli után elmentünk egy természetfotós kiállítására, majd meglátogattunk egy síparadicsomot. Volt fél óránk, hogy kicsit körbejáruk. Ennyi. Semmi síelés. De nagyon szép helyen volt! Következő állomás: RÉNSZARVASFARM!!!!!! :D Ott töltöttük az egész délelőttöt-délutánt. Ezek a rénik olyan ééééédik!!!!! Azt leszámítva, hogy az egyik kis kölyök majdnem felnyársalta szegény Szilvit.... Azért vadak ám! De azért simogattuk és etettük őket :D És rénszarvasszánon utaztunk!!!!!! Húúúú de jó volt!!!!! És az én kezemben volt a gyeplő!!! :D Aztán mit csináltunk még? Virslit sütöttünk, forró teát kortyolgattunk és fincsi sütit majszoltunk. Ja! Meg szánkóztunk! Mielőtt elköszöntünk, a farm gazdája kiosztotta a névre szóló JOGOSÍTVÁNYT RÉNSZARVASHOZ! :D 5 évig érvényes. :D Hazafelé beugrottunk még vásárolni a boltba és még szánkóztunk egy órácskát a város melletti dombon. Egyszer csak elhúz mellettünk egy snowmashine. Az olyan, mint a jetski, csak a havon megy. :) Szilvusnak több sem kellett, gyorsan lecsúszott, elhajította a szánkóját és kézzel-lábbal kapálózott. Erre persze a snowmashine-os emberke nem tudott nemet mondani és elvitte a magyar lányt egy körre! :D Sőt mi több, át is adta a kormányt neki!!!! :D Akkor ott a mi Szilvusunk volt a legmenőbb csaj! Belevaló egy nőszemély, az biztos. :) Újabb felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértünk vissza a szállsra, vettünk egy gyors zuhanyt és már kezdődött is a finn vacsora. Hát nem voltam hanyatt vágódva tőle. A menü: saláta, krumplipüre, főtt krumpli, sülthal és vmi isteni áfonyaöntetes desszert. Oké, gondolom itt ez a hagyományos. De ez került 10 euróba. Amit igazából otthon is bármikor tudok enni. Mondtam is Szilvinek, egyél anyám, le kell ennünk ezt a 10 eurót! Szerintem én duplán le is ettem. :) Finom volt, egyébként.

Éééééés, ami ezután következett.... Királyság!!! Elmentünk szaunázni. 20-22ig lehetett használni. 20-21:45ig senki más nem volt lent, mint én és Szilvi!!!! Majdnem két órán át csak a miénk volt!!!! Közben kijárkáltunk megfürdeni a hóban. Merthogy ezt így kell. Kint -17 fok. Isteni érzés volt bikiniben kifutkozni :)

Egy program még maradt erre az estére. Csoportos sarkifény vadászat. Innen már tisztán lehet látni. Nekünk sajnos nem igazán volt szerencsénk. :( Megnéztük a neten, a láthatósági skálán 10-ből aznapra 2es értéket írtak. De azért láttuk!!!!! Csak nem volt színes, hanem fehér. De az is csodálatos élmény volt! Hihetetlen!!!!

Ezt követően lefeküdtünk aludni, mert reggel 6kor volt reggeli, 7kor pedig indulás haza. Újabb 16 óra buszozás és 2 óra hajó.... Ezt kicsit jobban viseltem. Eldöntöttem, hogy nem alszok. Ébren akarom átszelni Finnországot. :) Kereken éjfélkor szálltunk le a hajóról Tallinnban. Jaaaaaj annyira csodálatos ország!!!! A táj!!!!! Azt egyszerűen nem lehet képeken visszaadni!!!!! Ide el kell jönni!!!! És szívből kívánom mindenkinek, hogy egyszer jusson el ide!!!! Én megfogadtam, hogy el fogom hozni ide apáékat, mert ezt látniuk kell!!!!

