Időrendben visszafelé

Rengeteg minden történt az elmúlt 2-3 hétben és utálom magam, hogy nem írom le rögtön!!!!! De most pótolok mindent és ezentúl igyekszem normális tempóban írni. Viszont most időben visszafelé haladok, mert még elevenen élnek bennem a friss élmények :) Gondolom nem lesz meglepő. hogy csupa csupa családi esemény lesz terítéken. Csapjunk is a lecsóba! 

Éves családi találkozó a várban

Tegnap délután elmentünk meglátogatni Opát (Simon apukája) a kórházba, mert sajnos tüdőgyulladást kapott. :( Épp Angela (Oma, Simon mostohaanyukája - húúú de nem szép ez a szó! Az ő esetében pedig nem is illik ide, mert Angela egy tündér!) családja tartotta éves találkozóját Frankfurttól kb 70 km-re lévő városkában (asszem Heidelberg), annak is a legtetején álló várában. Itt történt a baj, mert Opa egyszer csak összeesett és a helyi kórházba szállították. Pár napig még bent kell maradnia. :( Szóval miután meglátogattunk, Silke-ékkel (Simon tesója) elmentünk mi is a várba a mulatságra. A vár egy inkább már hegyen, mint dombon állt a város felett. Az út elég sokáig tartott felfelé a meredek lejtőkön és én néha már úgy éreztem, kiszédülök a kocsiból, mikor lenézek a völgybe.... De hála istennek felértünk. Ott pedig gyors bemutatkozás a közel 60 fős vendégseregnek (nézzétek el nekem, hogy nem sikerült megjegyeznem, ki kinek a kie, a neveket meg aztán főleg! :). Egyébként mindenki nagyon kedves és szimpatikus volt. Aztán megvacsoráztunk a vár udvarán. Svédasztal volt, sok sok finomsággal. Eztán megmásztuk gyerekestől (vittük Hannit, Linust és Clara-t is, ők Hanni unokatesói) a vártornyot. A kilátás ugyan pazar volt, tényleg gyönyörű, elláttunk egész Frankfurtig. Csak ne lett volna olyan magasan. Bár Hanninak ez sem volt akadálya annak, hogy kidobja a cumiját :D :D :D. Onnan észrevettük, hogy a vár alatti sörkertben valami készülődik. Lementünk hát megnézni. Nem másba, mint egy igazi középkori esküvőbe csöppentünk!!!! Annyira gyönyörű volt! Az egész vendégsereg középkori ruhába öltözött, voltak királyok, királynők, szolgák, udvari bolondok, mágusok... A menyasszony és a vőlegény pedig hintóval érkezett gyönyörű hercegnőnek és hercegnek öltözve. Dudaszó és dobpergés fogadta őket. A szertartás is a szabadban volt. Tényleg, mintha a középkorba csöppentünk volna vissza! Eszméletlen jóóóó volt! Hanninak is tetszett, mert láthatott egy igazi Prinzessint. :) Aztán bementünk a várba, ami hotelnek van kialakítva. Ezt bérelte ki az egész család. A folyosókat pedig régi és új családi fotók és családfák díszítették. Annyira megható szerintem! :) Angela megmutatta nekünk az őseit és sokat mesélt róluk. Érdekes volt. :) Máramennyit hallottam belőle, mert vagy a Hanni után mentem a mosdóba, vagy a Linust húztam ki a szekrényből, vagy Clarat éppen az egyik vendégszobából... :) Volt ott egy nagyon ééédi egy éves kislány (vagy kisfiú? tényleg nem tudom), akivel összebarátkoztunk, és megengette, hogy felvegyem. :) A szülei meg el akartak csábítani hozzájuk. :) Mondom köszi, de nem, jó helyem van nekem. :) Aztán olyan este 9 körül indultunk el haza. Ja! Búcsúzkodás előtt természetesen összeállt a banda egy fotó erejéig, amire én is rákerültem. :) 

Batman3 - őőőőőő.....

Sandra felhívott kedden, hogy nem megyünk-e el moziba megnézni a Batman 3-at. Móni mondta, hogy menjünk Frankfurtba, mert ő is megy este a Nórival és akkor elvisz meg haza is hoz. Így is tettünk. Örültem, hogy megint moziba megyünk, a filmválasztás mondjuk nem volt épp ínyemre, főleg mikor megláttam, hogy csaknem 3 órás a film... De hát mondom, miért ne. Teljesen tele volt a terem, mi már csak a második sorban kaptunk helyet, így háromszoros életnagyságban csodálhattuk Batman izmos idomait, gondoltam én...... Fogtam a kis 1 liter Colámat és bár izgatottan nem, de kíváncsian vártam a filmet. Hát. Mit is mondhatnék. Most komolyan ez olyan nagy szenzáció???? Ezért van megőrülve a világ?? Az első másfél órát kapásból ki is hagytam volna, mert semmi izgi nem történt!!! Batman is csak egyszer jelent meg és akkor is elég hogy is fogalmazzak finoman, gyökér módon elbánt vele a maszkos pasi.... Szégyen volt, komolyan. Na akkor romba döntötte a róla alkotott képemet. Szuperhősnek igazán nem való....Arról  meg ne is beszéljünk, hogy nem állt semmi másból ez a rész, mint vérből és nyaktörésből... Aztán végre szünet következett én meg megrohamoztam a mosdót. A második részre azt mondom, jó volt. Minden eksön ott történt. Bár vagy 45ször szívrohamot kaptam (azután már nem számoltam), de jó volt. Mondjuk Batman itt sem erőltette meg magát, egy börtönben nyafogott meg hörgött egész végig... Persze a legvégén ő mentette meg a világot... De sehol nem lett volna, ha nincs a cuki rendőr! Nálam ő vitte a pálmát! Ő volt a szuperhős! A vége valljuk be csattanós lett, meglepődtem, mi derült ki a csajról, azért a fordulatért plusz pont a rendezőnek és forgatókönyvírónak! A legeslegvége pedig... Már tudom hogy fog kezdődni a negyedik rész.... -.-"
Összességében nem bántam meg, hogy elmentünk. De a következőre már nem biztos, hogy befizetek. Vagy ha igen, akkor nem árulom el, miért. :)

Családi találkozó nálunk

Egy hete vasárnap nálunk tartottuk Simon családjának éves buliját. Grillezést terveztünk a kertben, de azért volt mit tenni, egész délelőtt sütés-főzés, asztal és székcipelés. Délután érkeztek a vendégek: Opa testvére, annak férje és két lány és az egyik lányának a férje plusz az egyéves cuki kisfiuk és persze Silke, Dirk, Linus és Clara, na meg Angela fia. Miután mindenki megérkezett, rávetettük magunkat a sütire. Hanni meg úgy leette az M&Ms cukorkákat az egyik torta tetejéről, hogy már csak azt vettük észre, hogy nincs :D Majd következett a beszélgetés, játék. Én inkább az utóbbiból vettem ki a részem, hiszen 4 lurkó kerítette hatalmába a kertet. De annyit röhögtem! Linus és a Hanni készek! Külön külön is, de ha együtt vannak! :D Imádom őket! Később Simon elkezdte sütögetni a husikat és kolbászokat, elkészültek a saláták is és lassan nekiálltunk vacsorázni. Ezután még beszélgettünk meg röhögcséltünk. Tényleg nagyon jó volt a hangulat! És meg lettem invitálva egy esküvőre!!!!! :D Hát nem jó???? :)
Nemsokára elmentek a vendégek is. Silkéék és Opa, Oma meg Oliver maradtak legtovább, velük már a konyhában folytatódott a buli. Ami vagy egy órás röhögésbe torkollott! :D
Komolyan mondom, családtagnak érzem magam egy olyan családban, ahol pusztán másfél hónapja élek! Fantasztikus emberek! :) (Képek lesznek, csak még Móni sem töltötte fel őket a laptopra.)

