Újabb családi buli

Nemrég értünk haza egy újabb családi összejövetelről. Ezúttal Tina (Simon unokatestvére) és Berno rendezett partyt. Volt is mit ünnepelni: Tina 35., Berno 45., a kisfiuk Theo 1. szülinapját, azt, hogy összeházasodtak, meg azt, hogy végre új otthonba költöztek. 

Amíg Hanni délután aludt, én összekészülődtem. Iszonyú meleg volt ma, úgyhogy egy farmerszoknya, egy fehér top, rózsaszín szandál és rózsaszín táska mellett döntöttem. Csak épp azt nem tudtam meghatározni, hogy a fehér gyöngy vagy a rózsaszín gyöngy fülbevalót vegyem fel (mondjuk tök ugyanúgy néznek ki, csak a színük más...), de szerencsére kedves Guillaume barátom igazi francia úriember révén átsegített a krízisen és tanácsát megfogadva a rózsaszínt választottam. Azért hezitáltam, mert mivel szép barna vagyok, a fehér elég jól mutatott rajtam. Viszont a rózsaszín szolidabb és az outfitemben  is dominánsabb. 

16 óra után elindultunk. Mikor odaértünk a házigazdák örömmel fogadtak. Rengetegen voltunk! Vagy hetvenen. A kertjük hatalmas, így több pavilont is felállítottak, volt külön helyiség a büfének meg játékok a gyerekeknek. Mert ők körülbelül 25-en voltak! Ennek ellenére én maradtam a szokásos hármasomnál (Hanni, Clara, Linus). Most nem igen ismerkedtünk, sőt, egyáltalán nem. A banda nem volt az igazi. Még jó, hogy Silke, Dirk, Linus és Clara ott voltak.

A büfé önkiszolgáló volt, de az ételeket, italokat úgy hozták és volt két jóóó nagydarab felszolgáló hölgy is, akik készségesen álltak szolgálatunkra. Vacsora közben pont a Nappal szemben ültem, szóval semmit nem láttam a tányéromból, azt ettem ami épp a villámra került. Amúgy rántottcsirkét sajtmártással, salátával és bacon-ös krumplisalátával. Egyszer csak jött az egyik pincér csaj, hogy tehet-e értünk valamit és úgy állt meg, hogy jól eltakarta nekem a Napot. Nem sok tartotta, hogy mondjam neki, hogy álljon még ott egy 5 percig, amíg megeszem a kajámat. :D
Aztán ettünk még sütit is. Bár azt a vacsora előtt. Nem tudom, itt miért ez a szokás. Vacsora utánra a desszert meg csokipuding volt. De összességében ízlett minden.
Eddig egyébként ez volt a leguncsibb buli, amin voltam. A hangulat öléggé lapos volt. Bár amikor előkerültek a hulla-hopp karikák és Silke meg Simon elengették magukat, akkor jó sokat röhögtünk megint.
Volt egy kis meglepi a párnak, mindenki kapott egy piros szív alakú lufit és együtt az összeset szélnek eresztettük. Az nagyon szép látvány volt. De a hangulat igen lapos volt amúgy, végig ilyen halálosztó zene szólt és az emberek sem voltak valami közvetlenek. Kivéve a házigazdák. Olyan aranyosak voltak, úgy megölelt mindegyikük, mikor elköszöntünk! :)
Már sötét volt, mikor hazaindultunk. Hanni is nagyon fáradt volt már, olyannyira, hogy a kerttől az utcáig tartó útvonalon kétszer is nekiment a falnak, úgyhogy végigsírta az utat.
Ha összegezném a mai napot és egytől ötig pontoznék, a következő lenne az állás:

Helyszín: 5 ; Étel: 5 ; Vendégszeretet: 5 ; Társaság: 2 ; Hangulat: 3 (csak a magunk szórakoztatása miatt).

Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem jól magam. És újabb családi fotón szerepelek, ezúttal valami hülye német vadászkalappal a fejemen. Bár ez még mindig jobb, mint Simon szőke fonott parókája... :)
Más: tegnap voltunk a strandon Dinoékkal. Ez volt a második alkalom, hogy elmentünk. Nem egy nagy eresztés, van egy gyerekmedence, egy 1,3 m-es és egy 2,20-as. Viszont egy dombon található, így a medencékből gyönyörű kilátás nyílik Frankfurtra. :) Úsztam egy csomót az uszodában és most mindenhol izomlázam van. De nagyon jól esett!