Istenem, ezalatt a négy nap alatt olyan és annyi élmény ért, amiért nem tudok eléggé hálás lenni a sorsnak!!!! :) Halálosan beleszerettem Észak-Európába!
Nagyon szerencsés vagyok! És még közel sincs vége! ;)

Képek (Facebook!!!!!)

 Útvonalunk :)

 Helsinki :)

 Rudiiiii :)

 Csakmert menő vagyok ;)

 Csoda

 Azt ott a kezemben a jogsi :)

 Ehhez nem tudok mit fűzni :D

Néhány általam készített videó (a vicceinket nem értitek, ne is próbáljatok nevetni rajtuk :D )

Azért a szokásos zene se maradjon ki :)

Na puszikaaaa! ;)

Visszatértem :)

Nem magyarázkodok, olvassátok. :)

Röviden a tartalomból:
1. Elköltöztem
2. Suli
3. Ice Skating
4. Meghívás egy magyar festőnő tallinni kiállítására
5. A Tenkes Kapitánya
6. Russian dance - orosz party
7. Észt est, végetnemérő movie night, Észt függetlenségi nap
8. Tartu - Otääpe

1. Elköltöztem

Január 28-án véget ért az észt nyelvtanfolyam. Azt a napot sosem felejtem el! Reggel, a tanfolyam zárásaként, mondhatni "vizsgaként" előadtuk az általunk összeállított mini-színdarabot. Természetesen észtül...(előző nap pedig prezentációt mutattunk be az országunkról, mit ad Isten, észtül.) Nekem 5 szerepem volt :) Nagyon jól sikerült! Ezután az Akadémia rektora átadta nekünk a nyelvtamfolyam elvégzését igazoló tanusítványt. Majd felmentünk a tanácsterembe, ahol hatalmas tortával vártak minket. Bájologtunk kicsit a vezetőségnek, fotózkodtunk Katrinnal, a tanárunkkal, aztán visszamentünk a koliba. Na, innentől kezdve nem volt megállásom. Egy órába telt, mire összepakoltam a cuccaimat. Ugyanis aznap költöztem ki. Aztán majdnem másfél órát utaztam (városon belül!) mire fél órás késéssel odaértem a reptérre Szilvi elé. Szerencsére én értem oda előbb, mert az ő gépe sem pontosan érkezett. Egymás nyakába borultunk, majd Sabinával, Szilvus tutorjával (tutorok: heyi diákok, akik segítenek nekünk) taxiba ültünk és meg sem álltunk az új kollégiumig. Ott vagy fél órát keringtünk, mire megtaláltuk, hogy hol kell felvenni a kulcsot és melyik épületben lakunk mi. Hál' Istennek megtaláltuk a szobánkat. Azonban bejutni sem volt egyszerű, mert négyünk közül egyikünk sem tudta kinyitni az ajtót...Itt olyan furcsa ajtók vannak! Visszafele kell tekerni a kulcsot, nem is kell tekerni csak elfordítani és közben meghúzni a kilincset, csak belülről lehet kinyitni, stb.. Aztán egyik kedves cseh szomszédunk segítségével bejutottunk :D A szobánk, vagy inkább "apartmanunk" olyan, mint egy két szobás lakás. Van egy konyha, két tágas szoba, külön a WC és a zuhanyzó. Mi érkeztünk elsőnek, a lakótársaink csak másnap illetve harmadnap. Róluk később, mert ők megérnek egy külön fejezetet! :)

 Szóval lepakoltunk, aztán szegény Szilvust elrángattam a másik koliba, mert a cuccaim még ottmaradtak....A két koli szerencsére a város két végén helyezkedik el :) Majdnem egy óra volt, mire odaértünk. Aztán vissza kicsit hosszadalmasabb, mert ugye a 125 bőröndöm, a mínusz nemtudomhányfokos hideg és a fél méteres hó bizony megnehezítette a dolgunkat. De ezennel hivatalosan is átköltöztem a burzsujnegyed (forrás: Prelozsnik Szilvia) Pirita negyedből a dicsőséges Mustamäe-be. :)