Au Pair szeminárium

Két hete szombaton került sor az Au Pair-ek bemutatkozó szemináriumára Frankfurt egyik toronyházában, a family service irodájában. A névsorból ítélve azt hittem, leszünk legalább 50en, de kereken 6an voltunk. Egy nagyon kedves török lány tartotta az előadást, ami németül zajlott. Csodával határos módon ÉN érkeztem elsőnek!!!!! xD Leültem a hipermodernül felszerelt tárgyalóterembe, ahol ínycsiklandó csoki- és gyümölcstál várt ránk. Majd jött egy leányzó és egy fiú. Egy fiúúú!!! :) Szerintem ritka a fiú au pair. Tehát ültünk hárman szépen csendben. Gondoltam jófej leszek és megtöröm a csendet. Megkérdeztem honnan jöttek. Mindketten azt felelték, hogy Ukrajnából!!! Innentől oroszul folytattuk a társalgást. :D (Szerencsére az oroszból sem esek ki, hisz a szomszédunk au pair-je Kirgizisztánból jött és igazán jóban vagyunk :) ). Aztán megjött a maradék 3 leány, 1 Guatemalából, 2 pedig Madagaszkárról érkezett. Kezdésként röviden bemutatkoztunk, majd meghallgattuk az előadást, megbeszéltük a dolgokat, ebédszünet (kolbász és tésztasaláta), második felvonás és végeztünk. :) Nagyon jó volt, tetszett, mindenki jófej volt, hamar összebarátkoztunk és telefonszámot cseréltünk. :) A következő ilyen akció egy egésznapos elsősegély tanfolyam lett volna múlt szombaton, csakhogy a drága Jermaine kifelejtett a szórásból és nem küldött emailt, hogy elmarad... Én meg ott szobroztam reggel 9kor... Na mindegy, legalább császkáltam egyet a Zeil-en (itteni Váci utca). Megnéztem mit nem veszek a Prada boltban :) Aztán eldöntöttem, hogy a Hauptbahnhof azaz főpályaudvar felé veszem az irányt és nézek egy vonatot hazafelé. Öcséééém, hogy ez a Hbf milyen egy tré hely! Oké, hogy hatalmas meg olyan modern, hogy jegyet csak automatából lehet venni, de milyen alakok járkerálnak ott! És szabadon! Atya ég! Aznap volt a melegfelvonulás és épp előttem vett jegyet az egyik feltehetően résztvevő, akinek egy sötétkék Ízisz fátyol volt a nyakában! :) Olyat a hastáncnál használunk... 

Szóval ez nem épp a kedvenc helyem, de nincs mit tenni.
Aztán mikor hazaértem épp a gofri-party közepébe csöppentem. Dino, Steffi és Finn voltak a vendégeink. Ők is eszméletlen jófejek! :) Persze az est mi mással végződhetett volna, mint grillezéssel. :) 

Szülinapi buli a kalandparkban

Vasárnap Linus szülinapi bulijára mentünk, amit egy kalandparkban tartottak. Iszonyú jó hely! A fő koncepció a tanyavilág, van baromfiudvar, kecskeudvar, istálló lovakkal és tehenekkel, nyuszik, kacsák, szarvasok és egy keltetőház, ahol élő egyenes adásban lehet figyelni, ahogy a kiscsibék kibújnak a tojásból. :) És mindezek mellé szuper vidámpark párosul! És mindenre annyiszor ülsz fel, ahányszor akarsz! Bár leginkább kisgyerekekre van szabva minden, de azért csudijók. :) És még egy tuti dolog: az egész park területén kis faházak, olyan kis hütték vannak felállítva, amiket ki lehet bérelni grillezésre. Nekünk is volt egy ilyenünk, szóval mi mást is csinálhattunk volna, mint grilleztünk :) Hanni nagyon nagyon élvezte! Egész nap úton voltunk! Nem ám hogy ott vannak az állatok, amikről minden nap olvasunk a mesekönyvekben, mi meg ott ülünk a padon! ÁÁÁÁÁ! Inkább irány a kecskékhez és bárányokhoz és etetni őket! Először azt hittem, nem félek tőlük, de hamar rá kellett jönnöm, hogy de igen... Mekkora gyökér vagyok, gondoltam, ez a pöttöm lány, aki kisebb, mint egy kecske, szaladgál köztük meg simogatja őket (vagy inkább tépi :D) én meg kimenekülök! Na de második nekifutásra sikerült bent maradnom 5 percig. Úúúú az volt életem egyik leghosszabb 5 perce! Pedig tudom, hogy nem bántanak. De akkor is féltem, mikor elindultak felém. Bezzeg a Hanni! :D Annnnyira cuki volt! Megfogott egy szem kukoricát és ment utánuk, hogy "Hallo! Hier! Hallo! Hamm! Hamm!" Közben meg jól belemarkolt a bundájukba és odatolta a kis kezét a szájuk elé. :D a bárányok viszont nem igen díjazták, inkább továbbálltak. Annyit röhögtünk a Mónival! Van róla videó, majd elkérem! Azt látnotok kell! :D Olyan ééééédes volt! 

Mit is csináltunk még? Felültünk egy síneken körbe körbe közlekedő traktorra, egy hatalmas vízen úszó kacsára, körhintára, egy szintén síneken haladó csacsira és egy hatalmas tulipánba, amiről azt hittük, ártalmatlan, pedig irtó gyorsan ment körbe és még a saját tengelye körül is forgott.... Mintha egy mosógépbe ültünk volna bele. Hannit elvittük még lovagolni és amikor épp a hütténknél voltunk, akkor simán csak a játszótéren játszottunk. Majdnem záráskor jöttünk el, de megint csak azt tudom mondani, hogy iszonyú jó napunk volt! :) 

Erről a napról megosztok pár képet. :)

                                                                         Kacsahajó

                                                         Csacsi. Izomlázam lett utána :)

                                             Centrifuga tulipán. Ebbe miért ültünk bele???? :)

                                                           Ura vagyok a helyzetnek. 

Mára ennyi. A következő epizódok nem váratnak sokat magukra. ;)

Kitti

FUNtasztikus vasárnap délelőtt

Ma délelőtt 10re átjöttek Mimék, majd együtt, Hanni, Simon, Móni, Én, Mimi, Totti, Sara, Sandra és a kis Benjamin elmentünk Frankfurtba. A Majna parton vagy egy kilométer hosszan valami majálisféle esemény került megrendezésre. Igazi gyerekparadicsomot építettek ki: rengeteg ugrálóvár, trambulin, körhinta, "mini óriáskerék", homokozó, arcfestés, büfék, lufiárus, meg olyan csúszda, ami tök úgy nézett ki, mint a repülőtereken az átvizsgáló. :) A gyerekek a ládába ültek bele, majd a görgőkön csúsztak le. Természetesen a két pici ezt élvezte a legjobban. Vagy ezerszer lecsúsztak.

Ebédre stílszerűen Curry Wurst-ot ettünk. Nagyon nagyon ízlett! 

Az időjárás azonban nem igen kedvezett ma sem, bár az eső hála a magasságosnak nem esett. De eléggé hűvös volt, fújt a szél, mindenki be volt öltözve. Én is kénytelen voltam egy NEJLONHARISNYÁT felvenni a nadrágom alá és egy KÖTÖTT MELLÉNYT felvenni a GARBÓMra!!!! Július közepén!!! VÁÁÁÁÁ!!!!!