Megosztok veletek egy-két aranyköpést, mert szerencsére akad pár. Az első kettő épp ma esett meg:

1. Ma reggel Nutellát ettünk Hannival, aki a fülétől az álláig csupa csoki. Móni viszi megmosni az arcát.
Hanni: Táá tüüü tááá táááá (így csinál a tűzoltóautó a gyerekdalban)

Móni: Hát igen, szívem szerint most hívnám a tűzoltókat, hogy mossanak meg!

2. Linus ismerkedik a bulin.
Bácsi: Wie heißt Du? (Hogy hívnak?)
Linus: Linus. Schöne Name, nicht war? (Szép név, nem de?)

3. Úton a játszócsoportba.
Én: Hanni, mi legyen az ebéd?
Hanni: Kumpili!
Én: És mi legyen hozzá?
Hanni: Ketchup!

4. Ebédelünk. Már percek óra csendben vagyunk. Egyszer csak komoly arccal rámnéz és megszólal:
Edd szépen!

5. Ebédelünk 2.
Hanni (szintén a semmiből): Mezetlen.
Én: Mi? Meztelen? Ki meztelen?
Hanni: Ööööö. Csiga.

6. Aldiban. Épp a tejtermékes pultnál dekkolunk (hol máshol?). Jön egy néni és elvesz egy vajat.
Hanni (jó hangosan és mérgesen): Héééé! Vissza!

Egyáltalán nem szomorú a nyaram, csak most épp ez az egyik kedvenc dalom. :)

Hastánc, hastánc, hastánc

Hihetetlen nagy öröm számomra, hogy itt is hódolhatok a szenvedélyemnek! :)

Mielőtt kijöttem, már játszadoztam a gondolattal, hogy jó lenne keresni egy itteni tanárt, akinél tovább fejleszthetem a tánctudásom. Őszintén szólva nem voltam elájulva a felhozataltól, mert "oktató" az van dögivel, de ahogy anno Magdy is mondta, a németek nemigen jók... És kicsit igaza is volt, nekem egyik sem jött be akit találtam.... Büszkén állíthatom, hogy a magyar hastáncoktatók klasszisokkal jobbak, technikásabbak, képzettebbek (amit amúgy a világversenyeken elért eredmények is tükröznek). Ezek mintha 10 évvel le lennének maradva. Nagy nehezen sikerült rábukkannom egy hölgyre, aki mondjuk úgy, hogy meggyőzőtt, sokkal jobbnak ítéltem az előzőeknél. Elkezdtem nézegetni a videóit. Az egyiken, ahol egy csoportban táncol tűnt fel egy másik táncosnő, aki még nála is jobb volt! Rákerestem, megnéztem az ő videóit és a honlapját és éreztem, hogy EZ AZ! Ezt keresem! Így ő mellette tettem le a voksom.

Ki is ő: a Nashyra művésznévre hallgató hölgy Ecuadorból származik és Jillina személyesen választotta ki a Bellydance Evolution idei európai turnéján való részvételére (Jillina - amerikai táncosnő, oktató, a világ leghíresebb hastáncprodukcióinak a Bellydance Superstars-nak és a Bellydance Evolution-nak a feje, koreográfusa és miegymás). Emellett számos hastáncfesztivál állandó vendégművésze világszerte.

Pár hete bátorkodtam felvenni vele a kapcsolatot e-mailben. Hamar érkezett a válasz, tegnap pedig már ott is voltam az óráján! :D A stúdió a Zeil legvégén van így szerencsére könnyen odataláltam. Bár hozzá kell tegyem, hogy a HBF és a stúdió távolsága 50 perc gyalogút.... Ja, és a Zeil kicsit hosszabb, mint gondoltam. Amikor már a negyedik C&A jött velem szembe, komolyan azt hittem, hogy eltévedtem...

Na szóval odaértem így is jó 20 perccel előbb. Az óra amúgy 18:30-19:45ig tart. Bekopogtam, megkérdeztem jó helyen járok-e, aztán gyorsan bemutatkoztunk egymásnak. Egy végtelenül szimpatikus és kedves lány! Pörög ezerrel, de mindenkire külön figyel. A bemelegítés teljesen balett alapú, aminek nagyon örülök. Na meg annak is, hogy anno az oktatóképzésen nekünk is kellett járni balettra. :)  Már az első 10 perc után izzadtam, mint egy ló. Az óra fő részében igazából különböző 8 ütemű kombinációkat tanultunk, amiket aztán összefűztünk és a 3 pontos forgást gyakoroltuk. Nashyra remek tanár. Pontos, precíz, ügyel a helyes technikára, magyaráz, lebont, megáll ha kell, és külön-külön mindenkire figyel. Utoljára (és először) Tündénél voltam ilyen intenzív órán, ahol közben az elméleti tudás is fejlődik.