És az este számomra még nem ért véget, ugyanis rám még várt a nyelvkurzusos záróbuliiiii!!!!!! :)

A szobánk, mintmár írtam tutikirály. Tök modern. Azonban mi nem az Erasmusos diákokkal vagyunk, ők a másik épületben laknak. Ez meg olyan, mint egy börtön. De komolyan. Az unalom néha megöl minket. Csak kártyával lehet bejönni minden folyosóra. Persze minden folyosónak megvan a saját kártyája, tehát én például nem tudok bemenni az alattam lévő emeletre sem. Minden folyosón négy szoba található. Mi a 4. emeleten lakunk a 417-es szobában. Miénk az A a lakótársainké a B. A másik 3 szobában csak fiúk laknak. Közülük egyet ismerünk, a cseh fiút, aki első este beengedett minket a szobánkba. A többiekről tudjuk, hogy élnek, mert néha nyitva van az ajtó meg hallunk hangokat. Mindennek tetejében 10 km-re lakunk a központtól, ami azt jelenti, hogy kb fél óra troli :) Hát ez a legjobb az egészben :) Totál elzárva a civilizációtól. De nem panaszkodok, imádok itt lakni.

Lakótársak: Julia Lengyelországból és Ona Litvániából. Istenem, megérnének egy külön fejezetet, mert annyit de annyit szoktunk röhögni meg szórakozni együtt, hogy az hihetetlen!!!! Annyira aranyosak és jófejek! Nagyon jól kijövünk szerencsére! :D Ja, és a csapatnevünk: Ice Girls :) Igen, ez a Spice Girls-ből jött, de most hosszú lenne elmesélni, hogy hogyan. Itt egy kép rólunk:

Balról: Kitti, Julia, Szilvia, Ona

2. Suli

Uhh... Hol is kezdjem... Mondjuk az elején. Tehát a Tallinn University Szláv filológia tanszékének orosz szakos hallgatója vagyok. A dolog szépséghibája, hogy itt az orosz szak anyanyelvi oroszoknak van.

És ezért Szilvivel néha komolyan vért izzadunk. Szomorúan tapasztaljuk, hogy hiába otthon sem szól másról az életünk, mint az oroszról és mi is minden tantárgyat oroszul tanulunk, annak ellenére, hogy tavaly ilyenkor kezdtük a nyelvet a betűktől, ide a tudásunk nemigen elég. A megértéssel szerencsére egyáltalán nincs gondom, a beszéddel sem, ha a csoporttársakról, eladóról, taxisofőrről, hétköznapi életről van szó, de órán...

Egyik tanárunk betett minket a haladó beszédgyakorlat és haladó gyakorlati nyelvtan órára...Pf...Én mondtam neki, hogy a mi szintünk azért még nem ott van, de csak erőskődik. Hát oké, Nati. Na ezek baromi nehezek. Nyelvtanból például óráról-órára 40 oldal (!) nem feladat, oldal, házi van... És tele olyan feladattal, hogy magyarázd meg, mond másként, miért így van... Honnan tudjam? Soha nem hallottam ezeket a beszélt nyelvi kifejezéseket, ami egy orosznak jóhogy nem ismeretlen. Meg miért így van? Basszus, mert mi megtanultunk, hogy így van, tudom használni és kész. Na ezek ki tudnak készíteni.

Amúgy eljutni a suliba kb. egy óra út. A troli után még egy jó 15-20 perc gyaloglás.