Egy cuki történetet hadd osszak még meg: Hanni az elején a babakocsiban ült, Sara viszont futkorászott. Megfogtam a kis kezét, nehogy véletlen beleszaladjon a folyóba. Erre, mikor ezt a Hanni meglátta, kipattant a kocsiból, odaszaladt hozzánk és kihúzta Sara kezét az én kezemből! Ahahahahahahaaa!!! :D Hát nem cuki? :) Aztán olyan 3/4 egy körül elindultunk haza, Hanni pedig már az autóban elaludt. :)

Nagyon jól éreztem magam! :)

                                                                   Pacsit a papának! :)

A zenét a tegnap este emlékére választottam. Sandrával moziban voltunk és megnéztük a Jégkorszak 4-et 3D-ben. Állati jóóó volt! Szétröhögtem az agyam! Állítom, ez az egyik legjobb rész! Nézzétek meg Ti is! Itt egy kis kedvcsináló (közben az új kedvenc számom megy).

Frankfurtba költöztem

Pontosabban Kelkheimbe, Frankfurt egyik elővárosába. Utam június 15-én vette kezdetét a Népligetből, ahonnan 15:30 perckor gördült ki a busz. Igen, a busz.... Hogy miért nem repülővel mentem? Hosszú, mellesleg nem tartozik mindenkire. Szóval nekivágtam a 14 órás útnak.... Bár ez 4gyel kevesebb, mint a Helsinki-Lappföld távolság volt anno, azért kicsit megterhelő volt. A búcsúzkodás a szüleimtől és Áditól (aki volt olyan cuki, hogy kijött elköszönni tőlem :*) nem tartott sokáig, ugyanis indulás előtt kb 3 perccel értünk az állomásra... Szokás szerint.... Tehát két puszi azt' csőőőő. Ennyi volt.

Másnap, azaz szombaton reggel 05:45-kor ért be a busz a frankfurti főpályaudvarra.

Mielőtt folytatódna a sztori, elmesélem, minek is jöttem eme csodás német városba kerek egy évre.

Egy csodálatos családnál élek, mint Au Pair (gyengébbek kedvéért ejtsd: óper). Egy éééééédes két éves kislány Johanna (továbbiakban Hanni) Au Pair-je vagyok. Szülők (akik szintén nagyon cukik): Simon és Móni. Móni magyar, úgyhogy a kislány mindkét nyelvet beszéli. Mivel az anyuka visszament dolgozni, kell valaki, aki napközben vigyáz Hannira. Ezért vagyok itt.

Szóval, ott folytatom, hogy Móni már várt rám, rögtön megismertük egymást és indultunk is hozzájuk. Kelkheim 5-10 km-re található Frankfurttól, egy nagyon szép, kedves kis város.
Egy gyönyörű családi házban élek, szép nagy udvarral, hintaággyal, játszótérrel és egy trambulinnal. :)
A szobán hatalmas és nagyon elegánsan van berendezve: kovácsoltvas franciaágy, jóóó nagy tükrös szekrény, hatalmas kanapé párnákkal, hófehér pihe-puha padlószőnyeg, virágok, gyertyák... Hercegnőszoba :) Éééééés a saját csodagyönyörű homokszínű fürdőszobámról nem is beszélve, ahová SZAUNA VAN BEÉPÍTVE!!!! :) Kész álom! Szóval így éldegélek itt. 

Na, de visszatérve az időrendiséghez: megérkeztünk. Akkor még Simon és Hanni aludtak, Móni pedig mondta nekem, hogy dőljek le én is. Nem akartam elaludni, de sikerült. :) Közben ők elvitték a Hannit úszni, én addig gyors vettem egy zuhanyt és elkezdtem kipakolni. Mikor megérkeztek, találkoztam először a kislánnyal. Először kicsit meg volt illetődve, de mikor megkérdeztem, hogy megnézzük-e mit hoztam neki, megtört a jég és nyújtotta felém a kis kezeit, hogy vegyem fel. :D Barátságunk azóta töretlen. Olyannyira, hogy néha egyszerűen csak "mamának" hív. :) Végülis, tényleg a pótmamája vagyok. Egész nap velem van, megreggeliztetem, elviszem a játszócsoportba, ahová 4szer jár (csütörtökön nem), aztán amíg ő ott játszik, szaladok haza ebédet főzni, majd délre vissza érte, aztán haza, ebédelünk, amíg én rendbe teszem a konyhát addig nézheti a kedvenc meséjét, a Löwe-t, azaz az Oroszlánkirályt (a 30 nap alatt, amióta itt vagyok kereken 38szor láttam, mivel van, hogy egy nap 2x is megnézzük... Tehát totálisan immúnis vagyok arra a bizonyos szomorú jelenetre, amin pár éve még szétbőgtem az agyam. És kívülről fújom mind a magyar, mind pedig az angol szöveget.), ezután felmegyünk a szobájába, bekapcsoljuk a zenét (magyar gyermekdalok), énekelünk, pelust cserélünk (bizony, és profi vagyok! :) ), felvesszük a bárányos hálózsákot, választunk két könyvet, elolvassuk, meghallgatjuk, hogy zenél a kiscsillag, közben a karomban altatom el. Olyan fél 2re már alszik is. Általában magától felébred, de ha nem, 3-negyed4 körül ébresztem. Amíg alszik én általában vasalni szoktam, ha kell (őőő nem akarok kérkedni megint, de ingvasalásban is igen a topon vagyok, hála Móninak.) Aztán uzsonna és játék játék játék!!! Ééééés közben a mama is megérkezik. Este vacsora, tejivás közben pedig mi más is mehetne, mint a Löwe.... Röviden ez lenne egy átlagos nap forgatókönyve. Persze vele nincs olyan, hogy átlagos nap. Tesz róla, hogy ne legyen. :) Még csak két éves, de már most igazi egyéniség. És mindeközben aaaannnyira de aaannnyira cuki, hogy belehalooooook!!!!! Tényleg meg tudnám zabálni! Annyira kedves, nyitott, közvetlen kislány!
Kedvenc "napi Hanni"-jaim:

- reggelente, mikor jön le a lépcső, megáll a lépcső tetején és így szól: "Tittiiii? Tittiiii? Tittiiii essen!"

- imádom, amikor mondja a magáét valami halandzsa nyelven, közben komolyan néz rám és mutogat, és azt hiszi, hogy értem. :) Én meg: "Tényleeeeg?" Ő meg: "Jaaaaa!" :)

- Én: "Hanni, van kaki?" (nyilvánvaló, hogy van, különben nem kérdezném) Ő, rezzenéstelen arccal: "Nincs." 

- ha lejövünk a szobámba, négy dolog jöhet szóba: 1: megnézzük, hogy a Puppe ébren van-e (azaz a matrjoskáim) és párszor szétszedjük és összerakjuk. 2: megszagoljuk az illatos szappanjaimat és megállapítjuk, hogy milyen tök jó illatuk van. 3: Csokiiii! Általában ez az első szava, mikor belép. Van egy kis tálka az asztalomon tele finom kis csokikkal és mindig választhat egyet. 4: Meseeee! A második szava, miután vagy megkapta a csokit, vagy nem. Merthogy nekem olyan fantasztikus tévém van, hogy csak mese megy rajta. (Nehogy azt gondoljátok, hogy mindig csokival tömöm, tudok nemet is mondani.). Ja, és ha mindezt megunta, átrendezi a szobát, vagy épp a teletömi a táskáimat mindenfélével, amit talál. :)

- ha mesét nézünk, sőt, még ha kocsiban is ülünk, végig fognom kell a pici kezét. Majd ha elfárad, a pici arcát kell tartanom a kezemben. :) Annyira éééédes!!!! 