Középhaladó szintű órának elég erős volt, rengetek új dolgot tanultam és sokszor megdicsért. :) Óra végén pedig odajött hozzám és azt mondta, hogy szerinte nekem ez az óra kevés, úgyhogy jövő héttől járhatnék a MASTER CLASS óráira!!!!! Úúúúúúúúr Isten mondom!!!! Ekkora elismerést még soha nem kaptam!!!!! :D Nagyon meglepődtem, mert én nem gondolom így. Itt is sok olyan dolog volt, amit hasznosnak érzek és ez is fejleszthet. Bár hozzáteszem, láttam a master class óra elejét, mert az rögtön a miénk után kezdődött és ha ez a haladó szint, akkor igazán nem lógnék ki a sorból, sőt... Most nem nagyképűségből, de tényleg nem voltak jobbak nálam azok a lányok. Majd meglátjuk mi lesz. :) Persze szívesen járnék oda is.

Izomlázam szerencsére nincs, hiszen a fenék-és combizmaim már megedződtek a babakocsi tolásban dombon le és dombon föl. :D

A tegnapi élmény csak megerősítette azt, amit már régóta érzek, hogy én most még inkább mint táncos szeretnék fejlődni és érvényesülni és nem mint oktató. Bár jártam egy évig az oktatóképző tanfolyamra, ahol is kiválóan megfelelt eredménnyel vizsgáztam és tanítottam is 7 hónapig, amit nagyon szerettem, de ahhoz, hogy én is hasonló színvonalat tudjak nyújtani, még sokat kell tanulnom és tapasztalnom. Meg különben is, fiatal vagyok, szabad vagyok, az elmúlt 3-4 évben minden évben több hónapot külföldön töltöttem (és fogok is a jövőben). Így úgy gondolom, felelőtlenség lenne részemről áltatni olyan embereket, akik esetleg tényleg szívesen jönnének az általam meghirdetett kurzusra. Mint ahogy az is irtó nagy felelőtlenség, ha valaki a megfelelő tudás nélkül 1-2 év elég gyenge alapokkal a háta mögött nekiáll tanítani. Sajnos ez utóbbiból Magyarországon elég sok van.... Még szomorúbb, hogy sokan azt hiszik, tényleg az a hastánc, amit ezek az "oktatók" csinálnak. Még nagyobb baj, hogy az esetek többségében őket hívják fellépni, mert ők ingyen is elmennek akár fél órát is lötyögni. Én meg mit képzelek, hogy majdnem 7 év ALÁZATOS, KITARTÓ MUNKÁVAL, időt, pénzt és energiát nem spórolva egy negyed órás színvonalas műsorért merek kérni X Ft-ot.... Nekem is vannak költségeim ezzel kapcsolatban, nem is kevés... Ott vannak rögtön a táncórák. Konkrét példám a legutóbbi Raqia Hassan Workshop, ahol is 9.000 Ft-ot fizettem 2 óráért (ezt is akciósan kaptam, az eredeti ár 17.000 Ft volt!!!!) Aztán nézzük a kosztümöt (nem a kínaiban kapható 1.000 forintos undormányra gondolok!!!): ha varratok is minimum 15.000 Ft, ha készen veszek 50.000 Ft-tól a csillagos égig mennek az árak. Továbbá el is kell jutnom a fellépés helyszínére, tehát útiköltségem is lehet. Végül pedig az olyan "apróságok", mint a haj (ezen lehet spórolni, ha az anyukánk csinálja vagy saját magunk), a smink és a kiegészítők.