Így néz ki az órarendem:

Hétfő
12:15-13:45:  19. századi orosz irodalom

Kedd
10:00-11:30: Haladó orosz beszédgyakorlat
12:15-13:45: Gyakorlati orosz nyelvtan
14:00-16:00 Középhaladó orosz beszédgyakorlat

Csütörtök
10:00-11:30: Haladó orosz beszédgyakorlat
12:15-13:45: 19. századi orosz irodalom
14:00-14:45: Az orosz kultúra története
15:45-18:00: Középhaladó orosz beszédgyakorlat

Péntek
08:15-09:45: Gyakorlati orosz nyelvtan

Most lehet, azt mondjátok, hogy húú ez milyen laza... Amúgy a szerdát nem véletlen hagytam ki, tényleg nincs órám. És egyáltalán nem laza. 5x annyira kell koncentrálni, mint otthon, mivel itt senki nem mondja el magyarul, ha nem értünk valamit és a beszédtempójuk sem az otthon megszokott, mivel itt minden tanár orosz anyanyelvű. A követelményekről nem is beszélve. Ja, és itt két vizsgaidőszak van. Most lesz két hét múlva, meg ugye májusban. Ezeket nem panaszkodásként mondom ám, hiszen én akartam itt tanulni.

És nálunk minden este party van ám! Homework (házi feladat) party hajnali 1-2ig! :D

Tanáraink:

Natalja Tsuikina: nyelvtan, haladó orosz. Raptor. Ő adja a 40 oldalas házikat. Egyébként nagyon kedves.

Irina Andrushko: középhaladó orosz. Fiatal csaj, nagyon nagyon aranyos!

Sergej Dotshenko: irodalom. Tipikus irodalomtanár nagyon nagy tudással. Középkorú. Ő az, aki bejön, leadja az órát és kimegy. Sztem nem ismeri név szerint a diákjait.

Grigorij Utgof: orosz kult. tört. Jajjj olyan cukifalat, hogy megzabálom!!!! :) De komolyan. Sajnos félig angolul tartja az órát, mert ez a kurzus nemcsak oroszosoknak van meghirdetve. És mindig ezt mondja: jeeah? Ez itt Oroszország, jeeeah? A Kijevi Rusz jeeeah? Rjurik volt az első uralkodó jeeeah? Szilvivel már nem merünk egymásra nézni, mert elkapna a nevetőgörcs. De érdekesek az órái és sok gyakorlati feladatot ad, nem nyomja tele a fejünket anyagok tömkelegével.

3. Ice Skating

Erről röviden: ezzel a csoporttal is voltunk jégkorizni. Mínusz 16 fok volt aznap, majd szétfagytunk. Mozgás közben nem éreztük, de mikor lejöttünk a pályáról szó szerint deréktól lefelé nem éreztem a testem. Fúúú de szörnyű volt! De legalább a tutorok szerint mi voltunk Szilvivel a pálya ördögei :D Olyan kűröket nyomtunk, féllábon, forogva, kézenfogva, hogy csuda! :) Jöjjön a kép:

4. Meghívás egy magyar festőnő tallini kiállítására

Kaptam egy emailt Szabó Klára Petra festőnőtől, amelyben meghívott a tallinni kiállításának megnyitójára. :D

Ez annyira jól esett!!! Persze, hogy elmentem. Külön öröm volt, hogy a kiállítást a Magyar Intézetben rendezték. Annyira jó volt, mikor köszöntem, hogy jó napot kívánok, magyarul köszöntek vissza! :) És a dolgozók magyarok voltak. A kiállítás nagyon tetszett, akvarell képeket láthattam.

Ó és még valami: mikor épp búcsúzkodtunk Klárával, egyszer csak meglepetten megkérdezi valaki:

- És a hölgy kicsoda?

Elmondtam ki vagyok. És ő ki volt? Az észt-magyar nagykövet. Odaadta a névjegyét és mondta, hogy ha bármi probléma van, keressük nyugodtan. :)

5. A Tenkes Kapitánya

Magyar étterem Tallinnban. :D Attilával és Tuomas-szal egyik este elmentünk oda vacsorázni. Istenem! Majdnem sírva fakadtam! Minden olyan, mint otthon, egy Balaton parti csárdában! A díszek, a terítők, a hagymakoszorúk, a zene. Csak magyar zene szólt. De mindenféle. Omegától a Hajmási Péterig. És a tévében a Tenkes Kapitány című sorozatot vetítették. És a geridon felett egy hatalmas Rákóczi festmény díszelgett.