- imádom, amikor várom, hogy kijöjjön a játszócsoportból. Mindig más gyerek nyithatja ki az ajtót, de persze mindig Hanni az első, aki kiszökik. :) És amikor meglátja, hogy ott vagyok, fut felém és a nyakamba ugrik. :) Az a nap legjobb pillanata. :)

- kicsit átírta a kerti bújócska szabályait: először is elvezet oda, ahová el kell bújnom, majd elfut, becsukja a szemét és számol: "Egy, kettő, sieben, medeeeek!". Eztán bejárja az egész kertet, mintha nem tudná, hogy a napozóágy mögött gubbasztok. Majd megtalál és mindketten örülünk. :) Egyszer, mikor Móni is velünk játszott, kiált, hogy "mamaaaa!" Móni mondja: "Tessék?". Hanni válasza: "Nein, másik mama." :)
- szombati nagybevásárlás: eleinte jól bírja a bevásárló kocsiban ülve, de persze annyi érdekes dolog van abban a boltban, hogy ki kell szállnia. Ilyenkor vagy 15x végigjárjuk ugyanazt a sort (általában a tejtermékeset) és oda-vissza elmondom mi micsoda, amire rámutat. :)

És még sorolhatnám, mi mindent szeretek benne, de most épp ennyi ugrik be. 

Az első héten természetesen nem tudtam megállni, hogy ne fedezzem fel a számomra eddig ismeretlen Frankfurtot. Érdekes, az első pillanattól kezdve imádom. A legeslegelső benyomásom az volt, hogy "Tallinn". Csak nagyban. De komolyan. Mintha Tallinnban lennék. Van egy meseszerűen szép óváros, mögötte pedig ott magasodnak a felhőkarcolók. Iszonyú modern és gazdag város. Arról nem is beszélve, hogy a repülőtér közelsége miatt ugyanúgy percenként látni fel- és leszállni repülőket, mint Tallinnban. :) Amúgy nálunk is a kertből. Ugyanúgy, mint anno Mustamäe-ben. :) Annyi a különbség, hogy itt a tengerpart helyett a Majna szeli át a várost. Ja! És Frankfurtban rengeteg az arab, török, japán (vagy kínai?), afrikai és a horvát (!). Én nagyon élveztem azt az egyedül, barangolással, shoppingolással, Pizza Hut-ban ebédeléssel töltött napot. Újra úgy éreztem, hogy SZABAD vagyok. :) Mindig alig várom, hogy menjek! Igen, igen, a szokásos érzés, tudnék itt élni. A város közepén van egy hatalmas, csodaszép park, melynek a közepén található egy pálmakert. Ez a legközelebbi célpontom. Meg az a múzeum, amelyik előtt egy hatalmas T-Rex áll. Ha sikerül megbarátkoznunk, komolyan megnézem a Jurassic Park összes részét!

Egyetlen egy icipici dolog van, ami nem igazán klappol, az, hogy MINDENNAP ESIK AZ ESŐŐŐŐŐŐ!!!! ALIG SÜT A NAP!!!! HOGY FOGOK ÍGY LEBARNULNI????

Bár mit panaszkodok? Tallinnban is mindig hideg volt. Óóóóó és a fehér éjszakák!!!! Oké, nem éjfélig, de este 10ig itt is süt a nap. :) Ez nagyon hiányzott!!! Bár nem tudom hogyan, annyira északon nem vagyunk...
Mit írhatnénk még? Ja, igen. Megismertem egy fantasztikusan aranyos családot, családi jó barátokat. Sara szintén 2 éves, Hanni szerintem legjobb barátnője. Nagyon cuki! Aznap született a kistestvére, Benjamin, mikor én jöttem. Az anya Mimi (azt hiszem japán) és az apa Totti (Torsten, ha jól emlékszem. Ez állítólag tipikus német név, de én még sosem hallottam.) nagyon nagyon kedvesek. Voltam már többször náluk, legutóbb kerti-partin, hamburgert sütögettünk, majd csokifondüt ettünk. Hozzájuk is most érkezett egy Au pair Svájcból, Sandra, de ő csak 3 hónapig lesz itt. Aranyos lány, csak sajnos keveset tudunk beszélni, mert most tanul csak németül, angolul pedig nem tud.

Aztán, megismertem Móni ikertestvérét, Nórit, és a szüleit, akik ugyancsak cukik (bár őket még csak skype-ról ismerem.) És még Simon családját, a testvérét, annak családját és a szüleit. Ők akkor jöttek át, mikor hazaérkeztek Skóciából. És kaptam tőlük 2 doboz nagyon finom skót kekszet! :) Pedig akkor találkoztunk először! Annyira jól esett! Itt mindenki olyan kedves velem! Alig egy hónapja ismernek és szinte családtagnak tekintenek! Olyan furcsa, hogy idegenektől ilyen rövid idő alatt ennyi jót kaptam! Néha emiatt tényleg zavarban érzem magam, hiszen akiktől meg "várná" az ember, hogy törődjön vele, le se sz@rja a fejét...
Apropó, ha már többször szóba került Japán. Egyik este elmentünk Frankfurt leghíresebb japán éttermébe vacsorázni. Nem igazán tudom, mit ettem, rizs volt jóóóó alaposan nyakon öntve valami szósszal, zöldségekkel, tetején rántott hússal. ÖÖööö mit mondjak. Azt nem mondanám, hogy nem ízlett. Érdekes ízvilága volt. Nem tudtam megenni mindet, pedig én csípem a keleti konyhákat. De ennél néha úgy éreztem, hányok, ha még egy falatot meg kell ennem. De tényleg, mondom, nem volt rossz. Csak addig bírtam enni, amíg volt hozzá rántott húsom és a poharamban kóla. Simon meg még el akarta csomagoltatni. Mondom köszii, nem szükséges... Apropó2, kóla. Van egy olyan ital, aminek az a neve, hogy Schwip Schwap. Tudjátok mi az???? Cola és Fanta összeöntve!!! És ezt árulják!!!! ÚÚÚÚr Istem mondom, én ezzel szórakoztam úgy 15 éve, mikor búcsúba jártunk a mamáékhoz!!!! Ahahahaha!!!! :D
Hirtelen ez minden, ami eszembe jutott. Vár még rám persze sok minden, de azokról majd később.
Biztos sokan azt gondolják, hogy nnna, annyira nagyra volt magával, erre meg csak "bébiszitter" lett belőle.... Nekik üzenem, hogy 1. az Au pair nem babysitter, annál azért kicsivel több dolgom van, mint napi pár órát őrködni egy gyerek felett. Szinte az anyja szerepét vettem át arra az időre, amíg ő dolgozik. 2. Ugyanolyan felelősségteljes munka, mint bármi más. Hiszen gondoljunk bele, hogy ezek a szülők a legnagyobb kincsüket, az egy szem gyereküket bízták a gondjaimra teljesen ismeretlenül! Van miért felelnem, ugyanúgy mint egy pincérnek, tanárnak, irodai munkásnak, vagy akárkinek. Mellesleg nem csinálhatom szarul, ha pár hét után kiérdemeltem a mama-jelzőt a kislánytól... 3. Itt, Nyugaton ez mindennapos és menő dolog. A szülők szeretnének dolgozni, ezért fogadnak egy Au pairt-t. A fiatalok pedig szívesen vállalnak ilyen munkát, mert sok lehetőséget kapnak ezáltal. 4. Végül, de nem utolsó sorban pedig, imádom a kislányt, imádok vele lenni, játszani vele, mókázni, nevetni, énekelni, gondoskodni róla. Szóval, problem? :)

Egy-két fotócska ízelítőül:

                                                                       Frankfurt, új haj. :)

                                                                Hanni-Banival vonatozunk :)

A mai zeneválasztást Hanni baba ihlette (ez a kedvence, mindig tapsol, ha vége :) )

Na csőőőke! :)

Новая причёска - avagy új haj, új élet?