Amikor Pestre jártam oktatóképzésre így néztek ki a hétvégéim: csütörtökön este rohanás Pécsről haza, péntek az egyetlen szabad nap, szombat hajnalban irány Bp, ott szombat vasárnap 10-18ig oktatás (természetesen tánctréning, stílusismeret, zeneelmélet, művészettörténet, ritmusismeret, pszichológia, edzéselmélet, rendezvényszervezés, balett, etc.), vasárnap este indulás haza, érkezés 23 óra, hétfőn reggel 6:00kor indulás vissza Pécsre, ahol 8-tól óráim vannak. Tanulás marad a vonaton. Ez nem panaszkodás, hanem csak 1-1,5 évem a 7-ből... És még mindig nem ott tartok, ahol szeretnék. Ebből persze a közönség csak annyit lát, hogy hiányos öltözetben "rázom a seggem", ami nem nagy tudomány persze, mindenki meg tudja csinálni.... Fogalmuk sincs róla, hogy mi az a hastánc. El sem tudják képzelni, hogy csodálatos alalkformáló hatása van, hogy minden egyes izomcsoportot átmozgat, hiszen az izoláció az alapja, így olyan belső izmokat használunk, amikről nem is tudtuk, hogy léteznek, hogy fejleszti a finommotorikát, az egyensúlyérzéket, serkenti a vérkeringést, a tartásjavító hatásáról nem is beszélve. Na meg persze állóképességünk sem baj, ha van, hisz nem könnyű végig aktívan részt venni az órán. De ez nem az ő hibájuk. Nekem sincs sokkal több például a latin-amerikai táncokról, de mégsem fikázom őket. Mondjuk tegyük hozzá, hogy azok a kosztümök sem takarnak többet, mint a miénk...

Visszatérve az önjelölt oktatókhoz. Imádom, amikor valaki minden előképzettség és elméleti tudás nélkül nekiáll oktatni, átverve ezzel a jóhiszemű tanítványokat, akik tényleg szeretnének tanulni, ehelyett kapnak egy nagy semmit, majd azt hiszik, hogy tudnak hastáncolni. Mindebből az sül ki, hogy pár hónap után elmennek fellépni és török ruhában Arash zenére bottal táncolnak, az arab popzenére (annak is a gagyibb fajtájára) meg fátyollal. És mindig ugyananzt a 3-4 mozdulatot csináljáááák!!! Váááá!!! Helyből le lehet szűrni a tudatlanságot. Mit várunk tehát a közönségtől, ha folyton ilyenekkel találkoznak? Én mindig is ez ellen voltam és inkább a "népnevelés" a célom, azaz próbálom színesíteni a repertoáromat és előszeretettel táncolok klasszikus Raks sharkit, Baladit, Saiidit, és amióta Tündéhez járok, megtanultam improvizálni ami óriási szabadságot ad. Persze improvizálni is csak akkor lehet, ha tisztában vagyunk a stílusjegyekkel, hangszerekkel, ritmusokkal és tudjuk elemezni a zenét. :)

Összegezve: gyökerek mindig is voltak/vannak/lesznek, de én oly sok más táncostársammal küzdök ellenük és a végén remélem mi nyerünk. :) És remélem, hogy aki olvassa ezt a bejegyzést, szintén másképp látja már ezt a csodálatos táncot! :)

Megosztok pár videót. A rajtuk szereplő oktatók mindegyikétől volt szerencsém tanulni. :)

                                                         Magdy El-Leisy (Egyiptom)

                                        
                                                      Balla Tünde Aziza (Magyarország)

                                                         Amar Gamal (Kuba/USA)

                                                      Madame Raqia Hassan (Egyiptom)

                                                      Nashyra (Ecuador/Németország)

Ők mind hozzájárultak ahhoz, hogy jobb legyek, hogy megtaláljam a saját stílusom és önmagam. A sor pedig csak bővülni fog. :)

Időrendben visszafelé

Rengeteg minden történt az elmúlt 2-3 hétben és utálom magam, hogy nem írom le rögtön!!!!! De most pótolok mindent és ezentúl igyekszem normális tempóban írni. Viszont most időben visszafelé haladok, mert még elevenen élnek bennem a friss élmények :) Gondolom nem lesz meglepő. hogy csupa csupa családi esemény lesz terítéken. Csapjunk is a lecsóba! 