Ami az ételeket illeti, nem volt olyan nagy választék. Nem volt Hortobágy húsos palacsinta!!!!! :(

Mindhárman cigánypecsenyét ettünk. Nagyon nagyon finom volt!!!! Végre otthoni ízek!!!! Mit meg nem adnék néha egy jó nagy bödön nokedliért pörkölttel!!!!!! Ha már itt tartunk, a címem: Akadeemia Tee 7/2 B, 417A, Tallinn Estonia 12611. Ide várom a segélycsomagokat. :D Vicc volt.

Az észt konyhával egyébként nincs bajom, szeretem, jókat eszek. Nagyon hasonlít az orosz konyhához. Krumpli káposztával, céklával, cékla káposztával, krumplival és káposzta céklával, krumplival :D De tényleg. Na meg a húsgombóc! Meg a pilményi és a blini. Hétvégén pilményit csinálok. :) Egy szó mint száz, csípem, de tény, hogy magyar ízeknek párja nincs a világon! <3 (ez egy szívecske)

6. Russian dance - orosz party

Na, hát elmentünk a CatHouse nevű szórakozóhelyre, ahol orosz partit rendeztek. Gondoltuk tanulunk egy kicsit. A hely tömve volt oroszokkal. Erősen illuminált állapotú oroszokkal. Csak orosz zene szólt, de egyáltalán nem az a táncolható.

És komolyan mondom, ha ezt nem látom a saját szememmel, el sem hiszem. Volt jópár 30-50 év közötti pasas, gondolom a gazdagabbik fajtából, akiknek az összes ülőhely le volt foglalva. Le sem ülhettünk sehova, mert a biztonsági őr ránk szólt, hogy bocsi lányok, az foglalt.... Tehát jöttek ezek a fiatalemberek, beültek, páztázták a csajokat és itták a whisky-t meg a vodkát literszám. Rájuk sem mertünk nézni. Ha kicsit is csúnyán néztél rájuk, könnyen a földön találhattad magad betört orral és vérző fejjel...Ez tényleg megtörtént, egyszer csak annyit láttunk, hogy egy pasi elterült a földön, ömlik a fejéből a vér, de senki mégcsak oda sem megy hozzá, átlépnek rajta, a pincér meg odahány neki egy zacskó jeget. Ennyi. Se mentő, se semmi. Ezek tényleg olyanok, mint a filmekben... Aztán mi is gyorsan elslisszoltunk... :) Hát ennyit a tanulásról. :)

7. Észt est, végetnemérő movie night, Észt függetlenségi nap

Hát. Ettől az észt esttől nem voltunk elájulva. Jó volt, volt tömérdek mennyiségű kaja, néptánc, éneklés, közös játék, mix culture :D De kicsit uncsi is volt. Bár mi elszórakoztattunk magunkat. Ezután ami következett, az valami halálos volt. Elmentünk a Történeti Múzeumba, ahol egész éjjel bugyutábbnál bugyutább észt filmeket vetítettek. Annak apropójából, hogy másnap, február 24-én ünnepeltük a Függetlenség napját. Este 11-től hajnali 6-ig tartott a vetítés. 4 film. 4 idióta film. Ja! Mi a székekre nem ülhettünk le, mert az az észteknek volt fenntartva... Maradt az asztal...húú de kényelmes volt...Igaz én csak az első filmre emlékszem, mert a másik 3at végigaludtam a lányokkal együtt. Igen, az asztalon. Reggel 6-7ig valami egyetemista szertartás volt, aztán végre elindultunk a Parlamentbe meghallgatni a beszédet és megnézni a zászlófelvonást. Az észteknek egyébként nincs saját himnuszuk, a dallama koppra ugyanaz, mint a finneké, csak a szövege észt. -26 fokban ez annyira kellemes volt, hogy nem igaz. Reggel fél 9kor értünk haza. Előző nap este 7kor mentünk el.