Azt mondják, ha egy nő drasztikus lépésre szánja el magát a fodrásznál, annak komoly oka van. Hát nem tudom. Lehet benne valami. Ma ugyanis a hátközépig érő arany hajzuhatagomat megrövidíttettem vagy 20 centivel... Így már a vállamig sem ér. :) Részemről inkább lázadás volt ez. Hűűű de nagy "lázadás"... Na de mindegy, én jól érzem magam így. Kittiként ültem a székbe, de már Heidi Klum-ként távoztam. (tőle vettem ugyanis az ötletet. Ja, és az új párfümöm is Heidi :) ). Na szóval új haj új élet. :)
Ami kicsit sírósan kezdődik, ugyanis tegnap elköszöntem a nyuszikámtól (mármint a tesómtól) és Ottavio-tól. Ők ugyanis előbb utaznak Ottiékhoz Olaszországba, mint én. Persze én nem oda megyek, de erről majd csak akkor, ha már ott vagyok. AMI ANNNNYIRA IZGALMAAAAS!!!!!

Bár holnap vár rám MÉG EGY bőrönd átpakolás... -.-Még jó, hogy már egy hónapja összepakoltam... Persze azóta minden nap dobok be valamit: testápolót, parfümöt, szótárat, szuvenírt a kazah lányoktól, stb... 

Egy mondattal tudnám jellemezni a csomagolási szokásaimat: NEM FÉR BELE. De akkor is elviszek mindent! :D

Több okos gondolat mára nem jut eszembe, szóval folyt. köv. hamarosan. 

Itt egy kép az új hajamról:

Zene? Jóóóhogy! Az egyik kedvencem az Eurovízióról. Szuperfántááásztikus!

 

Lelkemben viharok dúlnak...

Az a helyzet, hogy a újévi lelkesedésem kicsit alább hagyott. Vagyis inkább megszűnt létezni. Átvette a helyét a bizonytalanság, teljes kétségbeesés. Így élem a mindennapjaimat közel fél éve. Nap mint nap kérdések százai kavarognak a fejemben, amikre nem találok/kapok választ, ami pedig már őrületbe kerget. Akármerre indulok, mindig csak falakba ütközök és közben rájövök, hogy csakiscsak egy valakire számíthatok, MAGAMRA. És amikor kezdem azt érezni, hogy oké, talán minden renden, ennél rosszabb már úgysem jöhet, akkor ahogy Szilvi mondaná: "mindig szarik a kutya valamit."  Szóval üdv a kegyetlen, undorító valóságban, ahol mindenkinek csak akkor és addig kellesz, amíg azt teszed, ami másoknak tetszik, vagy amíg hasznuk van belőled. Hát legyen, ha mások megtehetik ezt velem, akkor én is vastag bőrt növesztek az arcomra és ezentúl csak azt nézem, ami nekem jó. De tudjátok mit, inkább leszek egyedül, mint a kisujjam, de nem adom fel az egyéniségemet, nézeteimet, terveimet, nem olvadok bele a tömegbe. Mert én igenis egyedi vagyok. Akinek ez nem tetszik, így járt. LEHÁÁÁÁÁÁNYOM! :D Viszont ezekben a legrosszabb az, hogy rengetek düh és harag gyülemlett fel bennem és nem tudom hogy kiadni magamból. Belülről emészt. :( Nyavalyognék még, mert lenne miről, de inkább előre tekintek, mert mintha már halvány fényt látnék az alagút végén......

Na, pár szóban összegezzük a január óta történteket. Befejeztem az egyetemet. Úúúúúúr Isten, kimondani is hihetetlen. Pontosabban jövő héten lesz az utolsó vizsgám, viszont nem idén államvizsgázom. Van egy évem felkészülni rá és megírni a fantasztikus szakdolgozatomat a mégfantasztikusabb szábirátyelnije csiszlítyelnije, azaz gyűjtő számnevek témában. Alig várom... -.- Mindegy, legalább egy életre megtanulom őket. :)
Terveim közt szerepel egy moszkvai félév is.
Hamarosan pedig hónapokig tartó szenvedés után az élet megint olyan helyre sodort, ahová nem gondoltam volna. Már elfogadtam és izgatottan várom. Innentől nyitott szívvel fogadok mindent, mert az egyetlen dolog, amit megtanultam, hogy mindig az lesz a végzetem, ami ellen a legjobban tiltakozok. :)
Szóval, röviden ennyi. Folyt. köv. hamarosan.
Depresszió ellen itt az elmaradhatatlan zeneeeeee. Persze, hogy orosz ;)

Ééééés mivel ez itt a reklám helye, kérlek látogass el a honlapomra, majd ha elnyerte tetszésed, nyomj egy lájkot! Köszi Puszi. :)

www.arabis.hu

Kittus

С Новым Годом 2012!

2012. Január 1....

Úúúúúúr Isten! Egy éve ilyenkor már készen álltak a bőröndjeim! Na jó, neeeem, de majdnem... A szándék már megvolt :)

Hihetetlen! Bárcsak újra kezdődne!

De ez itt nem a szomorkodás helye hééééj!
Felejthetetlen, élménydús, megismételhetetlen év áll mögöttem. 2011 az álmok megvalósulásának éve volt. 

2012 remélem ennek a folytatása lesz, hisz még mindig tele vagyok álmokkal, tervekkel, reményekkel. 

Bízom benne, hogy a maják sem voltak jók matekból és elszámolták magukat, mert elég zsúfoltra terveztem ezt az évet. :) 

A tallinni tündérmese befejező epizódjaival még adós vagyok (Saaremaa, Stockholm, Riga) és szeretném megosztani őket, mert hát, hogy is mondjam, nem hazudtoltuk meg magunkat... :) Nem lesz nehéz visszaemlékezni, mert elevenen él bennem minden pillanat. :)

Visszatérve az új évre: folytatni fogom a blogot, akármerre sodor is az élet. De a címen nem változtatok.
Előzetesen annyit, hogy a forgatókönyv kész, váratlan fordulatokkal tűzdelve... ;)
Szerintem sokan meg fogtok lepődni. :)

Most megyek, megnézek egy filmet, ami stílszerűen a jövőhöz kapcsolódik. Így indítok. 

Végül az elmaradhatatlan muzsikával kívánok mindenkinek Boldog Új Évet! 

Pusziiiiiiiii

Álmaim netovábbja: húsvét Oroszországban, Szentpéterváron

 Csodálatos dolog álmodni és átélni az álmaink megvalósulását. Velem folyton ez történik, mióta itt vagyok Tallinnban. Néha komolyan elgondolkodok és megkérdezem magamtól, hogy mivel érdemeltem ki ezt a sok csodát? Aztán rájövök, hogy most aratom le 16 évnyi kemény munkám babérjait. Vagy másképp: "mert nekem ez jáááár!" :D A filozofálgatást félretéve térjünk rá mai műsorunk fő témájára.

Oroszország. Szentpétervár. Ott voltam. Ahogy kimondom ezt a két szót hevesen kezd verni a szívem és nem bírom letörölni a mosolyt az arcomról. Nem vagyok képes felfogni, hogy ott voltam! Valóra vált az egyik legnagyobb álmom!

Na de most már tényleg legyünk komolyak. :)

Április 21-én reggel hatkor felkerekedtünk, hogy elérjük következő úticélunkat, a kimondhatatlanul káprázatosan gyönyörű és fantasztikus Szentpétervárt. 4 felejthetetlen napot töltöttünk az Észak Velencéjének is nevezett Néva parti városban. Csütörtök reggel fél 6kor volt az Orosz Intézet előtt a találkozó. Prelozsnik Szilvia és Varga Kitti jó szokásukhoz híven épp 5:30 perckor indultak el otthonról. :) Na de most nem miattam!!!!!! Az első busz fél 6kor indult be a központba. 6ra szerencsésen meg is érkeztünk.