Éves családi találkozó a várban

Tegnap délután elmentünk meglátogatni Opát (Simon apukája) a kórházba, mert sajnos tüdőgyulladást kapott. :( Épp Angela (Oma, Simon mostohaanyukája - húúú de nem szép ez a szó! Az ő esetében pedig nem is illik ide, mert Angela egy tündér!) családja tartotta éves találkozóját Frankfurttól kb 70 km-re lévő városkában (asszem Heidelberg), annak is a legtetején álló várában. Itt történt a baj, mert Opa egyszer csak összeesett és a helyi kórházba szállították. Pár napig még bent kell maradnia. :( Szóval miután meglátogattunk, Silke-ékkel (Simon tesója) elmentünk mi is a várba a mulatságra. A vár egy inkább már hegyen, mint dombon állt a város felett. Az út elég sokáig tartott felfelé a meredek lejtőkön és én néha már úgy éreztem, kiszédülök a kocsiból, mikor lenézek a völgybe.... De hála istennek felértünk. Ott pedig gyors bemutatkozás a közel 60 fős vendégseregnek (nézzétek el nekem, hogy nem sikerült megjegyeznem, ki kinek a kie, a neveket meg aztán főleg! :). Egyébként mindenki nagyon kedves és szimpatikus volt. Aztán megvacsoráztunk a vár udvarán. Svédasztal volt, sok sok finomsággal. Eztán megmásztuk gyerekestől (vittük Hannit, Linust és Clara-t is, ők Hanni unokatesói) a vártornyot. A kilátás ugyan pazar volt, tényleg gyönyörű, elláttunk egész Frankfurtig. Csak ne lett volna olyan magasan. Bár Hanninak ez sem volt akadálya annak, hogy kidobja a cumiját :D :D :D. Onnan észrevettük, hogy a vár alatti sörkertben valami készülődik. Lementünk hát megnézni. Nem másba, mint egy igazi középkori esküvőbe csöppentünk!!!! Annyira gyönyörű volt! Az egész vendégsereg középkori ruhába öltözött, voltak királyok, királynők, szolgák, udvari bolondok, mágusok... A menyasszony és a vőlegény pedig hintóval érkezett gyönyörű hercegnőnek és hercegnek öltözve. Dudaszó és dobpergés fogadta őket. A szertartás is a szabadban volt. Tényleg, mintha a középkorba csöppentünk volna vissza! Eszméletlen jóóóó volt! Hanninak is tetszett, mert láthatott egy igazi Prinzessint. :) Aztán bementünk a várba, ami hotelnek van kialakítva. Ezt bérelte ki az egész család. A folyosókat pedig régi és új családi fotók és családfák díszítették. Annyira megható szerintem! :) Angela megmutatta nekünk az őseit és sokat mesélt róluk. Érdekes volt. :) Máramennyit hallottam belőle, mert vagy a Hanni után mentem a mosdóba, vagy a Linust húztam ki a szekrényből, vagy Clarat éppen az egyik vendégszobából... :) Volt ott egy nagyon ééédi egy éves kislány (vagy kisfiú? tényleg nem tudom), akivel összebarátkoztunk, és megengette, hogy felvegyem. :) A szülei meg el akartak csábítani hozzájuk. :) Mondom köszi, de nem, jó helyem van nekem. :) Aztán olyan este 9 körül indultunk el haza. Ja! Búcsúzkodás előtt természetesen összeállt a banda egy fotó erejéig, amire én is rákerültem. :) 

Batman3 - őőőőőő.....

Sandra felhívott kedden, hogy nem megyünk-e el moziba megnézni a Batman 3-at. Móni mondta, hogy menjünk Frankfurtba, mert ő is megy este a Nórival és akkor elvisz meg haza is hoz. Így is tettünk. Örültem, hogy megint moziba megyünk, a filmválasztás mondjuk nem volt épp ínyemre, főleg mikor megláttam, hogy csaknem 3 órás a film... De hát mondom, miért ne. Teljesen tele volt a terem, mi már csak a második sorban kaptunk helyet, így háromszoros életnagyságban csodálhattuk Batman izmos idomait, gondoltam én...... Fogtam a kis 1 liter Colámat és bár izgatottan nem, de kíváncsian vártam a filmet. Hát. Mit is mondhatnék. Most komolyan ez olyan nagy szenzáció???? Ezért van megőrülve a világ?? Az első másfél órát kapásból ki is hagytam volna, mert semmi izgi nem történt!!! Batman is csak egyszer jelent meg és akkor is elég hogy is fogalmazzak finoman, gyökér módon elbánt vele a maszkos pasi.... Szégyen volt, komolyan. Na akkor romba döntötte a róla alkotott képemet. Szuperhősnek igazán nem való....Arról  meg ne is beszéljünk, hogy nem állt semmi másból ez a rész, mint vérből és nyaktörésből... Aztán végre szünet következett én meg megrohamoztam a mosdót. A második részre azt mondom, jó volt. Minden eksön ott történt. Bár vagy 45ször szívrohamot kaptam (azután már nem számoltam), de jó volt. Mondjuk Batman itt sem erőltette meg magát, egy börtönben nyafogott meg hörgött egész végig... Persze a legvégén ő mentette meg a világot... De sehol nem lett volna, ha nincs a cuki rendőr! Nálam ő vitte a pálmát! Ő volt a szuperhős! A vége valljuk be csattanós lett, meglepődtem, mi derült ki a csajról, azért a fordulatért plusz pont a rendezőnek és forgatókönyvírónak! A legeslegvége pedig... Már tudom hogy fog kezdődni a negyedik rész.... -.-"
Összességében nem bántam meg, hogy elmentünk. De a következőre már nem biztos, hogy befizetek. Vagy ha igen, akkor nem árulom el, miért. :)