8. Tartu - Otääpe

Jaajjjjj imáááádtam!!!!!! Tartu a második legnagyobb város, az ott található egyetem az elsőszámú egyetem itt. Egyben a legrégibb. Tartu = diákváros. Hát mi ebből semmit nem érzékeltünk. Igaz csak kb 4-5 órát időztünk. Gyors városnézés (merthogy egyáltalán nem nagy város), KGB múzeum, kis szabadidő. Nekem őszintén szólva annyira nem tetszett. Az óváros nagyon kis hangulatos, de egyébként unalmas hely.

Inkább beszélek Otääpe-ről. Téli paradicsom. Este érkeztünk meg a szállásra. Természetesen a mi szobánk volt egyedül az épület másik végében mindentől és mindenkitől elzárva...Na se baj. A vacsora nekem bejött, jól tele is ettem magam. Pihentünk egy kicsit éééééééés mentünk szaunááááázniiiiii!!!!!! :) Tuti jó volt. Aztán utána az udvaron felfedeztünk valami eddig ismeretlen dolgot. Egy hatalmas dézsát telis teli tűzforró vízzel. Belecsobbantunk. Kint mínusz 15 fok. A dézsában legalább plusz 35. De komolyan. Annyira isteni volt! Mikor pedig már nem bírtuk a meleget egyszerűen kiugrottunk és megmártóztunk a hóba bikinistől. :) Jó móka volt. Főleg utána visszaülni a vízbe. Legalább két órát fürödtünk. Kiszállok, nyúlok a törcsimért és mi történt? Megfagyott abban a pózban, ahogy ledobtam.... :s Utána felmentünk a szobába, lezuhanyoztunk, beszélgettünk egy kicsit és ahogy bedőltünk az ágyba, el is aludtunk. Másnap reggeli után volt még egy kis szabadidőnk így elmentünk sétálni és bejártuk kicsit a terepet. Jaaj annyira jó hely! Csend, friss, tiszta levegő és megannyi lehetőség élvezni a téli sportokat.

Mielőtt hazaindultunk, egy- másfél órát ice tubing-oltunk. Nem tudom, hogy ez mit jelent magyarul. A lényeg: beleültünk egy hatalmas úszógumiba és lecsúsztunk a dombról. Magyarul szánkóztunk. :) Nagyon jó csapatépítő volt. A legjobb csúszásokat 15en összekapaszkodva követtük el :)

A hazautat persze végigaludtam. Csakúgy, mint az odautat. És mikor megálltunk, olyan dologhoz folyamodtam, amihez 10 évente egyszer: vettem egy kapucsínót... Nem akartam elaludni, de ez nem jött össze. :)

Ezen a hétvégén eldöntöttem, hogy ezentúl minden télen elmegyek pár napra télisportolni és feltöltődni. Én eddig utáltam a telet, havat, hideget, de itt komolyan mondom megszerettem és megtanultam élvezni. És most tapasztaltam először, hogy a wellnesezésnek tényleg mennyi jó hatása van. :)

Egy-két kósza gondolat:

- ebben a pillanatban ismét elkezdett szakadni a hó :s
- Tallinnban az átlaghőmérséklet az elmúlt hetekben -23 -28 fok volt
- néha érdemes lenne videóra venni a trolin való utazásainkat és az ott elhangzó diskurzusainkat Szilvivel... xD Érdekesebb lenne, mint a valóvilág.....
- új szólást találtam ki: "Holnap lapulunk, mint hal a szatyorban."
- ha 400 kilósan megyek haza, az Kalev hibája. Szakításunk oka azonban mégsem ez lesz, hanem a csaknem 1600 km-es távolság
- képek tömkelegét Facebook-on lehet megtekinteni Tallinn <3 illetve Tartu mappában
- a folytatásban olyan kalandok várnak ránk, hogy ihaj!!!! ;)
- az írást 18 órakor kezdtem, és 0 óra 35 perckor fejeztem be
- jövök még két videóval

Videók:

                                      zászlófelvonás a himnusz alatt (töredék. későn kapcsoltam)

                                                                       ezt csak úgy :)

Sok puszi mindenkinek!
Kittus