Az észt-orosz határig nem is volt hosszú az út. Csupán két óra. Hála az égnek! Viszont a határon is kb ugyanennyit rostokoltunk.... Nem könnyú átjutni, hiába van útleveled, vízumod.... Feljönnek a buszra, átnézik, összeszedik, ellenőrzik, visszahozzák az útlevelet, töltsd ki a deklarációs ívet, szállj le a buszról és vidd magaddal minden cuccod, engedd, hogy a néni jól megnézzen, hogy tényleg te vagy e a képen, majd hagyd, hogy a kutya megszaglásszon, nincs-e nálad valami tiltott dolog. Amíg minket kínoznak, addig a buszt is átvizsgálják.

Jaaj Istenem, volt egy gyökér német, akinek csak harmadszorra sikerült kitöltenie helyesen a deklarációt. Pedig semmi mást nem kellett ráírni, mint a nevet, útlevélszámot, meg hogy mettől meddig vagyunk ott. -.-"

Na mindegy. Miután befejeztük a procedúrát, eljött a pillanat, amiről mindig is álmodtam: a nagy Orosz Föderáció földjére léptem! :D

És innentől kezdődtek csak a kalandok. Első blikkre nem épp azt az arcát mutatta a világ legnagyobb területű országa és álmaimnak állandó tárgya, amit vártam. Iszonyatosan nagy a szegénység. Én nem is akartam hinni a szememnek, mikor megláttam, hogy milyen viskókban élnek az emberek, majdnem elájultam. Faluról falura nyomortelepekbe ütköztünk. De nem túlzok! Így volt!

Aztán meg az utak.... A busz többet volt vízszintesban, mint normál állapotban. A mi útjaink ehhez képest semmik. Ééééés hála Istennek sikerült is lerobbannunk. A tajga kellős közepén. Senki földjén. Szerencsére a sofőr bácsi elég talpraesett volt és laza 1 óra alatt megszerelte a buszt. :) Így folytattuk utunkat Peterhof felé véve az irányt. Mondanom sem kell én már úúúgy tűkön ültem, hogy az nem igaz. Mellette kicsit ingerült is voltam, egyrészt a hirtelen óraátállítás miatt (moszkvai idő szerint ott még egy órával később van az észt időhöz képest) másrészt meg mögöttem egy izgága francia srác ült, aki össze vissza rugdosott és be nem állt a szája egész úton. Közel volt hozzá, hogy felálljak és odacsapjak neki egyet.

Finally megérkeztünk! Peterhof egy kis városka a Finn-öböl partján, Szentpétervártól nem messze. Arról híres, hogy ott található I. Péter csodálatos Nyári Palotája és a mégcsodálatosabb arany szökőkutakkal övezett park. Jaaaj lélegzetelállítóan gyönyörűűű! Volt ízlése ennek a Péternek... Azok az arany szökőkutak... Az embernek csak úgy káprázik a szeme, azt sem tudja merre nézzen. Sajnos nagyon kevés működő szökőkutat láttunk, ugyanis még a maradék hótömeget takarították belőlük. Egyébként napos idő volt, de baromi hideg! Majd' szétfagytunk, a szél meg jó hogy le nem vitte a fejünket. Tehát az idegenvezetőnk, Natalja végigvezetett minket a parkon és annak minden négyzetcentiméterének történetét elmesélte. Vagy 3 órát sétáltunk. Közben történt egy kis incidens köztem és egy mókus között. Annyira hozzá vannak szokva az emberekhez, hogy simán ott futkosnak köztük és aki ügyes az meg is tudja fogni őket. Én csak mentem, mentem, asszem épp fotóztam, mikor valaki felkiáltott, hogy "Vigyázz Kitti!" Megálltam és azt láttam, hogy valami pici izé egyenesen felém fut. Ez volt a mókus. Ami nekem nem esett le, tényleg nem tudtam mi az, pedig láttam már mókust! Végigfutott a fejemben, hogy ez most rám fog mászni, úgyhogy egy jajkiáltás kíséretében kecsesen arrébb ugrottam. :)

A kigyönyörködés és az agyonfagyás után folytattuk utunkat véééégre Szentpétervár felé. Juhúúúúú! :D

Jaaaj Istenem, hogy micsoda város!!!!! Ahogy átléptük a határát beleszerettem. Magába szippantott. Szilvussal csipkedtük is egymást, hogy ez most valóság-e. És az volt, mert fájt. :) Bár őszintén megmondva, a külvárosa tisztára, mintha Budapesten lennénk. Aztán ahogy haladtunk egyre beljebb, változott a kép. Jaaaaaj és mindenhol csak cirill betűűk!!!! Háhááááá! Mennyország! :) Bár mikor megláttam a MC'Donalds táblát lesokkolódtam. Furi. Először elmentünk egy plázába, ahová a vacsora volt megrendelve. Mi nem kértünk, inkább bóklásztunk és elköltöttük első rubeljeinket a szupermarketben. :) Majd jégkrémet nyalogatva elindultunk sétálni. Vacsi után a szálloda elfoglalása volt a cél. A neve stílusosan Hotel Saint-Petersburg és még annál is stílusosabban a Néva partján fekszik, az Aurora cirkáló szomszédságában. Kell ennél több??? Mindenki azon izgult, hogy a legszebb panorámájú szobát kapja. Ez egyetlen egy embernek sikerült, nem másnak, mint a kenyai Eddy-nek :S De Szilvussal mi sem panaszkodtunk, a 4. emeleten a 456-os szoba lett otthonunk erre a 4 napra. A helyzet az, hogy a kilátás tőlünk is páratlan volt. Ha kihajoltál az ablakon. :) Ledobtuk a cuccunkat és a többiekkel nekivágtunk felfedezni a várost. Ez olyan este 10 és 11 között lehetett. A fények, a folyó, az Auróra, a minden! Nem tudom szavakkal kifejezni. Az atmoszférája megszédített. Komolyan úgy éreztem magam, mint aki be van drogozva és csak lebeg. Csak mentünk egymás mellett Szilvivel és még mindig nem hittük el, hogy ez velünk történik. A fél órásra tervezett túra majd' 2 órásra sikeredett, úgyhogy ideje volt nyugovóra térni. Úúúúú én olyan jót aludtam! Ja! És ami szuper volt: TV a szobában! Készüléket sem láttam, mióta eljöttem... Benyomtuk az orosz MTV-t lefekvés előtt.

Másnap a napot mesenézéssel kezdtük. És értettük! Juhúúúú! :D 7:30kor volt reggeli. Bőség a javából! Minden, mi szem szájnak ingere. Mivel aznap Nagypéntek volt, kihagytam a szalámit és inkább a krumplis pirogot választottam meg valami nagyon finom tojásos-krumplis lepényfélét. Az étvágyat pedig fokozta a gyönyörű panoráma, a kilátás ugyanis Aurorára nézett. :)

A napot buszos városnézéssel kezdtük. Sőt, a városnézés minden nap busszal történt. Praktikussági okokból, máshogy ugyanis képtelenség bejárni. Ezért van vagy 200 képem a buszból. Nem hagyhattam ki semmit, csakmert buszban ülök! Szilvivel olyanok voltunk az egész út alatt, mint a japán turisták. Abból is a legrosszabb fajta. :D A főbb látványosságoknál persze kiszálltunk a buszból. :)