Családi találkozó nálunk

Egy hete vasárnap nálunk tartottuk Simon családjának éves buliját. Grillezést terveztünk a kertben, de azért volt mit tenni, egész délelőtt sütés-főzés, asztal és székcipelés. Délután érkeztek a vendégek: Opa testvére, annak férje és két lány és az egyik lányának a férje plusz az egyéves cuki kisfiuk és persze Silke, Dirk, Linus és Clara, na meg Angela fia. Miután mindenki megérkezett, rávetettük magunkat a sütire. Hanni meg úgy leette az M&Ms cukorkákat az egyik torta tetejéről, hogy már csak azt vettük észre, hogy nincs :D Majd következett a beszélgetés, játék. Én inkább az utóbbiból vettem ki a részem, hiszen 4 lurkó kerítette hatalmába a kertet. De annyit röhögtem! Linus és a Hanni készek! Külön külön is, de ha együtt vannak! :D Imádom őket! Később Simon elkezdte sütögetni a husikat és kolbászokat, elkészültek a saláták is és lassan nekiálltunk vacsorázni. Ezután még beszélgettünk meg röhögcséltünk. Tényleg nagyon jó volt a hangulat! És meg lettem invitálva egy esküvőre!!!!! :D Hát nem jó???? :)
Nemsokára elmentek a vendégek is. Silkéék és Opa, Oma meg Oliver maradtak legtovább, velük már a konyhában folytatódott a buli. Ami vagy egy órás röhögésbe torkollott! :D
Komolyan mondom, családtagnak érzem magam egy olyan családban, ahol pusztán másfél hónapja élek! Fantasztikus emberek! :) (Képek lesznek, csak még Móni sem töltötte fel őket a laptopra.)

Au Pair szeminárium

Két hete szombaton került sor az Au Pair-ek bemutatkozó szemináriumára Frankfurt egyik toronyházában, a family service irodájában. A névsorból ítélve azt hittem, leszünk legalább 50en, de kereken 6an voltunk. Egy nagyon kedves török lány tartotta az előadást, ami németül zajlott. Csodával határos módon ÉN érkeztem elsőnek!!!!! xD Leültem a hipermodernül felszerelt tárgyalóterembe, ahol ínycsiklandó csoki- és gyümölcstál várt ránk. Majd jött egy leányzó és egy fiú. Egy fiúúú!!! :) Szerintem ritka a fiú au pair. Tehát ültünk hárman szépen csendben. Gondoltam jófej leszek és megtöröm a csendet. Megkérdeztem honnan jöttek. Mindketten azt felelték, hogy Ukrajnából!!! Innentől oroszul folytattuk a társalgást. :D (Szerencsére az oroszból sem esek ki, hisz a szomszédunk au pair-je Kirgizisztánból jött és igazán jóban vagyunk :) ). Aztán megjött a maradék 3 leány, 1 Guatemalából, 2 pedig Madagaszkárról érkezett. Kezdésként röviden bemutatkoztunk, majd meghallgattuk az előadást, megbeszéltük a dolgokat, ebédszünet (kolbász és tésztasaláta), második felvonás és végeztünk. :) Nagyon jó volt, tetszett, mindenki jófej volt, hamar összebarátkoztunk és telefonszámot cseréltünk. :) A következő ilyen akció egy egésznapos elsősegély tanfolyam lett volna múlt szombaton, csakhogy a drága Jermaine kifelejtett a szórásból és nem küldött emailt, hogy elmarad... Én meg ott szobroztam reggel 9kor... Na mindegy, legalább császkáltam egyet a Zeil-en (itteni Váci utca). Megnéztem mit nem veszek a Prada boltban :) Aztán eldöntöttem, hogy a Hauptbahnhof azaz főpályaudvar felé veszem az irányt és nézek egy vonatot hazafelé. Öcséééém, hogy ez a Hbf milyen egy tré hely! Oké, hogy hatalmas meg olyan modern, hogy jegyet csak automatából lehet venni, de milyen alakok járkerálnak ott! És szabadon! Atya ég! Aznap volt a melegfelvonulás és épp előttem vett jegyet az egyik feltehetően résztvevő, akinek egy sötétkék Ízisz fátyol volt a nyakában! :) Olyat a hastáncnál használunk... 

