Rövid híreink következnek

Egy laza orrvérzés után (ennél jobbkor nem is jöhetett volna... remélem, holnap a repülőn ér el... -.-) eldöntöttem, hogy írok egy gyors helyzetjelentő bejegyzést. Ugyanis jó rég nem írtam már. Ennek oka abban rejlik, hogy nem akartam untatni a kedves olvasótáboromat (már ha van ilyen) újabb és újabb családi és baráti összeröffenésekkel. Azért szerencsére történtek említésre méltó dolgok is. Ezekről tudósítok most röviden.
Opát hála Isten kiengedték a kórházból és jó egészségi állapotnak örvend. 

Simont három napig nélkülöznünk kellet, üzleti úton volt Barcelonában.

A hastánc továbbra is nagyon jól megy, nagyon sokat fejlődtem, mióta Nashyrához járok. Ő az elszántságomat pedig azzal jutalmazta, hogy beválasztott a profi fellépőcsoportjába, így szerény személyemben köszönthetitek a SU Ensemble legújabb tagját. Gratulációkat, virágcsokrokat az öltözőmbe küldjétek. :D ANNYIRA BOLDOG VAGYOK!!!!!! Főleg, hogy épp egy előadásra készülünk, amely november elején lesz Hofheimben, a 18. ORIENTA MESSE-n lépünk fel. Ehhez pedig pont a héten rendeltünk egyenruhát. Pink színűt. :) Szóval megy a gyakorlás ezerrel. JA! Akkor májer vagyok, hogy a táncstúdió és a HBF közötti, kezdetben 50 perces gyalogutat leredukáltam 30 percre.

Visszaültem az iskolapadba. Igen, jól látjátok. Nyelvsuliba járok, a hofheimi Volkshochschule diákja lettem. Nem találjátok ki, milyen kurzusra járok:  hát persze, hogy oroszra!!! :D B1-es szint. Ez volt a legmagasabb. Németre akartak küldeni, de mondtam, hogy köszi, azt már eleget tanultam... Meghát itthon is németül beszélünk. Az első órán majdnem leesett az állam. 9-en vagyunk a csoportban, én vagyok a legfiatalabb. A többi "diák" 60 és a halál között mozog.... De komolyan! Mind nyugger öreg néni/bácsi. Meg a tanár is. De ooooooolyan cukiiiiiiiik! :) Tényleg nagyon jól érzem magam köztük és nagyon jó hangulatúak az órák. Nemcsak azért, mert én vagyok a legjobb (minden órán megdicsérik a kiejtésemet), hanem mert jó olyanok közt lenni, akik valóban tanulni akarnak. Nagyon komolyan veszik, pedig nekik ez csak időtöltés, tét nélkül. Komolyan mondom, még ha a beszéd nem is megy mindenkinek jól, de betéve tudják a nyelvtant! Szorgalmasak. És nagyon de nagyon édik. :) Arról nem is beszélve, hogy a fordítások oroszról-németre és németről oroszra történnek, így én 2 in 1 kurzusra járok. :) Bele is fájdul a fejem rendesen az óra végére... :S Január végéig megyek minden szerdán.

Dinara-val, a kirgiz barátnőmmel mostanában csomót lógunk együtt. Esténként pingpongozni járunk, szombatonként meg shoppingolni és dönert enni. Ilyenkor csak oroszul beszélünk. :) Múlt héten csatlakozott hozzánk egy orosz lány, Anja, aki szintén Au pair. Nagyon jó kis napunk volt! Annyit csacsogtunk, hogy észre sem vettük, hogy majdnem este 6 óra. Délelőtt mentünk el otthonról... :) Rájöttem amúgy, hogy oroszul sokkal többet beszélek itt, mint németül. :)

Új autónk van. Egy hete a kis Merci-t a cég lecserélte egy pöpec kis Audi-ra. Bár a szívem jobban húzott a Mercedeshez, nehéz volt megválni tőle, de az Audi-ra sem panaszkodok. Csak úgy siklik az utakon! A külsejét tekintve sem marad el a Mercit-ől.

Elolvastam az U.I. Szeretlek című majd 500 oldalas könyvet röpke 3 nap alatt. Egyszerűen nem bírtam letenni. A film, a P.S. I Love You az egyik kedvencem, vagy 1000x lettám és annyiszor végig is bőgtem. Úgyhogy kíváncsi voltam a könyvre. Nem okozott csalódást. Sokkal jobb, mint a film, ami az alapsztorin kívül kicsit sem hasonlít a könyvváltozatra. A könyv első 50 oldalát végigsírtam, a következő 300-at végigröhögtem és az utolsó 100-on megint bőgtem. Marhajó kis olvasmány, ajánlom mindenkinek a szép őszi estékre.

Hannival minden nap egy csoda. Napról napra úgy érzem, hogy egyre szorosabb kötelék alakul ki közöttünk. Bátran állíthatom, hogy soha nem láttam még ilyen édes kislányt! A legjobb jelző, ami illik rá, az a huncut. Annyit, de annyit szoktunk röhögni! Imádom minden percét a vele töltött időnek. Néha olyan, mintha barátnők lennénk, néha mintha testvérek, de általában, mintha anya-lánya. Húúúú de furcsa ezt leírni. :) Viszont tényleg úgy tekint rám, mint egy második mamára. Gyakrabban is hív így. És nekem mondta a világon először, hogy "szeretlek" :) Bár tény és való, hogy néha ki tud akasztani, például amikor megyünk az utcán, erre azt veszem csak észre, hogy nincs a lábán se cipő, se zokni!!!!! Maga mögé gyűrte a babakocsiba. Csakhogy hiányzott a zokni egyik párja, arra meg már nem emlékezett, hogy hol dobta el.... Tehát mehettünk vissza zoknit keresni.... -.- Szerencsére meglett. Vagy amikor nagy odaadással isteni krumplifőzeléket főztem neki, amit akkor evett először. Nagy unszolásra belenyal. Majd feláll az etetőszékére, rámutat a fazékra és tárgyilagos hangnemben kijelenti, hogy "Ez nem jó". Na akkor nem tudtam megszólalni. De ő egy kisangyal! Egy igazi kis hercegnő! Az én kis kincsem! <3

Holnap reggel hazautazok két hétre. Móniék is mennek Szlovákiába a szüleihez. Hála az égnek repülővel utazok. Bár így is húzós napom lesz, mert ez a reptér 126 km-re van Frankfurttól. Háromnegyed 12kor a Móni bevisz Frankfurtba, ott felszállok a buszra, majd' 2 órát zötykölődök, aztán ugyanennyit malmozok a reptéren, eztán ugyanennyit ülök a repülőn és végül mégegyszer ennyit (meg egy kicsit többet) hánykolódok a kocsiban hazafelé.... Na de nem baj. Ez az élet.

Aaaaajjj amúgy nem tudom mi lesz velem két hétig a Hanni nélkül! Sivár lesz az életem. De majdcsak túlélem. Az nyugtat, hogy jövök vissza és utána újra belecsapunk a mókázásba! :)

A mai dal neki szól. Ezt nem tudom honnan, de kívülről fújja. Egyszer az autóban énekeltük ketten, amíg vártunk a Mónira. Azóta, ha meghallja a rádióban mindig felismeri és akkor rázendítünk. :)

Legközelebb (talán) már otthonról írok! Puszi