Kezdtük mindezt a Petropavlovszkaya kreposztynál, vagyis a Péter-Pál erődnél. Azon belül is a katedrálisnál. Ez volt az egyetlen hely, ahová mi nem vettünk belépőt, úgyhogy addig sétálgattunk az erődben, pénzt vertünk, ami Szilvusnak nem igen jött össze :D , viaszbábuval pózóltunk és a folyó közepén ülő nyúlra dobáltunk aprópénzt. Hát az sem jött össze. :D Egyszer csak megpillantottam ŐT. Ott sétált az erődben. És lehetett vele fotózkodni. Húúú mondom ezt ki nem hagyom! Azaz: egy nő meg egy pasi sétálgattak beöltözve Péternek és Katalinnak. Jaaaj de nagyon szépek voltak! Gondoltam a rosseb egye meg azt a 100 rubelt, nekem kell egy fotó! Édesek voltak, azt mondták, 100 rubelért lehet podublírovátyolni :D Ami annyit tesz: 2 képet csinálni. Így kezdődött hát a szerelmünk Péterrel. :) Az erőd után ebédszünettel egybekötött szabadprogram következett. A busz a Szt. Izsák székesegyháznál tett le minket. Be nem tudtunk menni, mert a diákigazolványainkat összeszedte a csoportvezető. De kívülről is lenyűgözően szép volt. A székesegyházat megkerülve kibe botlottam ismét? Hát Péterbe! A Szenatskaya plosagyon áll ugyanis I Péter cár lovas szobra. Ami nem mellesleg a törikönyvünk borítóján is megtalálható. És most ott álltunk előtte! Hihetetlen volt! Miután kigyönyörködtük magunkat benne, Szilvussal pózba vágtuk magunkat és nyomtunk vagy 100 képet. :) Aztán tovább bandukoltunk csoportosan, megpihentünk egy parkban, majd elindultunk a találkozási hely felé, ami nem volt más, mint a nagy és méltán híres Ermitázs Múzeum! :) Vagy 1 órát vártunk az idegenvezetőre. De nem baj, ismét volt miben gyönyörködni. Ott álltunk a Palota téren. A Téli Palota (ami az Ermitázsnak ad otthont) és a Vezérkari épület között. Mindkettő hatalmas és lélegzetelállítóan szép! Újabb 160ezer kattintás. Aztán végre megérkezett Nati ééééés elérkezett az idő!!! Beléptünk a világ legnagyobb és leglenyűgözőbb múzeumába! Óóóóóó az a gazdagság ami ott van, szavakkal el nem mondható. Csak tátottuk a szánkat! Az a sok arany! És festmény és gyűjtemény! Igaz, több, mint 3 órát nézegelődtünk, de a felét nem láttuk. Sajnálom nagyon, de oda kell egy nap! Na majd legközelebb. ;)

Meglepő volt, hogy szabadott fényképezni bent. Mondanom sem kell, jól ki is használtuk ezt a szuper lehetőséget. Ahogy haladtunk egyik teremből a másikba, észrevettük, hogy a tér kiürült, vagyis inkább kiürítették, és megtelt katonákkal, akik a május 9-i győzelem napi ünnepségre próbáltak. Olyan izgi volt!