Szóval ez nem épp a kedvenc helyem, de nincs mit tenni.
Aztán mikor hazaértem épp a gofri-party közepébe csöppentem. Dino, Steffi és Finn voltak a vendégeink. Ők is eszméletlen jófejek! :) Persze az est mi mással végződhetett volna, mint grillezéssel. :) 

Szülinapi buli a kalandparkban

Vasárnap Linus szülinapi bulijára mentünk, amit egy kalandparkban tartottak. Iszonyú jó hely! A fő koncepció a tanyavilág, van baromfiudvar, kecskeudvar, istálló lovakkal és tehenekkel, nyuszik, kacsák, szarvasok és egy keltetőház, ahol élő egyenes adásban lehet figyelni, ahogy a kiscsibék kibújnak a tojásból. :) És mindezek mellé szuper vidámpark párosul! És mindenre annyiszor ülsz fel, ahányszor akarsz! Bár leginkább kisgyerekekre van szabva minden, de azért csudijók. :) És még egy tuti dolog: az egész park területén kis faházak, olyan kis hütték vannak felállítva, amiket ki lehet bérelni grillezésre. Nekünk is volt egy ilyenünk, szóval mi mást is csinálhattunk volna, mint grilleztünk :) Hanni nagyon nagyon élvezte! Egész nap úton voltunk! Nem ám hogy ott vannak az állatok, amikről minden nap olvasunk a mesekönyvekben, mi meg ott ülünk a padon! ÁÁÁÁÁ! Inkább irány a kecskékhez és bárányokhoz és etetni őket! Először azt hittem, nem félek tőlük, de hamar rá kellett jönnöm, hogy de igen... Mekkora gyökér vagyok, gondoltam, ez a pöttöm lány, aki kisebb, mint egy kecske, szaladgál köztük meg simogatja őket (vagy inkább tépi :D) én meg kimenekülök! Na de második nekifutásra sikerült bent maradnom 5 percig. Úúúú az volt életem egyik leghosszabb 5 perce! Pedig tudom, hogy nem bántanak. De akkor is féltem, mikor elindultak felém. Bezzeg a Hanni! :D Annnnyira cuki volt! Megfogott egy szem kukoricát és ment utánuk, hogy "Hallo! Hier! Hallo! Hamm! Hamm!" Közben meg jól belemarkolt a bundájukba és odatolta a kis kezét a szájuk elé. :D a bárányok viszont nem igen díjazták, inkább továbbálltak. Annyit röhögtünk a Mónival! Van róla videó, majd elkérem! Azt látnotok kell! :D Olyan ééééédes volt! 

Mit is csináltunk még? Felültünk egy síneken körbe körbe közlekedő traktorra, egy hatalmas vízen úszó kacsára, körhintára, egy szintén síneken haladó csacsira és egy hatalmas tulipánba, amiről azt hittük, ártalmatlan, pedig irtó gyorsan ment körbe és még a saját tengelye körül is forgott.... Mintha egy mosógépbe ültünk volna bele. Hannit elvittük még lovagolni és amikor épp a hütténknél voltunk, akkor simán csak a játszótéren játszottunk. Majdnem záráskor jöttünk el, de megint csak azt tudom mondani, hogy iszonyú jó napunk volt! :) 

Erről a napról megosztok pár képet. :)

                                                                         Kacsahajó

                                                         Csacsi. Izomlázam lett utána :)

                                             Centrifuga tulipán. Ebbe miért ültünk bele???? :)

                                                           Ura vagyok a helyzetnek. 

Mára ennyi. A következő epizódok nem váratnak sokat magukra. ;)

Kitti