Ermitázs után ismét szabadidő azoknak, akik nem fizettek be a folklór műsorral egybekötött vacsorára. Szóval többek közt Szilvusnak, Gergőnek és nekem. Nem azért, mert sóherek lennénk, egyszerűen okultunk a finn változatából. :) Tehát így hárman ismét nyakunkba vettük a várost. Jóóóóó sokat sétáltunk. Elsődleges úticélunk a moszkvai stílusú Véren Megváltó temploma volt. Atya világ az milyen gyönyörűséges! Te jó ég! Sajnos már zárva volt, bemenni aznap nem tudtunk már. A templom mellett lévő árusoktól azért mindannyian beszereztünk egy-egy orosz zászlót potom 40 rubelért. :) Folytattuk a bóklászást és a gyönyörködést, mígnem a híres-neves Nyevszkij Proszpekten nem lyukadtun ki. Őszintén szólva nekem kicsit csalódás volt. Valóban nagyon hosszú, 4,5 km, és tele üzletekkel, emberekkel, nyüzsgéssel, de a szélessége semmivel nem nagyobb, mint például az Andrássy út. Azért megvan a fílíngje, na. :) Nagyon megörültünk, mikor megpillantottuk a Dom Knyigi-t, vagyis az 5 emeletes Könyv Házát. El is döntöttük, hogy másnap visszatérünk. Útközben megéheztünk, ezért útba ejtettünk egy mekit. Érdekes volt, én rendeltem, menüt mindhármónknak. A csaj meg nézett rám furán. Erre kaptunk italt meg egy hamburgert.... Mondom, bocsi, én menüt kértem. Az meg mi? Náluk ilyen nincs! Pf.... Lényegtelen. Közben hívott Andris, hogy hol vagyunk, mert a kulcs Gergőnél van. Mondtuk, hogy kb 20 perc és otthon vagyunk. Gondoltuk naívan. Ez Péterváron viszont nem így megy. Vagy 1,5 órát gyalogoltunk, mire hazaértünk. Ki is dőltünk utána. :)
Harmadik nap. A napot szintén egy kiadós reggelivel indítottuk. Aztán folytattuk a városnézést.Hála Istennek gyönyörű napos idő volt és még meleg is! Első állomásunk az Alekszandr Nevszkij kolostor és a mellette található Tikhvin temető volt. Itt nyugszanak Oroszország leghíresebb zeneszerzői, művészei, vezetői, etc... Láttam többek között Muszorgszkij, Baragyin, Csajkovszkij, Dosztojevszkij, Krylov, Lomonoszov sírját. Nem tudom, illik-e ilyet mondani egy temetőre, de nagyon szép volt. A síremlékek gyönyörűek.
A temetőből kifelé jövet hívők kígyózó soraiba botlottunk, akik arra vártak, hogy bejussanak a templomba. Nagyszombat volt, mindenki a húsvétra készült. Mindenkinél hatalmas fonott kosár volt tele gyönyörűen megfestett tojásokkal, kenyérrel. Hozták megszenteltetni. Közben  betértünk a mi is a templomba és meghallgathattunk egy igazi húsvéti pravoszláv istentiszteletet. Nekem nagyon tetszett! Különösen a füstölők illatát szeretem az ortodox templomokban. :)
Tovább folytattuk utunkat a Kazányi Miasszonyunk templomához, (Kazanszkiy)  mely a római Szent-Péter Bazilika mintájára épült. Bementünk természetesen. Itt azonban javasolta az idegenvezető, hogy a lányok tegyenek fel fejkendőt. Nem időztünk sokat bent.
Ezután következett csak az igazi kalandjárat! Nati (magunk közt Szilvussal csak így hívtuk az idegenvezetőt) majd' 1 óra keresgélés, könyörgés és alkudozás után talált nekünk olyan hajótársaságot, aki elvitt minket egy Néva menti hajókörútra! Azért volt ilyen nehéz, mert sok társaság lemondta a kirándulásait, mivel nem mertek rizikót vállalni, ugyanis a Néván még hatalmas jégtáblák úsztak és a szél is nagyon fújt. De ez az egy hajó vállalta, hogy részt vehetünk egy másfél órás túrán, viszont csak a kanálisok között. Nem baj, ez is megérte! De még mennyire, hogy meg! Szilvussal csak ámultunk és bámultunk, na meg persze fotóztunk... :) Csodagyönyörű volt! Hatalmas élmény!
A hivatalos program mára véget is ért, az egész délutánunk szabad volt. 25en 100 felé széledtünk, mi Szilvusommal csillogó szemekkel és óriási izgalommal vetettük bele magunkat az ismeretlen város felfedezésébe, amolyan Sz-K módra. :) Olyanok voltunk, mint a gyerekek, akik a világ legnagyobb játszóterére szabadultak be. :) Kezdtük mindezt a Nyevszkiy sugárút megrohamozásával, majd a Dom Knyigi bevételével. Természetesen nem maradhatott ki a pózólás a világ egyik leghíresebb utcáján, és vásárlás a könyvek birodalmában. Én egy orosz hastáncos DVD-vel lettem gazdagabb. Jelenleg jobban izgat, hogy megtanuljam a szaknyelvet oroszul is, mint mondjuk az Anna Karenyina eredeti változata. Sajnálom, de ez van. De helyette vettem egy csomó orosz nyelvű újságot Tallinnban :D Szóval, ezek után megkerestük azt, amiért jöttünk, a Véren Megváltó templomot. Már említettem, ez a moszkvai stílusú templom. Újból jól szemügyre vettük kívülről, még 100ezer fotót készítettünk róla minden egyes szegletéről, majd megvettük a belépőt és bementünk.... Istenem! Én ilyen gyönyörű építményt még életemben nem láttam!!!! Beléptünk és megnémultunk. Az a csoda! Ki van zárva, hogy azt emberi kéz építette. Az egész belső apró, gyönyörűen megfestett MOZAIKOKBÓL áll! El tudtok képzelni egy egész belső teret kizárólag mozaikokból álló képekkel kirakva? Nem tudom szavakkal leírni, mennyire szép volt. 1 órát biztos bent voltunk és vagy 100szor körbejártuk.
Miután magunkhoz tértünk, belevetettük magunkat a vásárlásba a szemközti bazársoron. Óóóó azok a matrjoskák! Igazi remekmű mindegyik, egyedi darabok. Az áruk is egyedi... Iszonyat drága. Azért én beszereztem néhány 6 db-os készletet. De megfogadtam, hogy mire legközelebb megyek, rendelek egy akkorát, amekkora én vagyok :D Ott is elidőztünk rendesen....
A kimerítő nap után elhatároztuk, hogy most már visszamegyünk a szállodába, mert az út oda is kb 1 óra. Mehettünk volna metróval, de nem tudtunk betelni a várossal, meg az idő is olyan kellemes volt véééégre! Útközben még útbaejtettük az Auróra cirkálót. Azt beszéltük, hogy 2 nap után annyira otthonosan mozgunk egyedül Péterváron, mint Tallinnban, mintha hónapok óta itt élnénk. Annyira jó volt nekünk ott (is)!!!
Hullák voltunk, mire hazaértünk. Le is dőltünk tévézni. Valami akkora gagyi film ment épp, de néztük és értettük! :D Megvacsoráztunk, majd én el is bóbiskoltam kicsit. Aznapra az esti-éjszakai túránkat hova máshova is tervezhettük volna, mint kedvenc templomunkhoz. :) Igen, harmadszorra is visszatértünk. De csak azért, mert szerettük volna látni esti kivilágításnál is. Olyan furcsa volt, mikor Szilvus felébresztett, még besütött a nap az ablakon. Este 22 óra volt. El is indultunk. Ha jól emlékszem, olyan hajnali 3 körül kerültünk ágyba. De megérte, mert ismét páratlan látványban volt részünk és megint egy csomót röhögtünk. :D
A negyedik nap elég nehézkesen indult, az volt az utolsó napunk. Reggeli után kijelentkeztünk a szállodából, tettünk még egy kört a városban és elindultunk Tsarskoye Selo, avagy másnéven Puskin felé. A város 25-30 km-re található Pétervártól. Ma már csak Puskinként emlegetik, mivel az ottani líceumban tanult Puskin. Nagyon pofás kis hely! Csendes, nyugodt, gyönyörű. Nem csak erről híres, hanem arról is, hogy ott található a Jekatyerinszkiy Dvorec, azaz a Katalin Palota, ami a cárok kedvelt nyári rezidenciája volt. Nem csodálom! :) Lélegzetelállítóan gyönyörű és nagy! Mint minden, ami orosz cárok nevéhez köthető. A gazdagságról, a rengeteg aranyról, termekről, építészeti stílusról nem is beszélve. Igaz, 2 órát vártunk, mire bejutottunk, de senki nem bánta. Jól körbejártuk. Mi a Yantarniy Zal-t, azaz a Borostyánszobát vártuk a legjobban, mivel arról rengeteget hallottunk már töri órán Valentyina tanárnőtől. Nagyon szép volt! Az egész szoba padlótól a plafonig borostyán! Hihetetlen! Ez a z egyetlen terem, ahol tilos fotózni, én azért titokban elnyomtam egy kattintást... Tudom, bunkóság, de nem én voltam az egyetlen, na!
Végezetül négyen magyarok még körbe sétáltuk a hatalmas és csodaszép parkot. Már mindenki csak ránk várt a buszon, de kit érdekel? Egyszer ránk is várhatnak!
Mielőtt végleg hazaindultunk volna, betértünk egy bevásárlóközpontba venni útravalót meg elkölteni a maradék rubeleket. Aaaaaanyi jó dolog volt!!!! Én magamnak csak innivalót vettem, anyáéknak vettem csokit meg apának vodkát szülinapjára. Persze izgalmakban itt sem volt hiány. A vodkaválasztást hosszú tanakodás előzte meg. Mivel alkoholban egyikőnk sincs otthon, a helyi szakértőkhöz fordultunk. :) Ennek eredményeképp a Russkiy Standard mellett tettük le voksunkat. De hát a vodkához felespohár is kell. Találtunk is, nagyon szép mintákkal, Pétervár nevezetességeivel. 3 db volt egy csomagban. Persze egy olyan csomag nem volt, amiben az a 3 lett volna, ami nekem tetszik. Mint általában, most sem szívbajoskodtunk, kibontottunk párat és összeválogattuk a nekünk megfelelőket. :) Nagyszerű, ezzel is megvolnánk. A csokival sem volt könnyebb dolgunk, mivel fogytán volt a rubelünk. Nem úgy, mint a német libának, aki miután 1000 rubeles vodkát vett, lazán kivágott a pénztárnál még 2000-et, amit már "nem tudott mire költeni"....
Jól belepakoltunk a kis kocsinkba és elkezdtünk számolni. Mind sajnos nem fért bele a keretünkbe... Egyszer csak azt látom, hogy Szilvus kikapja a saját cuccait a kocsiból, otthagy és elindul a pénztár felé, mivel nincs több időnk, sietni kell. Én pánikba estem, aztán én is kivettem a szerintem legfontosabbakat, majd a kocsiban hagyva a többit elindultam utána. A kezem tele volt mindenfélével, de leginkább a vodkát meg a poharakat akartam védeni. A következő jelenet filmbe illett volna: a bevásárlókocsit a bolt közepén hagyva, teli kézzel tipegek Szilvi után, és kiáltok, hogy "Szilvi!" Erre kiesik a kezemből az egyik zacskó csoki. Én csak ott állok, még mindig teli kézzel kétségbeesve.
K: Segíts!
Sz: (Röhög) Hol a kocsi?
K: Otthagytam!
Sz: (Röhög) És a cucc?
K: Azt is otthagytam! Csak azt hoztam, ami kell!
Sz: RÖHÖG!!!!!
És akkor egy gáláns úriember a segítségemre sietett és felvette az elejtett csokiaimat. :)
Beálltam én is pénztárba és amíg sorra nem kerültünk, szakadtunk a nevetéstől. A kívül várakozó francia fiúk meg azon nevettek, hogy mi nevetünk.
Ezzel sajnos oroszországi nyaralásunk véget is ért. De nem bánkódtunk nagyon (pedig maradtunk volna még szívesen), hiszen várt minket a mi drága Tallinnunk! :)
Fantasztikus négy nap volt. Sosem felejtem el. Szentpétervár az egyik legelragadóbb hely, ahol életemben jártam. A legnagyobb álmom vált valóra. :)


Annyi képet csináltam, hogy szívem szerint mindet feltölteném. (740db) De egyszerűbb és élvezetesebb ez a videó :) Én csináltam :)

http://www.facebook.com/#!/video/video.php?v=1671054412053

Remélem meg tudjátok nézni!